Hajdúhadház

Az életigenlése és -szeretete kevés emberen mutatkozik meg olyan egyértelműen, mint ahogyan azt Sipos Sándorné, született Prógli Julianna arcán látni volt szerencsénk. Az élete derekán járó asszony szülei: Ábrók Julianna, varrónő, és a 70 éves korában eltávozott Prógli Ignác, szemaformester – a sors rendelését nem ismerően – nem tudhatták azt, hogy leányuknak sem nem könnyű, sem nem egyszerű létet ígért a „Nagy rendező” idelenn…

Testvérei: István és László mindketten megszállott szerelmesei a mozdonyoknak. László, a fiatalabb, ma is, nap nap után, minden reggel átveszi a nosztalgiavonatot a szolgálattól, s hivatásához méltóan vezeti azt a megszabott menetrend szerint. Férje, Sipos Sándor, más szakterületen jeleskedett: korai haláláig a Hajdúsági Iparművek munkatársaként gondoskodott családjáról. Gyermekeik: Sándor és Zsolt a fővárosi életet választották. Gépész-közgazdászként, illetve építészmérnökként tevékenykednek.

Sipos Sándorné Debrecenben a jó nevű Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium diákjaként tett sikeres érettségi vizsgát 1969-ben. Lelkes fiatal leányként került a Hajdúsági Takarékszövetkezet dolgozói közé. Élete első és mindmáig egyetlen munkahelyén végigment a ranglétrán, a legalsó foktól kezdődően a legmagasabbakig. Előbb pénztárosként, azt követően hitelügyintézőként, majd néhány évvel később pénztárellenőrként végezte munkáját. Komolyabb feladatot számára a belső ellenőri munkakörbe lépés jelentett, hisz’ e területen már az intézményben folyó tervezési, pénzügyi, gazdasági munkafolyamatokba nyerhetett betekintést, illetve azokra – közvetve ugyan, de – behatással bírt. A 25 éves érettségi osztálytalálkozóra már mint egy komoly pénzügyi szervezet főkönyvelője mehetett.

Szakmai életútjának kezdetére visszatekintően kérdeztük arról, hogy akkor neki mi tetszett abban. A válasz őszinte és szívből jövő volt: foglalkozás az emberekkel, azok problémáival, a nekik bonyolultnak tűnő ügyekkel. Azokkal a gondokkal, amelyeket ő igyekezett gyorsan és kedvesen megoldani.

Ma a helyzet egy kicsit más, mondja: a számok, összegek egyezése néha-néha fontosabb lehet. A takarékszövetkezet vezetőjével jól együtt dolgoznak: ismerik egymás gondolatait és problémáit is. Gyerekeik egy időben születtek. Keresztelőjükön, majd lakodalmukon egyszerre sírhattak és nevethettek. Az életük számtalan közös vonásának, történésének ezek csupán néhány, kiragadott pillanatát jelentik. Sipos Sándorné főkönyvelő az ügyvezető igazgató jobb keze. A legfontosabb döntések előtt mindig szakítanak időt az egyeztetésre, a kérdések tisztázásra. Felelős a teljes számvitelért, a pénzügyi gazdálkodás egészéért. Neki kell elkészítenie az egyáltalán nem egyszerű éves beszámolót, az adóhatóság és más pénzügyi ellenőrző szervezetek felé a különféle szakmai jelentéseket. Ő felel a PSZÁF által végrehajtott ellenőrzések és vizsgálatok eseménymentes lebonyolításáért is. A „szigorú számadásos” területről áttérően beszélgetünk az MNB – OPTIVA keretein belül végzett munkáról is. A külső szemlélő számára ismeretlen szervezet  – az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap – fő célkitűzése a 152 tagot számláló intézményrendszer tagjainak szakmai érdekvédelme. Az elvárásnak megfelelni nagyon emberi feladat, de nehéz is, épp úgy, mint időnként embernek maradni…

Szakmai szemmel szólva a máról büszkén beszél a folyamatosan zajló, 100 százalékban önerőből megvalósított felújításról. A 60 millió forintos költségvetéssel tervezett felújítás során megvásárolták az épület emeleti részét. Így a jövőben az ügyfeleiknek csupán a földszinten kell intézniük dolgaikat. Az emeleti részen zajlanak majd a „banki” műveletek.

A központ csinosítása mellett gondot és pénzt fordítanak a fiókintézményeknek helyet adó épületek rendbetételére, korszerűsítésére is. Hangjában ekkor a gondos gazda büszkesége érződik. A főkönyvelő asszony emberségét és munkáját vezetői minden szinten és minden alkalommal elismerték és elismerik.

Tulajdonosa a „Takarékszövetkezeti mozgalomért” kitüntetés bronz fokozatának. S harminchat éves tevékenységét 2005-ben a Hajdú-Bihar Megyei Takarékszövetkezeti Életműdíjjal jutalmazták. E témakörhöz kapcsolódóan mondja el szeretett édesapja egykori kedves intelmét, ami a mai napig vezérlő gondolata életének: „Kislányom! Az emberekkel mindig kedvesnek kell lenni, mert annak alapján ítélnek meg téged.” (Nagy kár, hogy erről sokan, oly gyakran megfeledkeznek!)

Sipos Sándorné, akit a kezdetekben az emberek megbecsülése, problémáik gyors megoldása vezetett, mára a számok szeretete felé fordult. De emellett az maradt, aki mindig is volt: élet- és emberszerető teremtés.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)