Könyvkiadó, akit Cserépfalvinak hívtak

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Olvasom a Tiszaújvárosi Krónika egyik számában, hogy kedvezményes őszi üdü­lési lehetőségeket kínál az Inveszt Rt. Szállodák-Üdülők Üzletága Bogácson, a keze­lésében lévő Jurta Üdülőközpontban, illetve a Villa Sederkynben.

Aki él a lehetőséggel, annak ajánlom, hogy a pihenés, a fürdőzés, az esetleges pincelátogatás mellett kiránduljon is! Gyalogosan, vagy kocsival ránduljon át példá­ul a közeli, Bogácshoz mindössze négy kilométerre lévő Cserépfaluba, ahol számos meglepetésben lehet része, hiszen az egykori „meszesek” (mészégetők, meszet fuvarozók) falujában sok történelmi, kultúrtörténeti emlék nyomára bukkanhatnak.

A hangulatos település utcáin barangolva, a must illatú őszben bizony kedvünk támad megállítani a múló időt. Tornácos házak, virágos udvarok, hegyoldalban bújó pincék vonzzák a tekintetet, késztetnek maradásra. És természetesen az emberi szó is erre késztet, mert Cserépfaluban barátságos népek élnek.

A falu központjában, a művelődési ház előtti kis parkban például egy különös emlékmű hív, csalogat egészen közel magához. Szó szerint felkelti az ember kíváncsiságát, mert ilyen szobrot még nemigen látott. A karcsú posztamens oldalán mind­össze egy aranyozott, vésett CS betű díszeleg, rajta viszont bronzból egymásra rakott könyvek, amelyeknek gerincén olyan nevek olvashatók, mint József Attila, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Szabó Zoltán vagy Kovács Imre.

Mi ez az érdekes alkotás? Ugyan kinek, minek állít mementót itt, ebben a dél­-borsodi faluban? A felelethez közelebb visz annak a fekete márványtáblának a fel­irata, amely ettől a különleges szobortól mindössze néhány méterrel, a községi mű­velődési ház falán olvasható: „Ezen épület helyén állt Cserépfalvi Imre (1900-1991) haladó könyvkiadó szülőháza. Állíttatta Cserépfalu Önkormányzata, Cserépfalvi Könyvkiadó és a Cserépfalvi Alapítvány 1992-ben.”

Talán a kedves Olvasók körében ismert a Cserépfalvi Kiadó neve, méghozzá Jó­zsef Attila, Kassák, Illyés Gyula, Kodolányi, Karinthy Frigyes vagy Radnóti kötete­inek kiadása kapcsán. Ennek a kiadónak az alapítója, tulajdonosa 1900. július 28-án, délután 4 órakor itt, Cserépfaluban, a mostani művelődési ház helyén korábban álló 302. számú házban, Deutsch Imre néven látta meg a napvilágot.

Ő írta később az Egy könyvkiadó feljegyzései című életrajzi kötetében: „Családom hosszabb ideje itt élt már, már a dédnagyapám is a falu lakója volt. Édesapám Tiszaároktőn született, de aztán a bátyjával együtt visszakerült Cserépfalvára. Szén­égetéssel és kereskedelemmel foglalkoztak. A cserépfalvi erdőkben dolgoztak, s a sze­net Miskolc és Mezőkövesd környékére szállították. ”

A fiatal gyermeket csak az egész korai gyermekkor kötötte szülőfalujához. Az elemi iskola első két osztályát még ott végezte az egy kisszobából álló népiskolában, ami 15-20 tanulóból és egy tanító néniből állt. A két osztály elvégzése után aztán édesanyja, Zeilinger Cecília döntésére, nővérével együtt Abaújszántóra került át, ahol anyja szülei laktak.

Később szüleinek sikerült valóra váltani régen dédelgetett álmukat, s a család városba, Egerbe költözött. Akkor őket is elhozták a nagyszülőktől, s Imre a népisko­lai tanulmányait már Dobó városában fejezte be, sőt ott tanult tovább a főreáliskolá­ban, ahol 1928-ban érettségizett. Megjegyezem, a Cserépfalvi nevet először 18 éves korában használta, előbb Cserépfalvaiként.

Aztán volt katona, majd azokban a zavaros időkben beiratkozott Pesten az egye­temre, az orvosi fakultásra, de akkoriban az egyetemi élet sem folyt normális meder­ben. „Nem tudta senki mi lesz, hogyan lesz” – írta azokról az évekről. Ő azt tervezte, hogy kivándorol Franciaországba, egészen pontosan Párizsba. Ám amíg ezt az álmát nem tudta valóra váltani, addig keményen dolgozott, hogy az utazás alapjait megte­remtse. Így dolgozott a füzesabonyi fatelepen, majd egy szeszfőzdében, később pedig az Egri Szőlőművelési Rt. alkalmazta különféle munkákra. A nyári szabadsága ide­jén például Abaújszántón dolgozott a gabona-betakarításnál. S a munka mellett még arra is volt ereje, hogy franciául tanuljon. Persze a franciát már Egerben, középisko­lás korában elkezdte tanulni, ráadásul igen kiváló franciatanára volt, Gálócsy Sán­dor személyében, aki nemcsak a nyelv szeretetére nevelte tanítványait, hanem Pá­rizsról, a francia forradalomról, a francia kultúráról és történelemről is sokat mesélt. Cserépfalvi Párizs utáni vágya tulajdonképpen onnan gyökeredzett.

Későbbi főhivatásával, a könyves szakmával is Egerben ismerkedett meg középis­kolás korában. Be-bejárt a Főutcában lévő Englander Adolf könyvkereskedésébe, ahol a hajlott hátú, nagyon akkurátus Englander bácsitól sokat hallott Adyról és a fiatal költőnemzedékről, sőt azt is megengedte az öreg könyvárus, hogy a diákok nézegethessék a könyveket, de vigyázniuk kellett, hogy azok ne piszkolódjanak. Aztán az önképző kör könyvtárában is dolgozott egy-két évig, mint diák-könyvtáros, a könyvtárat vezető tanár mellett. S volt egy rokona is Cserépfalvi Imrének, ponto­sabban anyjának egy unokatestvére, Vilmos bácsi, aki Párizsban volt könyvkereske­dő, s ott élt negyven évig. Amikor aztán hazajött Egerbe, gyakran meglátogatta őt Cserépfalvi Imre, s tőle sok érdekességet hallott a könyvkereskedő szakmáról.

Persze a végleges lökést a szakma és a hivatás kiválasztásában Párizs adta, ahol néhány héttel kiérkezése után anyagmozgatóként keresett pénzt a Hachette Könyv­kiadó Vállalatnál. Később viszont előrébb lépett a cégnél, hiszen franciául, angolul és németül is jól beszélt, s így kiváló tárgyalópartner lett. 1927-ig tartózkodott Párizs­ban, akkor kérte áthelyezését Budapestre, s a feleségével együtt vezette a Hachette cég pesti lerakatát. A hazai, elnémetesedett könyvszakmában nagy tett volt ez – mármint, hogy sok francia könyvet és folyóiratot forgalmaztak, mert nálunk az idő tájt nem volt divat a francia irodalom. A törzsközönségük a francia irodalom lelkes barátaiból, így Supka Gézából, Radnóti Miklósból, Ráth-Vég Istvánból, Laczkó Gé­zából alakult ki.

Később saját könyvkiadó vállalatot létesített, s 1931-től kezdve számos könyvet adott ki, de a mennyiségnél is jelentősebb volt a kiadott könyvek minősége. A Cse­répfalvi Kiadónál nagyon sok irodalmi érték, haladó szellemű alkotás látott napvilá­got, méghozzá egy politikailag rendkívül terhes, nehéz történelmi időszakban, ami­kor bátorság volt haladó szellemű könyveket kiadni. O adta ki például 1936-ban József Attila: Nagyon fáj című kötetét, aztán Kassák: Akik eltévedtek című regényét. De említhetem Szabó Zoltán: A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című szociográ­fiáját, Kovács Imre: A néma forradalom és az Elsüllyedt ország című műveit, vagy Zelk Zoltán, Illyés Gyula, Vas István verseit, Aragon, Solohov, Tolsztoj, Móricz, Reményik Zsigmond regényeit.

S milyen tragikomikus, hogy az „új rendszer”, amely büszkén vállalta 1945 után, hatalomra kerülésüket követően ezt a szellemi örökséget, nos ez a hatalom 1950-ben félreállította Cserépfalvi Imrét, s kiadóját bezáratta. S ekkor a könyvkiadó méhészkedni kényszerült. Félreértés ne essék, nagyon szerette a méheket, s annak idején Franciaországban, egy normandiai faluban, egy öreg méhésztől meg is tanulta a mesterség titkait, de hát ő ízig-vérig könyvkiadó volt, s a méhészkedés ez esetben bizony kényszerpályának számított.

Négy évvel később azért Cserépfalvi Imre mégis visszakerült a könyves pályára (Kállai Gyula segítette, aki akkor a Kiadói Főigazgatóság vezetője volt), és Cserép­falvi Imre az újonnan létesített Corvina Kiadó vezetője lett, ahonnan a 60-as évek­ben nyugdíjazták.

Cserépfalvi Imre 1991. június 22-én hunyt el Budapesten. Emlékét a szülőföld nem felejtette el, sőt azt kell hogy mondjam, emléke halála óta elevenebben él a köztudatban, mint annak előtte. Nem sokkal halála után, 1992. december 12-én már Cserépfalvi-emléktalálkozót szerveztek Cserépfaluban, s azon a találkozón felavatták a már említett emléktáblát, az egykori szülőház helyén álló művelődési ház falán. (A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy az emléktáblát Csiki László bogácsi kőfara­gó készítette.) Később a község vezetése a művelődési ház egyik szobájában kis emlékmúzeumot alakított ki, és működtet azóta is. Ebben a Cserépfalvi Kiadó sok régi kiadású könyve és persze Cserépfalvi Imre néhány személyes tárgya, családi dokumentuma található meg.

A legnagyobb ünnepség, megemlékezés pedig 2000. július 29-én zajlott le Cserép­faluban. Akkor ünnepelte ugyanis a település nagy fia születésének 100. évforduló­ját. Az eseményre hazajött az USA-ból Cserépfalvi Imre lánya, Katalin és fia, And­rás is. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke ünnepi beszédében a bátor, haladó szellemű, sok, történelmileg értékes könyv kiadójának kiváló tevékenységét dicsérte. Göncz Árpád köztársasági elnök pedig levélben emlékezett meg Cserép­falvi Imréről. Erre az alkalomra készült el a bevezetőben említett emlékoszlop, amely­nek tetején nem Cserépfalvi Imre portréja található, hanem alkotásai. A könyvek, réz és bronzlemezekből.

A felejthetetlen emléknap este aztán Cserépfalu berezdi pincesorán folytatódott, ahol a vendégek a tüzes bükkaljai borokat kóstolgatva nótára is hangolódtak. S ott, a sötétedő alkonyban felhangzott − a szülőfalujában utoljára, 1984-ben hazalátogató − Cserépfalvi Imre kedvenc nótája is: „Szól a kakas már, majd megvirrad már…”

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése