Nyíregyháza

Kukk László a kocsifelírástól a térfelvigyázásig sok mindent végigcsinált a vasútnál, ám saját bevallása szerint mégis ízig-vérig forgalmista. Az elmúlt két és fél évtized alatt ő és a vasút összenőttek: mindig menetrendszerűen érkezik az állomásra, soha nem vár a vonatra és ez fordítva is igaz. Általános vélemény: sokat veszített volna a vasút, ha végül mégis kémikus lett volna…

1961-ben született újfehértói igazi vasutas család sarjaként. A nagyapa kocsimester, az apa állomásirányító, a nagybácsi rendelkező-állomásirányító,  s később a testvér is egyenruhát húzott: jelenleg forgalmi szolgálattevő Nyíregyházán. Ő azonban – egy kicsit dacból – mást akart. Mivel szerette a kémiát, simán felvették a debreceni vegyipari szakközépiskolába, ahol általános vegyész laboránsként végzett. A Kossuth  egyetemen kezdhetett volna laboránsként, de a kevés fizetés és a szabadjegy hiánya visszatérítette a sínek világához. Forgalmi gyakornokként ismerkedett a szakmával Nyíregyházán, majd sok mindent végigpróbált, ami később előnyére vált.

Dolgozott kocsifelíróként, ólmozó-bárcázóként, vonatfelvevőként, forgalmi naplózóként, majd miután letette a forgalmi vizsgákat forgalmi szolgálattevőként, vonatmenesztőként, térfelvigyázóként. A katonaság után 1986-ra elvégezte Budapesten a forgalmi kereskedelmi vasúti tisztképzőt, s e felsőfokú képesítéssel megnyílt az út előtte szinte minden beosztásra.

Ezerkilencszáznyolcvanhéttől hét éven át az egyik legnagyobb felelősséggel járó poszton állta meg a helyét: rendelkező lett. Azaz: másokkal együtt ő irányította a megyeszékhely teljes vasúti forgalmát. Ami a külső szemlélő számára talán csak játéktáblának tűnik, azon ő milliós értékeket irányított és ezrek életére vigyázott. Bátorság is kell ehhez, s bizony az ő keze is remegett, mikor először adott utasítást egy váltó átállítására.

A napi 12 órás folyamatos koncentráció nagy szakmai teljesítménynek számít, s különösen kiélezett volt a helyzet a 80-as években, amikor még a mai teherforgalom többszöröse haladt át Nyíregyházán. 1994-től – mivel közben állomásirányítónak is kiképezték – állomási tartalékos lett. Ez azt jelentette, hogy amolyan Jolly Jokerként hol ezt csinálta, hol azt, mikor mire volt szükség. Közben 1995-től újra iskolapadba ül: a győri Széchenyi István Főiskola műszaki menedzser szakát végzi el vasúti vállalkozói szakirányon. A ranglétrán is feljebb lépett: később már állomásfőnök-helyettesi beosztásban dolgozott. A nemrégiben történt átszervezések óta úgy nevezik a posztját, hogy üzemeltetési koordinátor, vagy egyszerűbben forgalmi helyettes.

A feladata már egyértelműbb, az összes forgalmi ügy hozzá tartozik. A problémákat orvosolja például a váltó cseréjétől a féksaru pótlásán át az automata ajtó javíttatásáig. Sokan tartoznak a keze alá, akikkel megőrizte korábbi kölcsönösen korrekt viszonyát, s előnyére válik, hogy szinte minden munkafolyamatot ismer.

Nagyon szereti a munkáját, a papírmunkát kivéve. Ma sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha télen a váltókat kell takarítania, és ma is szívesen rendelkezik, ha úgy adódik. Mint mondja: őt a mozgás nyugtatja meg, hiszen azt szereti, ha megy a vasút. A régi öregek ugyanis úgy tanították: az álló vonatok nem jók. Az ő kiváló mentalitásuk, pedig a mai napi is példát jelent számára. Kukk László kesereg eleget is azon, hogy ma már nincs meg a kellő elhivatottság a fiatalokban.

A maiak jelentős része csak munkába megy a MÁV-hoz, nem szolgálatba, és ez nagy különbség. Persze azt is látja, már ez a munkahely sem jelent feltétlenül nyugdíjas állást. Mint elkötelezett vasutast azonban a sokszor értetlenkedő utasok jogos szemrehányásai aggasztják a legjobban, hiszen belső emberként pontosan tudja, megfelelő anyagi források nélkül nagyon nehéz színvonalas szolgáltatást nyújtani.

A szakma ifjú mestere, kiváló dolgozó kitüntetéssel és igazgatói dicsérettel rendelkező Kukk László a vasútnál a mozgást szereti, magánéletében azonban a nyugalmat. Így érthető, hogy hobbikertjében hosszú évek óta köszmétét termel, maradék szabadidejében, pedig keresztrejtvényt fejt és gobelineket varr. Mint mondja, nagyon megnyugtatja ez az elfoglaltság, s néha maga rajzolja a leendő alkotások alapjait.

A családja már kevéssé vasutas. Felesége, Zsuzsa, akivel ezerkilencszáznyolcvanhat óta élnek házasságban történelem–magyar szakos tanár Újfehértón. Nagyobbik fia, a tizenhat éves László, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium növendéke, s mostanában a közlekedésmérnöki pálya felé orientálódik. A kisebbik, a hatodikos Tamás, az újfehértói Vasvári Pál Általános Iskolában tanul.

Ámbár van otthon terepasztaluk, nem a vasúti pálya felé irányítja a fiúkat. Nem tud erre igazán elfogadható magyarázatot, mint ahogy arra sem, hogy ő miért vonzódik ehhez a hivatáshoz ilyen megalkuvást nem tűrően. Mindenesetre tény: Kukk László igazi vasutas. A régi fajtából.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)