Lezákné Hajdu Enikő Márta

Református lelkipásztor

Ózd

szszb_33_ki_lezakne_hajdu_eniko.jpgRokonságában több református lelkipásztort is találunk, szülei szintén mindketten református lelkipásztorok voltak. Az ő munkásságuk részben meghatározta legkisebb lányuk életútját, akiket példaképnek tekintett. A papi hivatás azonban nem garantál állandó lakóhelyet, így szülei több településen végezték szolgálatukat, ám Ózd volt mindig a meghatározó számukra.

Tiszteletes asszony Ózdon született egy nappal azután, hogy Hajdu Lajos lelkipásztort a városból Mályinkára hívta a lelkipásztori szolgálat. A család a festői kis bükki faluban töltötte a következő éveket és Enikő ott végezte el az első két osztályt. Az általános iskolát 1976-tól  Harsányon folytatta, mivel édesapja lelkészként, édesanyja pedagógusként ott dolgozott, miközben négy gyermeküket – Éva, Ildikó, Lajos és Enikő – nevelték. Végül a hetedik és nyolcadik osztályt Ózd Gyártelepi Általános Iskolájában fejezte be. A Putnoki Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1986-ban érettségizett. A Gömörben eltöltött diákévek alatt ismerkedett meg Lezák Sándor erdésszel, akivel 1990-ben házasságot kötöttek. Ekkor már a Debreceni Református Teológiai 5+1 éves lelkészképző akadémiájának hallgatója volt, ahol 1992-ben kapott diplomát. Ezt megelőzően 1991-ben bekerült az Ózd I. gyülekezetbe beosztott lelkészként Tóth Sándor lelkipásztor mellé. Az utolsó teológiai évet már férjes asszonyként végezte, közben 1992 áprilisában megszületett első gyermekük, Áron, aki ma Eger NB I-es kézilabda csapatának a játékosa. Még az év szeptemberében letette a második papi vizsgát, majd Miskolcon a Kossuth utcai református templomban szentelték lelkésszé. Beiktatására 1993 júniusában Sajóvárkony gyülekezetében került sor. Azt az évet emlékezetesebbé tette Sándor fiúk novemberi érkezése, aki apja nyomdokait követve az erdész pályát választotta és családi vállalkozásban dolgoznak. 1996-ban Tóth Sándor Kazincbarcikára került, ekkor az Ózd I. gyülekezet meghívta őt lelkipásztornak, ahol október 15-én lépett a szószékre. Így már 21 éve tartja az istentiszteleteket az 1905-ben épült és a közelmúltban felújított templomban. Közben újra tanulásba fogott, 2011-ben második diplomát szerzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, Pásztorális Tanácsadó és Szervezetfejlesztő szakon.

Úgy fogalmaz: örök hálával tartozik szüleinek, akik a pályáján útját egyengették és mindenben segítették. Őket az idők során az Úr magához szólította. Szívesen emlékszik arra az időszakra, amikor a pedagógus diploma mellett teológiát is végzett édesanyjával párhuzamosan végezték az egyházi feladatokat Ózd két gyülekezetében.

Szülei életútjának állomásai között említi Tiszaföldvárt, Martfűt és Mezőtúrt, de a legtöbb időt Ózdon töltötték. Enikő teológus diák korában járta édesapja szórványtelepüléseit és hirdette az igét az istentiszteleteken. A Sajóvárkonyon eltöltött évek alatt a nagyszülők kivették részüket az unokák neveléséből is.

Egykori pályaválasztásáról azt mondja: nem feltétlenül az otthoni neveltetés döntött hivatásáról. Tizenhat éves korában Őrbottyánon fogyatékos gyerekek között dolgozott, akik lelki segítséget is igényeltek, de a Debreceni Református Kollégiumban rendezett ifjúsági konferenciát is említi, ahol 15 évesen megállt a történelmi lépcsőkön és elgondolkozott: mi lenne, ha ő is ott tanulna. Ezek az élmények meghatározók voltak életében és irányt mutattak számára későbbi életútjához.

A mindennapi munka örömeit gyász váltotta fel, amikor édesapja 2008-ban otthoni balesetben, édesanyja pedig két hónap múlva közúti balesetben vesztette életét. Sok-sok küzdelemmel, de az Úristen megtartó kegyelmével telt ez a szomorú időszak.

A Lezák család 2001 januárban tovább bővült, hiszen megszületett Bence, a harmadik fiú, aki ma az ózdi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola tanulója. Anyukája előtt sem ismeretlen ez az oktatási intézmény, hiszen tartott ott hittanórákat, ahogyan óvodákban és általános iskolákban is. A mindennapokból úgy ítéli meg, hogy bizonyos mértékben ismét kezdik felfedezni az emberek az egyházat, évente növekszik a templomba járók és a konfirmáló gyermekek száma. Nehezíti a helyzetet a fiatalok máig tartó elvándorlása a városból, de többségük életük fontos eseményeire, házasságkötésre vagy keresztelőre visszatér szülővárosába. Az esküvők száma mostanában szépen növekszik, ami jelzi a családok erősödését, amely folyamat pozitívan hat a kereszténységre.

Megemlékezik a centenáriumról is, hiszen az 1517 október 31-én kikiáltott reformáció örökségét máig tovább viszik az utódok, ami azt jelzi, hogy az elődök jó és járható utat jelöltek ki egykor a reformátusok számára.

Beszélgetésünket egy megszívlelendő igével zárja, ami Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből való.  “Mert nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”

Írta:
Kovács István
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése