Hosszúpályi

A főállatorvost, dr. Schlachter Bélát nemcsak mindenki ismeri Hosszúpályiban, hanem szeretet és megbecsülés is övezi. Pedig nem így kezdődött. Amikor friss állatorvosi diplomájával 1947. október 30-án oda érkezett, hogy e település és Monostorpályi állategészségügyét kézbe vegye, az idegenekkel szemben általánosan tanúsított bizalmatlanság jegyében még albérletet sem kapott. Azonban, amikor emiatt ott akarta hagyni a települést, hogy a szolgálati lakással is kecsegtető Nádudvarra menjen, nem engedték, s a községházáról intézték az albérletet.

Erdélyben, a Nagykároly közelében fekvő Kálmándon egy tízgyerekes parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1921-ben. Szigorú, vallásos nevelést kapott, s négyéves korában már vezette a lovat a szántáson. Tanulásában támogatták – „Amit megtanultál, az a tiéd” –, az elemi iskola után Gyulafehérvárra, a Mailáth Gusztáv Püspöki Gimnáziumba küldték tanulni, ahol szinte minden sportot űzött, nyelveket tanult és a vallás megismerésében a dogmatikáig jutott a kitűnő tanári kar felügyelete mellett. Az utolsó évet és az érettségit 1941-ben már Szatmárnémetiben tette le. Nem véletlen – édesapja sok állatot tartott, a kisfiú pedig megszerette azokat –, hogy a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Karán folytatta tanulmányait. Négy év a viszonylag nyugodt tanulás jegyében telt el, majd 1944-ben SAS-behívóval Bécsbe telepítették az egész kart. Ott érte őket a háború vége, ahonnan kalandos úton – hol amerikai, hol orosz fogságba estek – tértek haza. Mivel két évet nem ismertek el, gyorsított ütemben esett túl ezeken a vizsgákon is (gyakorlatilag egy év alatt), s a diploma átvétele után az egyetemen egy évet doktori disszertációja készítésén munkálkodott.

Hosszúpályiban nagy orbáncjárvány fogadta – ezt a próbatételt gyakorlatilag egy hónap alatt sikerült leküzdenie, igaz, hogy ehhez kölcsön gyógyszert kellett szereznie. Schlachter Béla ma úgy értékeli, hogy abban az időben a lakosság megelégedésére, főnökei irigysége ellenére haladt előre. Nemsokára már nagyobb – évekig tartó – kihívásnak kellett eleget tenni. Kitört és – a szomszédos országok enyhén szólva engedékenyebb állat-egészségügyi helyzete miatt – vissza-visszatért a száj- és körömfájásjárvány. Ebben az időben állandó kirendelésben teljesített szolgálatot több száz kilométerre állandó lakhelyétől.

Tehetetlen tanácselnökök, helyi kiskirályok akadályozták a zárlatot és a fertőzött helyek izolálását. Mivel határozottsága és eltökéltsége a szakmában szinte legendává vált, Schlachter Bélát mindig a legforróbb gócpontokra vezényelték. Egyedüli állatorvos volt, aki fegyverrel is nyomatékot adott a zárlati szabályok betartásának (pl. Györén és Mórágyon). A hat évig tartó külszolgálatnak sajátos módon vetett véget: az újabb pécsi kirendelés hírére felvitte hatéves kisfiát a minisztériumba, mondván, akkor iskoláztassátok ti! Így került vissza Hosszúpályiba, hogy folytathassa, amire kötelezettséget vállalt.

Éjjel-nappal helytállt, gyors diagnózisai és az eredményes gyógyítások hamar elismertté tették, s egyébiránt, ahol látta, hogy kicsi a trágyadomb, pénzt se kért. A beszolgáltatások idején, ahogy tudta, védte a lakosságot. Ő vezette be és személyesen végezte nyolc évig a mesterséges megtermékenyítést, amelynek 95%-os megmaradási aránya országosan is kiváló volt. A termelőszövetkezeteknél sokat veszekedett az állat-egészségügyi helyzet és a takarmány-összetétel javításáért – ahol hallgattak rá, ott élősúlyban, tejmennyiségben és -minőségben is jelentkeztek az eredmények.

Aranydiplomája átvételekor 1975-ben főorvossá nevezték ki.

Ekkor már régen befogadták, tisztelték, gyakran kiöntötték neki szívüket, huszonöt éven át tanácstagnak is választották. Ekkor létesült kezdeményezésére a Schlachter-park (mára házhelynek osztják ezt a területet).

1981-től 1987-ig a nyugdíjalap feltornázása miatt a Debreceni Vágóhíd állatorvosa lesz, ahol szigorúsága százezrek egészségét szolgálta. Sok barátot, kedves ismerőst hagyott ott. Utána magánpraxisban folytatta otthon az állatok gyógyítását. Manapság már inkább kisállatokkal foglalkozik, mert fájós lábával (bizony kifázott a huzatos istállókban az évek folyamán) már nem vállalkozik helyszíni megpróbáltatásokra. Azért néha kocsiba ültetik, s elviszik, mert Béla bácsi véleménye, tanácsai sokaknak ma is fontosak. 2000-ben Hosszúpályi Község Önkormányzati Képviselő-testülete Díszpolgári cím adományozásával ismerte el fél évszázados tevékenységét, amelyet a település érdekében végzett.

A kerti tennivalók után olvasni ül le a leggyakrabban, mint mondja, az embernek állandóan okosítania kell magát. A kérdésre, hogy mi az eredményes munkásság titka, három kulcsszót említ: önerő (elemi iskola után saját magára volt csak utalva), önbizalom és következetesség.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)