Miskolc

A címertan ősi tudomány. A hozzáértők azonnal tudják, kihez van szerencséjük, milyen múltra visszatekintő településen járnak, ha szabályosan elkészített címerre esik tekintetük. Azt hihetnénk, csupa levéltár mélyén poros aktákat lapozgató öregember foglalkozik a címerekkel. Kovács Zsolt viszont rácáfol erre, mivel a harmincas évei közepén jár, a Mobilitás Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda vezetője, s kedvenc hobbija a címerrajzolás.

Miskolcon született, gépszerelőként végzett a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskolában a nyolcvanas évek közepén, majd a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán szerzett általános iskolai tanító, majd az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán általános iskolai tanári képesítést.

Jelenleg is tanul, most éppen kulturális és vizuális antropológiát. Volt falusi történelem- és rajztanár, művelődésszervező, művelődésiház-igazgató, 2000-től pedig a már említett ifjúsági szervezet igazgatója.

Számos szakmai tanfolyamon is részt vett, ezek közül az Iparművészeti Főiskola által szervezetteket érdemes kiemelni, mivel a szakdolgozatát a heraldikáról, vagyis címertanról írta. „Olyan munkafüzetet készítettem, melyből meg lehet ismerni a heraldika alapjait, a címertervezés részleteit. A címertervezésbe 1995–96 fordulóján fogtunk bele. Én vagyok a gyakorlati ember, dr. Tóth Péter történész-levéltáros pedig az elmélet” – elevenítette fel a közös címerezés kezdeteit, a munkamegosztás alapját Kovács Zsolt.

Hobbija a múlthoz köti, hivatása pedig a jövőhöz, vagyis a ma tudja összehangolni a teljesen különböző dolgokat. Ez a kettősség végigkíséri életét, de bevallása szerint sikerült jól összekalkulálnia dolgait. Két kislány boldog édesapja.

Felsőoktatási együttműködési program keretében tanulmányúton járt a németországi Drezdában és Bautzenben, London-New Castle-ben a regionális intézményrendszer sajátosságait tanulmányozta, Varsóban a középkori magyar pecséteket, Beregszászon pedig a regionális intézményrendszert. Számos csoportos és egyéni kutatásban vett részt, amelyek felsorolásától tekintettel a helyhiányra most eltekintünk.

Az elmúlt fél évtizedben társával együtt mintegy 140 település címerét készítették el. Döntő többségük Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község, mint például Arnót vagy Igrici, de dolgoztak a fővárosban is, ők tervezték, rajzolták Zugló kerületi címerét, ami már nagy falatnak számít a szakmában, hiszen annyi lakója van, mint egy megyei jogú városnak. Megbízások szempontjából a honfoglalás millecentenáriumára és a magyar államiság millenniumának évére esett. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat az országban egyedülállóan vállalta a költségek felét azon települések esetében, amelyeknek még nem volt címerük.

A felhívásra száz település jelentkezett, a pályázatra végül 70-en. Több szakmai műhely közül a Kovács–dr. Tóth párost választották ki a kivitelezésre. Már csak néhány címer vár, különböző okok miatt befejezésre. A többi rég elkészült. Sietni azonban nem lehet, mindent pontosan ellenőrizni kell, vigyázni a szakmai, történeti hűségre.

Véleménye szerint az ország másfélezernyi települési címerének a fele hibás lehet. Az egyik címerben például a kétfarkú oroszlán inkább medvére hasonlít. Vannak települések, amelyek vezetői már rájöttek a hibára s megrendelték az átdolgozást. A szakember szerint ezt célszerű megtenni még az EU-csatlakozás előtt, mert ott nem szakadt meg a heraldika hagyománya, s bizony elég kellemetlen, ha hibás címeres névjegykártyával, levélpapírral mutatkozik be az új partner… Ezért is szeretnék minél előbb elindítani a www.heraldika.hu című internetes ismeretterjesztő honlapot.

Megkerülhetetlen a kérdés, milyen üzlet a címertervezés? Kovács Zsolt szerint nem a legjobb, legalábbis vidéken. Budapesten van olyan grafikai stúdió, amely nem is alkalmaz heraldikust, és 300-400 ezer forintot kér a települési címerért. Borsodban ugyanezért 60 ezret kérnek a szakemberek. Ez is jelzi, hogy ahol szegények a polgárok, ott szegény a községháza is.

A címerezés mellett helytörténeti kiadványok készítésében is részt vesz, például Takács Lászlóval közösen készítették el a délborsodi Tard község történetét. Az előadásokat, publikációkat pedig ugyancsak hosszan lehetne sorolni. Rendezvényszervezésben is elkönyvelhet néhány sikert, ifjúsággal kapcsolatos konferenciát tartottak Salgótarjánban, Egerben, Miskolcon. Konferenciákon tartott előadást a heraldikáról és az ifjúsággal kapcsolatos témákban egyaránt. Szakmai testületi tagságai közül érdemes megemlíteni, hogy 1998-tól kültagja a megyei önkormányzat kulturális és idegenforgalmi bizottságának, valamint a megyei közoktatásért közalapítvány kuratóriumának is tagja 2000-től.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)