Lászlóffy István

Kőfaragómester,

Nyíregyháza

Nem messze a Morgó temető lassan évszázados téglafalától, amely mögött a tél beköszönte előtt viaszból gyúlnak lángocskák, tavasszal pedig a gesztenyefák növesztenek virággyertyákat, találunk egy kőfaragóműhelyt. Az egyik gyertya elfogy, a másik elhervad.

A közbeeső idő az örökkévalóságé, de addig se maradnak dísz nélkül az eltávozottak hantjai. Lászlóffy István kőfaragómester műhelyében a síremlékekre, kőkoszorú, kővirág, kőgyertyatartó készül. Az ország egyik legszebb sírkertjében így minden nap megvigasztalódik egy kicsit az, akinek hozzátartozója itt alussza örök álmát, és a vigasz mellett parányi biztatást is érez: ő maga sem kerül rossz helyre.

A mester megjelenése nem hoz szégyent patinásan csengő nevére. Karcsú, fiatalos alkat, egy évtizedet nyugodtan letagadhatna abból a 46 esztendőből, amelyet megélt. Amíg meg nem szólal, el nem indul, azt gondolná az ember, hogy egy jólszituált megrendelő áll a kövek között, a kőportól fehéres szürke műhelyek előtt. De megszólal, felém indul. Barátságos mosoly, befogadó kézszorítás… És ugyanezen gesztusok az alkalmazottakkal is. Nem mindennapos az élmény. Kérdezem a formákról, a mintákról, az anyagokról, szeretettel simogat meg egy-egy ridegnek tűnő darabot.

– A Kossuth-gimnáziumban érettségiztem – próbál pályaképet rajzolni. Mondatai rövidek, szava csendes, az újságíró zavarban van. A suta párbeszéd akkor oldódik, mikor elmosolyodva kiböki, ő bizony finommechanikai műszerészként végzett.

– Sok embernek meg sem tudom magyarázni, mi ez – folytatja.

– Ki használ ma már varrógépet? Vagy hasonlóan bonyolult ketyeréket? És főleg ki javíttat, ma, az elektronika korában? A jó sors és a jó szerencse írta tovább az ifjú élettörténetét. A régi nyíregyháziak talán emlékeznek, a fiatalok pedig biztosan csodálkoznak: a városközpontban, a Sárga Dombház helyén, alig több, mint negyed százada, még sírkövesműhely állt. A Rózsa-féle Sírkőgyár. Azt vitte tovább Patla József mester, akinél aztán hősünk lehetőséget kapott. Igaz, az elején csak arra, hogy a betonkeverőt etesse. De aztán a megfelelő lépcsőfokok után kitanulva szakmát, Lászlóffy István vitte tovább az ipart, amikor az újabb nemzedékváltás következett, és Patla mester is végleg beköltözött a már említett gesztenyefák közé. A nehezen indult beszélgetés sok érdekes részletet tár fel a megyeszékhely múltjáról, próbálom a csillogó szemmel a múltba révedő mestert a családi élet stációinak bemutatására terelgetni. Érdekes vargabetű, hogy szüleivel 1965-ben Szatmárcsekét is megjárja, lévén, hogy édesapja határőr volt, és odavezényelték. Nem szakítom félbe, és nem is mondom, amit gondolok: ott is gyönyörű a temető, a fából faragott csónak alakú síremlékek hazájában nemigen vált volna belőle kőfaragó. Aztán mégis megakad benne a szó. A helyiségben, ahol beszélgetünk, nagy állóóra támasztja a falat. Korábban is oda-odatévedt a tekintete, de amint kongatni kezdi az egész órát, megáll a beszédben, és engedi fülének befogadni az élményt.

– Szeretem az órákat – vált témát.

– Persze a kisebbeket. Van is egy kis gyűjteményem, kedvem telik benne, ha előveszem őket. A számlapjuk, a formájuk, kecsességük maga a kultúrtörténet. A büszkeségem egy Schaffhausen, semmi pénzért sem válnék meg tőle.

Mégiscsak kibúvik ebből az emberből a finommechanikus, teszek egy megjegyzést magamnak, de a kövek… Meg is kérdezem, melyik a kedvence azok közül.

– Érdekes – vált vissza azonnal, megérezve szándékomat. – Érdekes, hogy amint az ember változik, mondjuk a korral, úgy változik az ízlése is. Régebben a gránit volt a kedvencem, ma pedig inkább mészkőhöz vonzódom.

Valóban érdekes, gondolom magamban, aztán szóvá is teszem. Amikor a műhely udvarán egyik kőtől a másikhoz lépegettünk, sorolta: hiába szép ez a márvány, vagy az a mészkő, ilyen, vagy olyan természeti behatásoknak nem nagyon áll ellen, míg a gránitot szinte semmi sem bántja. Csakhogy Lászlóffy mester nem csak síremlékekben gondolkodik. Megtudom, hogy a formázás sem áll tőle messze. Bejárt a főiskolára, Nagy Lajoshoz tanulni, és további művészek nevét említi, akik nélküle nemigen tudták volna létrehozni egy-egy szép művüket. Lassacskán kikerekedik beszélgetésünk. Az óra újra kongat. A mester ismét témát vált, merthogy nem is olyan rég a családjáról kérdeztem, de aztán elkalandoztunk. Szerez még meglepetést, mert elárulja, hogy 32 esztendős koráig várt a nősülésre. Kétértelmű közbevetésemet elengedi a füle mellett, de azért elmosolyodik, jelezvén: érti. Szeretettel emlegeti 12 éves leányát és 9 éves kisfiát, és feleségét, aki kórházi gyógyszerész.

Beletúr hajába, és egy kis lelkifurdalással a hangjában mondja: áprilistól halottak napjáig még hétvégém sincs, nemhogy valamicske szabadidőm. A tél viszont csendes, akkor viszont a bevétel kevesebb – fejezi be a beszélgetést, mert momentán a dolgosabb évszakokból loptunk el egy órácskát.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése