Hajdúhadház, Bocskaikert

Felváltotta az ötödik x-et a patikai tevékenység gyakorlása során Kiss Antal, aki a hajdúhadházi gyógyszertárban 41 éven át látta el a helybelieket tablettákkal, porokkal, szemcseppekkel, főzetekkel, forrázatokkal. A ma nemzedéke el sem tudja képzelni, mennyivel másabb volt patikusnak lenni pár évtizede, mint manapság: most leemeli a polcról a dobozt, míg régebben a kreativitását és az ötleteit is megmutathatta, azokat, amelyeket a magisztrális termékek elkészítése során egyre jobban tökéletesített a gyógyszerész. Az 1960–70-es években az összes forgalom 80 százalékát tették ki ezek a készítmények, amelyeket szívesebben rendeltek, különösen az idősebb orvosok. Még azt is tudta a patikus, hogy melyik orvos milyen szert ír föl gyakrabban. Személyre szóló gyógyszereket alkottak az orvosok és a gyógyszerészek a betegek érdekében. A testsúlyt, a fejlettséget és az érzékenységet is figyelembe vették egy beteg gyógyszerének az összeállításánál.

Kiss Antal Hajdúhadházon született 1935. szeptember 10-én Kálmánczi Ilona háztartásbeli édesanya és Kiss Antal férfiszabó fiaként. Testvére, Ilona gimnáziumi tanár. Felesége dr. Linkó Mária, családorvos Nyírbogáton. Felnőtt lánya, Andrea tragikus balesetben 35 évesen hunyt el.

A patinás debreceni Csokonai-gimnáziumban tett érettségit 1954-ben, és Sopronban akarta folytatni a tanulmányait. Az akkori politikai rendszer a „maszek” édesapa miatt bezárta az egyetem kapuját a tanulni vágyó fiú előtt. A véletlen egyengette az útját: védőnő nagynénjét meglátogatva, Tégláson találkozott Hódsági László gyógyszerésszel, aki körbevezette az officinában, a laborban és az irodában, s azzal biztatta: nyugis hely ez, öcskös, gyere patikusnak! A következő jelentkezési lapot már a szegedi egyetem gyógyszerésztudományi karára adta be, ahová felvették. Amennyire nem készült a pályára, annyira megszerette.

Nosztalgiával említi, hogy régebben a falu társadalmi életének központjául is szolgált a patika. Jött az orvos, az állatorvos, és értelmiségi műhely, alkotó eszmecsere színtere lett a gyógyszertár. A betegek is szívesebben kérdeztek, mint a rendelőben: ott őszintébben megnyílhattak, és idő is több jutott rájuk.

A mai zsúfoltságot sem ismerték, naponta 6–10 beteg nyitott be a patikába. A kor szelleméhez igazodva csak akkor ment el a falusi ember az orvoshoz, amikor már igazán beteg volt.

Időközben fejlődött a gyógyszerészet, és megjelentek a piacon a nagy gyógyszergyárak termékei. Megkezdődött a verseny a betegek pénztárcájáért. Kiss Antal gyógyszerész úr egyébként sem hitt a csodagyógyszerekben, a mindenre jónak kikiáltott sikertermékekben. Ő még jól emlékszik azokra az időkre, amikor a kevert porból igen sokat fogyasztó betegnek már adott a patikus újabb csomagocskát, helyette az ugyanúgy kinéző placebót nyújtotta át. Nemsokára hálásan köszönte meg a beteg a „gyógyszert”…

Ma az állandó reklámok csábítanak a fogyasztásra: a legújabb készítményt is azonnal keresik a gyógyszertárban. Érdekes kérdést feszegetünk Kiss úrral. A tekintélyről esik a szó, amely manapság mintha csak politikai értelemben hangzana el. Pedig pár évtizeddel ezelőtt a gyógyszerészt megsüvegelték a faluban, osztatlan tekintélynek örvendett az értelmiségiek és a kétkezi földművesek körében egyaránt. Személyesen ismert mindenkit Hajdúhadházon, nemzedékek tagjairól tudta, kinek mi volt a baja. Kifejlesztett 5–7 alkotóelem felhasználásával egy bizonyos kevert port. Meggyőződése, hogy az emberi szervezet kitermelheti a baktériumok, a vírusok elpusztításához szükséges ellenanyagot. Személyesen is megtapasztalta, hisz a valamikori idegbecsípődésére hiába vett be háromszoros adagot a fájdalomcsillapítóból, nem használt.

Kiss Antal a több mint négy évtizednyi patikusi hivatásából jól tudja, ha hisz a beteg a készítményben, az orvosában és a gyógyszerészben, akkor használ a termék. Jól tudja, hisz’ harmincnégy évig a megyei gyógyszertári központ alkalmazottjaként – érdekes egybeesés – nyugdíjazása után magángyógyszerészként próbálta ki önmagát.

A gyógyszerfogyasztási szokások átalakulnak az életmód változásával. Ma gyakran tartanak vitaminkúrát az emberek, és általában akkor is tablettákhoz nyúlnak, amikor még nem kellene.

Lelkiismerete szerint inkább lebeszéli a túlzott gyógyszerszedésről a betegeket, de a reklámok és az orvos rendelése együttesen fejti ki hatását.

Kiss Antal az eltelt évtizedek alatt szinte állandóan ügyelt a hajdúhadházi patikában, amit ma már a keresztfia, édes unokaöccse, Tóth Attila működtet.

Az idős gyógyszerész a csodálatos kertjét szereti ápolni, mint mondja: jobb ez, mint az Andaxin. Az önkormányzat, a minisztérium és a gyógyszerészet vezetői több kitüntetéssel ismerték el példaadó hozzáállását, tudását, szaktudását, emberségét.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)