Téglás

Ha egy közösség sikeresen működik, mindig érdemes megnézni, kik állnak a háttérben. A véletlenszerű kialakulásnak ugyanis szinte nincs esélye. Vatai Imréné született Marján Ilona jegyző nagyon sokat tett azért, hogy Téglás ma önálló arculattal rendelkező kisváros legyen. Azzal a jó érzéssel léphet ki reggelente az ajtón, hogy nemcsak a saját lelkiismerete szerint tesz meg mindent a városlakók érdekében, hanem tudják ezt róla minden fórumon.

Tégláson született 1953. január 23-án. Édesanyja, néhai Nagy Erzsébet, a Hajdúsági Iparművekben dolgozott. Édesapja, Marján Pál, szintén a HIM-ben kereste a család kenyerét mint csoportvezető. Sajnos, már ő sem él. Nővére, Erzsébet, könyvelő, húga, Mária bölcsődei élelmezésvezető. Férje, Vatai Imre, mezőgazdasági, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozást irányít. Két fiuk született, Csaba dísznövényüzletet vezet Nyíregyházán. Ő már családot alapított, neje Ildikó, kislányuk a hároméves Kitti. Balázs az édesapjával dolgozik a vállalkozásban.

A debreceni Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett a jegyzőnő. Mint a legtöbben Tégláson, ő is a HIM-ben kezdett dolgozni. Hamarosan férjhez ment. Tréfásan jegyzi meg az asszony, hogy eleinte nem is tudta, udvarol-e neki a fiú, amikor hazakíséri, mivel ő is ugyanabban az utcában lakott. Ám a nagykorúság után azonnal feleségül kérte, s azóta élnek boldog házasságban.

Anyakönyvvezetőnek jött 1976-ban a nagyközségi tanácsra, s egyre fontosabb feladatokkal látták el. Az asszony örömmel vetette bele magát a másfajta közéletiségbe, mint amit tapasztalt a HIM-ben. 1984-től Hadháztégláson dolgozott a pénzügyi osztály vezetőjeként. Az önálló jogi személyiségű osztályon megtanulta, milyen dolog felelősen  irányítani az osztályt, szervezni az intézmények anyagi ügyeit. S mint jó gazdasszony, arra is ügyelt, hogy a kasszából soha ne fogyjon ki a pénz.

Ezt a tevékenységet igencsak eredményesen folytatta. Közben elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. 1990-ben megpályázta és elnyerte a jegyzői állást Hadháztégláson. 1991-ben lett Téglás város jegyzője.

– Bármi történjen a település életében, én már a következő lépésen gondolkodom – avat a műhelytitkokba Vatainé. – Mivel nagyon szeretek az emberekkel foglalkozni, nem érzem, hogy ez időnként fárasztó lenne. Pedig a hivatalhoz tartozó 30 alkalmazott (közülük 22 köztisztviselő), valamint a település életének mindennapjai adnak fejtörést.

A jegyzőnő azért hozzáteszi, hogy a közügyekkel foglalkozó embert időnként érik atrocitások, de ő igyekszik túltenni magát ezeken. Ma már történelem, hogy a két szomszédos település, Téglás és Hajdúhadház sok éven át közös tanácsot alakíthatott. A társközségek pedig rendre azt nézték, mit kap a másik. Mint kisebb testvér, Téglás a maradékkal érhette be. Mára azonban ezt a lemaradást ügyesen behozták, s inkább egészséges versenynek lehetnek szemtanúi a két város lakói.

Téglásnak új színezetet ad, hogy a megyeszékhelyről, Debrecenből rendszeresen költöznek ki a panelból kertes házra vágyó. Itt megkapják az alapellátást ugyanúgy, mint a cívis városban. Kevés település mondhatja el magáról, hogy már csak 20 százaléknyi szennyvízhálózat hiányzik a városban. Évente aszfaltoznak több utcában. Átépült a városközpont, régi ruhájukat az új építési elképzelések szerintire cserélik a házak.

Noha az emberek nagyon szeretik városukat, azért a munkaerő megtartására sokféle tervet dédelgetnek Tégláson. Olyan ipari parkot akarnak létrehozni, amely nemcsak a mának, hanem a jövőnek a foglalkoztatási gondjait is megoldja. Erre azért is szükség van, mert sokan kényszerből vállalkoznak – zömében kereskednek –, s a szétosztható tortát már nem lehet többfelé darabolni. Ha olyan munkáltatók telepednek le, amelyek hasznos és jövedelmező tevékenységet adnának, bizonyára több vállalkozó választaná ismét az alkalmazotti életet. Fejlesztés előtt áll a Hajdú Rt. Elődje, a Hajdúsági Iparművek szinte egész Téglásnak adott munkát és kenyeret.

 Az egykori Dégenfeld-kastélyból szállót akar kialakítani a városi önkormányzat. Még az idegenforgalmi fejlesztés is szóba került. Annak viszont elsőbbséget adnak, hogy az ide látogatókkal szemben a helybeliek találjanak maguknak értelmes elfoglaltságot, s ha rászorulnak, a gondozási központ mentesíti őket a terhek egy része alól. Nemcsak a szociális, hanem a lelki, szellemi gondozásnak is a színtere ez az intézmény. Klubok, énekkar, színházi program, hogy csak néhányat emeljünk ki a felsorolásból.

Vatainé Ilikére nem igaz a mondás, hogy nem lehet valaki próféta a saját hazájában. Ő 30 évesen lett vezető, s közel két évtizede tölt be fontos pozíciót Téglás életében. Nemrégiben azért örült, mert az országgyűlési választásokat bonyolították le, sikerrel. Szabadidejében az unokájával játszik, virágait ápolja vagy utazik.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)