Sárospatak

Ködöböcz József tanár úr hivatalos titulusa 1980 óta: nyugalmazott főiskolai tanár. Hangsúlyozza azonban, hogy ma is tanárnak érzi magát, hiszen most is ugyanazok az eszmék, elvek határozzák meg munkásságát, mint korábban.

1913-ban született a Bereg megyei Vámosatya községben, kisbirtokosi családban. (Ezt a társadalmi pozíciót később középparasztnak, az ötvenes években pedig kuláknak titulálták.) Vámosatya mint református többségű község döntő szerepet játszott abban, hogy a tanár úr, 1926-tól, Sárospatakhoz kösse életét. Így vall a kezdetekről:

–Szülőfalumban a tanítóm, a lelkészünk és a segédlelkész is pataki diák volt. Az ő hatásukra és segítségükkel kerültem én ide, kisdiákként, mint egy öt gyermekes család középső fia. Engem a református kollégium nevelt emberré. A pataki tanítóképző, – ahol életemet leéltem, – az nevelt pedagógussá és a közösség, a város, az nevelt pataki emberré. Sárospatak nekem épp olyan kedves, mint szülőfalum, Vámosatya.

1942-től dolgozott a városban, már végzett lelkészként szerzett Szegeden pedagógiai szakképesítést. A tanítóképzés rangjáról így vall:

–Akik idejöttek Patakra, azok azért jöttek, hogy tanítókká legyenek. Még az ötvenes években, de később is, minden lehetőséget kihasználtak arra, hogy igazi néptanítók legyenek, azaz ne csak az iskolai tanórákat tartsák meg, hanem délutánonként a község tanítói is legyenek. Ez volt a „pataki szellem” egyik alapvető tulajdonsága.

Ő is ezt a nemes célt segítette megvalósítani huszonöt éven át, mint a tanulmányi ügyekért felelős igazgatóhelyettes. Azt már aggódva jegyzi meg, hogy napjainkra egyre inkább a diploma megszerzése válik a legfontosabb hajtóerővé, de ma is mindent elkövet azért, hogy az évszázadok alatt kialakult sajátosságokat ébren tartsa, átadja a felnövekvő nemzedékek számára. Hatvanhét évesen fejezte be „aktív” pályafutását, azóta könyveket ír. Okát is adja két évtizede tartó, fáradhatatlan munkálkodásának:

–Ha a tanítóképző főiskolai kar Comenius nevét viseli, akkor úgy illik, hogy tanuljanak is tőle. A főiskolának van egy alapítványa, én vagyok a kuratórium elnöke. Ugyancsak elnöke vagyok a Magyar Comenius Társaságnak. Nekem a tanítóképzés az életet jelentette. Azt a szellemet, amit én képviselek, és amit Comeniusban látok megtestesülni, azt kell megvalósítani! Amíg tanítottam, azzal foglalkoztam, hogy a tanítóképzés munkáját eredményesebbé tegyem. Könyvek írására, csak nyugdíjba vonulásom után lett időm. Ezekben, elsősorban Pataknak szerettem volna emléket állítani. Ezért írtam meg „Sárospatak a magyar művelődés történetében” című munkámat. A „Tanítóképzés Sárospatakon” könyvemben 1559-től 1959-ig korszakokra bontva dolgoztam fel az itteni eredményeket. Ezen túlmenően három nagy pataki diákról és tanárról írtam: az egyik Dezső Lajos, aki 1875-től 1904-ig volt a tanítóképző igazgatója. Ő írt először könyvet Comeniusról, több munkáját is lefordította magyarra. Írtam Árvay Józsefről, aki 1857-ben megalapította a tanítóképzőt a kollégiumon belül és 1869-ig igazgatója is volt. Ő volt az első Zemplén megyei tanfelügyelő is. Ő, az 1850-es, 60-as években minden népiskolai tantárgyhoz írt tankönyvet és tanítói vezérkönyvet. A harmadik Finkey Ferenc, aki pataki diák majd jogtanár volt, innen egyetemi tanárnak vitték el Kolozsvárra, Pozsonyba majd felkerült Budapestre, ő lett a legfőbb ügyész. Írtam még Comenius pataki munkásságáról és annak elméleti alapjairól.

Nyomdában van a „Lakóhelyünk Sárospatak és körzete”, ami lakóhely-ismereti tanítási segédkönyv a pedagógusoknak. Igyekeztem mindent megírni benne, amit a városról és a 15 környező községről tudni kell. Még egy könyvet említ a sok közül, a „Volt egyszer egy osztály” címűt. Az államosítás utáni évfolyam írta le emlékeit, eredményeit 1951–55 között, a negyvenéves találkozó alkalmából. Az 1996-ban megjelent könyv különös, tiszteletreméltó adatot közöl: „A református kollégium munkájával megindult, 340 éven át egyházi és 106 éven keresztül állami jellegű tanítóképzés kb. 15 ezer tanítót, egy Sárospatak városnyi pedagógust készített fel a haza és az egyház szolgálatára.”

 Ködöböcz József tanár úr 88 évesen is tevékeny részese az évszázadok során megharcolt értékek megőrzésének, továbbadásának. Ebben a munkájában is Sárospatak szeretete és a „pataki szellem” ápolása vezérli. Comeniust idézi. Ő azt mondta, hogy azért jött Patakra, hogy segítsen, hogy használjon.

Ugyanerről beszélt Fáy András is, aki olyan nagy hatással volt a magyar politikai és gazdasági életre, hogy Széchenyi István vallomása szerint, őt is Fáy András indította el a nemzet felemelésére irányuló munkájában. Az ugyancsak pataki diák Mikszáth Kálmán mondta Fáyról: „Ha Széchenyi nincs, ő lenne a »legnagyobb magyar«. Ha Deák Ferenc nincs, akkor ő lenne a »haza bölcse«. Így azonban maradt a »nemzet mindenese«.”

Ködöböcz tanár úr soha nem pályázott hasonló babérokra, de eddigi munkássága alapján, – legalább Sárospataki viszonylatban – ezen a szinten kell őt elhelyezni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)