Hajdúböszörmény

Nem lehet mellette lazítani. „Örökmozgó” – hús-vér emberből. Pedig 1970 májusában, amikor született, az orvosok azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán életben marad. Tévedtek. Életben maradt. Ma pedig egy életerős, tervekkel teli fiatalember ül velem szemben. A hajdúböszörményi skanzenben, a parasztházak mellett időzünk egy hűs árnyú lugas alatt, itt engedi szabadon az emlékeket.

– Hajdúböszörményben a gimnáziumi kollégiumhoz közel, a Vár és Kálvineum utca sarkán laktunk. Sűrűn jártam át a kollégiumba, ahol édesanyám dolgozott. A gimis lányok szívesen pesztráltak. Van egy öt évvel idősebb bátyám. Ő nevezett el engem: így lettem Tibor. Édesapám az akkori tsz-ben dolgozott, szállítással foglalkozott. Majd tízéves koromban az Északi-lucernásba költöztünk. Közben már általános iskolába jártam, a 2-es iskolába.

Ahogy a gyerekkori éveket idézi igazi hév, kajánság csillog a mai politikus szemében. Mesél az iskolai csibészségekről, a nyomozásokról, amiket iskolai szünetekben vezetett. A kalandokról, a rejtélyes alagútkeresésről, amikor a Bocskai téri református templomban a zeleméri csonkatoronyhoz vezető alagút kapuját kutatták.

– A tanárok jó eszű, de eleven gyereknek tartottak. Jó tanuló voltam, nagyon szerettem olvasni, de mindig ott voltam, ha történt valami. Mindig hangadónak számítottam, még bandavezér is voltam. A kalandok után jöttek a motorok, az autók, a gépek. Így választottam akkor az autószerelő szakmát. Iskoláim középső részét Hajdúnánáson végeztem. Hajnalban 5 óra után már vonatra kellett szállni, hogy megérkezzünk a becsengetésre. Hamarosan összegyűlt a pénz az első nagyobb vételre: egy motorra. A kereső időszakban fogalmaztam meg, hogy még tanulni akarok, több van bennem. Sokat olvastam, állandóan a moziban ültem. Faltam az efféle élményeket. Érdekeltek az emberek, a problémák, a világ dolgai.

A város csodabogara – a huszonéves Lévai Tibort csak így emlegették akkoriban. Egy olyan fiatal, aki mindig szervezkedett. A tanulásban sem torpant meg: egyetemi diplomát szerzett a KLTE Bölcsésztudományi karán, ma pedig elfoglaltságai mellett is tanul: Európa-tanulmányokat folytat. Amit hosszú hajjal megálmodott azt ma megvalósítja.

– Amikor Deutsch Tamásék üdvözölték a prágai forradalmat, úgy éreztem, hogy ezeket az embereket, ezeket a gondolatokat keresem. Közben megcsörren a telefon. Kéri, hogy állítsuk meg a felvételt. Tanácsot ad, megbeszélést egyeztet, tanfolyamszervezővel tárgyal. Türelmesen hallgatja végig a panaszosokat. Amikor folytatja, kiderül, hogy Hajdúböszörményben, Hajdúdorogon és Hajdúnánáson szinte mindenkit ismer, s őt is ismerik. Nem csupán fogadóórán találkozik azokkal, akik rábízták képviseletüket az országgyűlésben, hanem utcán, rendezvényeken is elbeszélget az emberekkel.

– A prágai események után felvettem a kapcsolatot a fiatal demokratákkal. A politikához is így kerültem közel. Megtaláltam azt a csapatot, akikkel azóta is hasonló elveket vallok. A rendszerváltás lényegét megértve pedig továbbra is fontosnak tartottam, hogy itt maradjak, hogy azok a gondolatok, melyek ekkor olyan nagy erővel megfogalmazódtak itt, a Hajdúság szívében is megfoganjanak. Bekerültem a képviselő-testületbe, s fiatal korom miatt én lettem az önkormányzat Benjáminja. Az ifjúsági és sportbizottság elnöke lettem, s így számos alulról, a fiatalok felől jövő kezdeményezést is be tudtunk fogadni. Challenge Day-t szerveztünk, megalapítottuk a Hajdú You Do Ifjúsági Klubot, Keleti Főcsatorna néven rádiót indítottunk, megszerveztük a KOTTA fesztivált. Mindezt néhány év alatt. Az ifjúsági klub, melynek ma tiszteletbeli elnöke vagyok, megkapta az ország legjobb ifjúsági szervezete elismerést.

Ma már adatok is bizonyítják: Lévai Tibor hozzá tudott tenni azokhoz a tervekhez, amelyeket a Hajdúság dédelgetett. Megindult az uszodaépítés, hamarosan teljes lesz a csatornázottság a három településen, új középiskolai diákotthon épül, a Hajdúság tájsebei gyógyulnak, fejlesztik a városok fürdőit és jön az autópálya is. Sikerült a térség érdekeit képviselni az országos színtéren. Lendületével képes megfertőzni az embereket.

– Az embernek hatalmas biztonságot ad, ha választ tud adni arra a kérdésre, hogy honnan is jött, honnan indult. Ma országgyűlési képviselőként is hálás vagyok az autószerelőként, rakodóként és teherautósofőrként eltöltött évekért. Az ott megszerzett élettapasztalat, a szívósság, a kitartás máig előnyömre vált. S ez sokat jelent akkor is amikor egy szerelővel, egy segédmunkással kell beszélnem. Tudom és beszélem a nyelvüket és megértenek engem. Értjük egymást. Úgy érzem, jó úton haladok, s ami a legfontosabb: azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Azért dolgozom, hogy akik itt születtek, ne vágyódjanak el innen, itt boldogulhassanak. Sőt, büszkék legyenek a hajdú múltra, akár a böszörményi tájszólásra is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)