Nyíregyháza

Amikor számba vesszük az életút egyes állomásait, felidézzük a tovatűnt éveket, nem lehet más benyomásunk, minthogy tartalmas és eredményekben gazdag éveket mondhat a magáénak Körtély Sándor. Nemcsak azért, mert volt az életében egy olyan évtized, amikor befolyásolhatta Szabolcs-Szatmár megye fejlődését, hozzájárulhatott mai arculatának a kialakulásához, hanem azért is, mert sikerült megőriznie minden poszton és minden csábítás ellenére tisztességét, becsületességét.

1934-ben született Tiszacsegén egy munkáscsalád első gyermekeként. Utána még két testvérke született, de csak a húga maradt életben. Édesapja a debreceni postaigazgatóságon telefonszerelőként dolgozott, édesanyja a háztartást vezette.

Általános iskolai tanulmányait, az első négy osztályt Tiszacsegén végezte, utána − magántanulóként − polgári iskolába járt. 1948-ban Debrecenbe került a Társulati Kereskedelmi Fiú Középiskolába, amit az államosítás után közgazdasági technikummá kereszteltek.

1952-ben érettségizett, s rögtön felvették a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre. Két év általános képzés után specializálódni kellett, ő az általános kar területfejlesztési és gazdaságföldrajzi szakát választotta. Ezt a döntését később se bánta meg, hiszen mindig nagy kihívások, olykor látványos, mindenesetre a jövendőt is meghatározó feladatok várták.

1956-ban diplomázott. Több álláslehetőség közül választhatott, de mivel az előző esztendőben a megyében volt gyakorlaton, ide húzta a szíve. Barátokat szerzett, s azt tapasztalta, hogy rengeteg megoldandó feladat vár rá. Akkoriban egyetlen városa volt a megyének, s az elképzelések között több város „alapítása” is szerepelt. Alakultak is egymás után „katonás” rendben.

A városi tanácson kezdett dolgozni, majd a megyei tanács tervosztályára került, ahol 1967-ig főelőadóként dolgozott. Ekkor áthívták a megyei pártbizottságra, ahol szélesebb látókörre tehetett szert, beleláthatott az országos összefüggésekbe is. Nem pártmunkásként kellett dolgoznia, hanem elemző közgazdászként.

Szükség is volt a szakértelmére, hiszen ekkoriban indult a „gazdasági mechanizmusnak” nevezett gazdasági átalakulás folyamata, kellettek a felkészült szakemberek, akik a különféle előterjesztésekhez korrekt gazdasági elemzéseket tudnak készíteni.

1973-ban visszakerült a megyei tanács tervosztályára, de már osztályvezetőként. Itt voltaképpen az lett a feladata, hogy megvalósítsa azt a koncepciót, amit a pártbizottságon az ő közreműködésével is kidolgoztak. Ebben az időszakban óriási fejlődésen ment keresztül a megye, nagyszabású iparosodás kezdődött kormányzati segítséggel. Részt vett a megye közművesítési programjának kidolgozásában és a megvalósításában. Negyvenkét településen juthattak így jó ivóvízhez az ott élők. Győzött az a felismerés, hogy az elmaradott térségeket fejleszteni kell, mert különben kettészakad az ország, s az nem jó senkinek sem. Így a III. ötéves tervben terven felül százmilliót, a negyedikben csaknem ötszázmilliót kapott a megye, amit iparfejlesztésre és területfejlesztésre lehetett fordítani. Sajnos, ez az időszak hamar véget ért, pedig éppen a jelenlegi körülmények igazolják, hogy nagy szükség lenne a lemaradás megszüntetésére.

Jó lenne, ha meg tudná ismételni a megye ezt az időszakot, de erre aligha van remény.

Ezerkilencszáznyolcvanban az OTP megyei igazgatóságának az élére került. Mivel korábban is gyakran kapcsolatba került a pénzintézettel, illetve a beruházások lebonyolításához szükség volt „pénzügyes” ismeretekre, nem jelentett nagy törést a munkakörváltás. Irányításával az OTP nagyarányú lakásépítési programba kezdett. Az elkészült épületeket, lakótelepeket lehet szidni, azonban megépülésük − a maguk korában − óriási eredménynek számított.

Pénzintézeti vezetőként nagy-nagy emberi tapasztalatokra tett szert, hiszen Magyarországon mindig is nagy volt a pénzéhség, tőke pedig sokkal kevesebb. Egy ilyen munkakörben kellő szigorúsággal, fegyelmezettséggel lehetett csak tisztának maradni. De másképpen nem volt érdemes.

1960-ban megnősült. Felesége gyógypedagógiai tanárként dolgozott. Egy gyermekük született 1964-ben. Sajnos, 1984-ben egy szívinfarktus után a feleségének nyugdíjba kellett vonulnia. 1987-ben szívműtétet is végrehajtottak rajta. A lányuk jelenleg fogorvosként dolgozik. Egy kisfiú unokával ajándékozta meg őket, aki sok-sok örömöt szerez a nagyszülőknek.

A rendszerváltás előtt a Hazafias Népfront megszűnéséig két cikluson keresztül annak elnöke is volt. Szerette ezt a megbízatást, mert mindent meg lehetett mondani, és igazán jó közösségi színteret lehetett teremteni.

A rendszerváltás óta semmilyen pártnak nem tagja, és nem politizál. Amikor elérte a hatvanadik születésnapját, azonnal megírta a nyugdíjaztatási kérelmét. Nem akart tovább dolgozni, elég volt. Vállalják mások a stresszt. Visszatekintve, úgy érzi, helyesen döntött.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)