Hajdúhadház

Bárhol megállná a helyét nemcsak az országban, de az egész világon az a szép épület, amelynek felújítása révén már kibontakozik a kép, miként néz ki hamarosan a Hajdúsági Takarékszövetkezet. Az emeleten már végeztek, a pasztellszínű falak, a barna faajtók és a modern bútor az otthonosság érzetét keltik. Ölveti Lászlóné, született Nagy Margit helyesel: nemcsak a külső, hanem az üzletpolitikájuk is a családiasság jegyében fogalmazódott meg. Hiába a modern kor, a számítástechnika világa, itt az ügyfelek azt kapják, amire leginkább vágynak: személyre szóló pénzügyi tanácsot, csak nekik járó figyelmességet, közvetlenséget, udvariasságot. A bankok kicsit zárt világa itt az ismeretlen szavak szótárába tartozik, hisz a takarékszövetkezetek generációk pénzügyi központjának számítanak. Az idősebbek még jönnek a letéti kiskönyvvel, és akár hónapról hónapra tesznek félre valamennyi pénzt. Megvan ennek a takarékoskodási formának a bukéja, ez talán olyan szertartás, mint a vasárnap délelőtti templomlátogatás vagy a heti lottózás.

Már a szülei is ezen a településen látták meg a napvilágot. Ölvetiné édesanyja, néhai Tóth Eszter 69 évesen távozott, édesapja, a földműveléssel foglalkozó Nagy Sándor 83 éves koráig követhette szerettei életútját. Hét gyermeket neveltek fel békességben, szeretetben. A legidősebb fivér, Sándor katonatisztként szolgált, az 1956-ban vállalt szerepe miatt a mellőzöttség után 1990-ben rehabilitálták, ezredessé léptették elő, ám alig élte túl erkölcsi tisztességének visszaadását. Imre vasutas, a néhai Lajos szintén vasutas volt, Zsuzsánna háztartásbeli, Ilona nyugdíjas gyámügyi előadó, és 15 évvel a legidősebb testvér után született Margitka.

Férje, Ölveti László rendőrként védte a rábízottakat, körzeti megbízottnak nevezték ki Hajdúhadházon. 53 évesen azonban ő is örökre eltávozott. Házasságukból két fiúgyermek született: László, bizonyos értelemben követve apja nyomdokát, honvédtiszt lett, jelenleg százados. Neje, Szatmári Erika dajka. Három kislányuk született, Erika l8, Anett 15, Alexandra 12 éves. A kisebbik Ölveti fiú, Zsolt pénzügyi vezető itt a takarékszövetkezetben. Felesége, Domokos Viola közalkalmazott a városi rendőrkapitányságon. Mónika lányuk öt-, Szabolcs fiuk hároméves. Ők a debreceni lakást cserélték hajdúhadházira, a gyerekek, az unokák is itt keresik a boldogulás útját. Őseik földjén, fészekmelegben, megtartó családi, rokoni közösségben. Ezek a gyökerek jelentik a kapaszkodót számukra a folytonosan változó világban.

A debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban érettségizett Margitka 1965-ben, majd 1968-tól a takarékszövetkezet jelenti számára a második otthont. Tégláson, Bocskaikertben, Debrecenben, Debrecen-Józsán és a központi irodában, Hajdúhadházon 6 ezer ügyfél számláját vezetik. Bizonyára elismerést kelt pénzügyi körökben, hogy a betétállományuk eléri a 4,5 milliárd forintot. Hitelezésre 2,6 milliárdot helyeztek ki. Ebből 1,6 milliárd forintot lakásépítésre, -vásárlásra,  -felújításra vettek fel az öt irodájukban. A folyamatos növekedés jó érzéssel tölti el a takarékszövetkezet vezetését, ám Ölveti Lászlóné a realitásokkal számolva arról beszél: ma már kevesebben vesznek fel nagyobb hitelt. Itt is jellemző az eladósodottság. Akik önálló családi házra vagy lakásra vágytak, néhány év alatt ezt megtehették. Hiába olcsóbb itt a hitel, ha a 10 százalékos munkanélküliség mellett az emberek nem mernek erőn felül költekezni.

A kisemberek bankja mellett ma már igazi nagy forgalmú intézmények, vállalkozások vezetik itt a számlájukat. Ölvetiné Margitka büszke arra, hogy a város önkormányzata is átjött hozzájuk. A kölcsönös bizalom, a megbízhatóság mindennek az alapja. Emellett valamennyi olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyeket eddig csak a kereskedelmi bankokban élvezhettek az ügyfelek. A számítógép itt is teret nyert, mind az öt iroda közt kiépült a rendszer. Így bármely városban hozzájuthat a pénzéhez az ügyfél. Az internethasználat természetes, aki akarja, SMS-üzenetet kaphat a számlája pénzmozgásáról. Bankjegy-automata segíti a még gyorsabb ügyintézést mind az öt iroda előtt.

Ölvetiné a nagycsaládból hozta magával a tágabb közösség iránti felelősségvállalás érzését. Tevékenykedett még a Hazafias Népfrontban, megválasztották tanácstagnak, végrehajtó bizottsági tagnak, most a harmadik ciklusban önkormányzati képviselő. 1994-től ő a képviselő-testület pénzügyi bizottságának a vezetője. A 2002-es önkormányzati választáson a tíz választókerületet nézve ő kapta a legtöbb szavazatot. 2005. december 3-án pedig a hajdú letelepedés 400 éves évfordulóján Bocskai-díjat vehetett át az ízig-vérig lokálpatrióta asszony. Generációk szűkebb pátriájának szeretete, elkötelezettsége és a közösség érdekében végzett kiemelkedő tevékenység alapozta meg a kimagasló elismerést.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)