Hosszúpályi

Kozmáné Bődi Ildikó nemcsak szülöttje Hosszúpályinak, nemcsak egyszerűen lokálpatrióta, hanem folytatója egy olyan életműnek, amely e település és környéke múltjának, hagyományainak feltárásával és megőrzésével vívott ki magának őszinte közmegbecsülést. Édesapja, Bődi István iskolaigazgató, egy időben alpolgármester, honismereti, helytörténeti kutatásai, emlékhely-megjelölő, tájház- és – szintén pedagógus feleségével – népdalkör-alapító tevékenységei, monográfiaírói munkássága nyomán kötelességének érzi, hogy a megkezdett folyamatokat a mai kornak megfelelő keretek között tovább vigye, gazdagítsa.

Az aktív, megnyert pályázatokkal, emlékezetes táborokkal és versenyekkel mozgalmas gyermek- és kamaszévek a helyi Irinyi József Általános Iskolában kezdődtek, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában folytatódtak. A szülők példája és saját érdeklődése folytán a Debreceni Tanítóképző Főiskolán folytatódott az életre készülés rajz és népművelés szakirányokban. Eddig is tehetséggel nyúlt a rajz- és festőeszközökhöz, de a csodával itt találkozott: mestere, Makoldi Sándor festőművész a főiskolán ismertette meg az organikus szemléletű gyermekrajzokkal, annak teljességével. Ettől a pillanattól kezdve ez a teljesség hatotta át művészi gondolkodásmódját, ebből eredeztette kifejezésmódjának keresését, későbbi pedagógusi módszereit, s ebből volt képes megújulni, újabb mondanivalót meríteni.

Friss diplomásként, nemet mondva a szép számú állásajánlatnak, otthon, régi általános iskolájában kezd tanítani – eleinte osztálya is van, aztán már csak a rajznak szentelheti összes idejét. A szakkörre mindig 60–70 gyermek jár – örömmel és az elvárható eredményességen felül teljesítve –, munkáik először országos, majd nemzetközi hírnévre tesznek szert. Rajzaikkal egy ezerfős iskola falai is beboríthatók lennének, a pályázatokon díjazottakkal – az USA-tól Japánig sok országban mérettették meg magukat – pedig legalább négy osztályterem.

Eközben továbbra is az organikus szemléletű rajztanítás foglalkoztatja, amely eleinte az ország, majd fokozatosan – konferenciák, előadások, tapasztalatcserék révén – a nemzetközi szakmai vérkeringésbe is bekerül. Általa Hosszúpályi vált bölcsőjévé ennek a módszernek és szemléletnek.

1995-től 1998-ig a Magyar Iparművészeti Egyetem hallgatója rajz–környezetkultúra szakon, a textil szakirányt választva – azon belül is a batik foglalkoztatja. Érdeklődése középpontjába a hagyományok felelevenítése, a magyarság őstörténete kerül, amelyeket főként pannóin örökített meg.

Debrecenben, az Életreform Házban négy biblikus témájú fali táblaképe biztosít meghitt hangulatot az oda betérőknek, de a községházán és a művelődési házban is látható egy-egy. Ilyen módon dolgozta fel a csodaszarvas legendáját, a honfoglalást, mutatja meg a hun–magyar mondavilág máig szóló üzeneteit.

Otthonosan mozog a grafika, az illusztrációk és a textiltervezés világában is – divatbemutatói is nagy tetszést arattak. Eközben alapítója volt a Gödöllői Örökség Népfőiskolának. 1999-ben egy évig a debreceni Művészeti és Kézműipari Szakiskola textil tanszakán tanított tehetséges érettségizett fiatalokat.

Kozmáné Bődi Ildikó tíz éve rendszeres kiállító is. Közös kiállításokon is szerepel többek között az ugyancsak hosszúpályi Magyar Magda költőnővel, amelyeken szerencsésen egészítik ki egymást versei az ő grafikáival. Az utóbbi három évben újabb ismereteket szerzett és új tapasztalatokkal gazdagodott. Két évig tanult a Bálint György Újságíró Akadémián, ahol többek mellett Bényei Józseftől sajátíthatta el a szakma fortélyait, a Debrecen című újságnál bontogatta szárnyait. Ma is tudósítója maradt e lapnak, csakúgy, mint a Hajdú-bihari Naplónak. Belevágott egy intenzív angol nyelvtanfolyamba is.

Amikor épp nem dolgozott szülőhelyén, akkor sem tétlenkedett, ha tehetett érte. Ezerkilencszázkilencvenkilenc nyarán sikerült az első nagy alkotótábort megszervezni, amely azóta nemzetközivé vált, már az ötödikre készülnek, s műveikből állandó kiállítás látható a Bem József Művelődési Ház és Községi Könyvtár kisgalériájában, amelynek igazgatói pályázatát is elnyerte 2003-ban. Így most már teljes életközelségből folytathatja Hosszúpályi szellemi gyarapodásáért megkezdett munkáját. Vágyai között a falusi turizmus fellendítése, talán egy kézművesház és miniskanzen létesítésével, a tájház felújításával, gyűjteménye gyarapításával, a Zichy-kastélyban egy múzeumszoba kialakítása, helyi újság létrehozása szerepel többek között. Ezekért és más közvetlen célokért önkormányzati képviselőként, a Csontváry Egyesület elnökeként is sokat akar még tenni.

Férjével – agrármérnök, vállalkozó – és kilencedik osztályos gimnazista fiával, akiket egyaránt Bertalannak hívnak, harmonikus családban élnek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)