Téglás

Ha valamit el akarsz érni az életben, azért keményen meg kell dolgoznod – ezt kapta útravalóul Kása Sándorné, Julika az ötgyermekes család legifjabb tagjaként. Ezt a hozományt azóta is nagy becsben tartja, s mindazt, amit felmutathat ma a téglási II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatónője, visszavezethető erre az örökségre. Az a tény, hogy szerető család veszi körül, kollégái nagyra becsülik, a település pedig már a harmadik ciklusban választja meg helyi képviselőnek, azt igazolja, hogy Julika valódi elkötelezettséggel, hivatástudattal és empátiás készséggel kezdte el és folytatja hétköznapjait.

Hajdúböszörményben született 1944. december 21-én Galaczi Márton hentesmester és Ignáth Róza családjában. Édesanyja öt gyermeknek adott életet, s amikor tehette, a termelőszövetkezetben dolgozott. Julika 11 esztendősen veszítette el az édesapját, s attól kezdve még nehezebb lett a család megélhetése. Nyaranta dolgozott, hogy legyen pénz őszre tankönyvre, ruhára. Később, saját családjában is számos gondot kellett megoldania, hiszen pedagógus férje már ezelőtt harminc évvel komoly betegséggel nézett szembe. Két gyermekük, Sándor, aki földrajz–testnevelés szakos tanár és Melinda, aki vállalkozó – mindketten Debrecenben laknak – a nehézségekből, a szülői gondoskodás révén nem sokat vett észre.

Julika Hajdúböszörményben érettségizett 1963-ban, majd az egri tanárképző főiskolán kezdte meg tanulmányait a magyar–orosz szakon. Szóba sem jöhetett a nappali tagozat, így képesítés nélkül, kezdett tanítani Fülöpön. Tíz esztendeig élt ott. 973-ban jött Téglásra, három éven keresztül a József Attila Nevelőotthonban foglalkozott állami gondozott gyerekekkel. ’76-tól kötődik az élete az akkor még 3-as iskolaként emlegetett, hat éve pedig a nagyságos fejedelemről, II. Rákóczi Ferencről elnevezett intézményhez.

– A hagyományápolás az egyik legfontosabb eleme a nevelő-oktató tevékenységnek – emeli ki az igazgatónő. – Felvettük a kapcsolatot a szlovákiai Borsi településen működő II. Rákóczi Ferenc emléktársasággal. Gyakran vendégeskedünk egymásnál, nagy örömömre tagja lehetek a választmánynak is. Egyébként az 59 kartárs közül 18-an tagjai az emléktársaságnak. Rendezvényeinkre meghívjuk a Kárpátalján tevékenykedő, Rákóczi-emlékeket ápoló szervezeteket, iskolákat is. Úgy gondolom, ez az igazi, határokon átnyúló együttműködés. Az emléktársaság egyik célja például a Rákóczi-szülőház rendbe tétele.

A századfordulón emelt vályogházak is megtalálhatók a 7 iskolai épület között, s a jelenlegi, modernnek mondott iskolaépületben nem fér el a 810 gyermek. Még akkor sem, ha szükségtanteremnek használják a kazán melletti helyiséget is. A szaktárca főosztályvezetője a helyszínen győződött meg a tarthatatlan helyzetről, és már be is adhatták a pályázatot a 980 millió forintba kerülő, a Dégenfeld-kastély területére tervezett, 16 tantermes iskola megépítésére. Ebben és a pedagógiai program valóra váltásában sokat segít a helyi polgármesteri hivatallal létrejött, mondhatni baráti kapcsolat. Kása Sándorné harmadik ciklus óta helyi képviselőként sokkal jobban belelát a 6270 lakost számláló kisváros hétköznapjainak ügyeibe. Az oktatási és a szociális bizottságok tagjaként pedig még nagyobb segítséget nyújthat a helybelieknek.

A nehézségek csak arra szolgáltak, hogy megeddzék az igazgató asszonyt. A tanulóknak a nagyobbik fele szorul jelenleg is felzárkóztatásra. Ötvennégyen enyhén értelmi fogyatékosok. Összevont osztályokat is működtetnek a helyhiány miatt. .

Az iskola pedagógiai programjában nagy hangsúlyt fektetnek a magyar irodalmi és nyelvi, a matematikai és az idegen nyelvi képzésre. Fölösleges arról beszélni, hogy e nélkül nem tudnának eséllyel pályázni a középiskolákba innen a nyolcadikosok. Kásáné úgy látja, hogy a helybeli gyerekek akkor jönnek vissza a településre, ha a környéken megszerzett érettségivel, szakmával, diplomával a zsebben elhelyezkedhetnek itt, s megtalálják a családalapításhoz, munkavállaláshoz szükséges feltételeket. Ehhez pedig az általános iskola adja meg az első lépést.

A képzés szinte soha nem fejeződik be. Jó pap is holtig tanul, tartja a mondás. Ennek szellemében az igazgatónő nemrégiben megszervezte, és az iskola helyet ad a felnőttoktatásnak is. Jelenleg 144-en ültek be felnőtt fejjel az iskolapadba. Leérettségizik a kismama, a szakmunkás, vagy aki annak idején abbahagyta tanulmányait. Térségi igényt elégítenek ki ezzel a képzéssel, hisz még Debrecenből, Újfehértóról és még számos más településről jönnek a valóban tanulni vágyók.

Kevés szabad idejében az iskola és a város rendezvényein vezető, szervező szerepet vállal a rendkívül szimpatikus asszony. Megvalósította a nyitott iskola, nyitott ház gyakorlatát. Többször bejött az irodájába valamelyik tanuló, s az igazgatónőt nem bástyázta el titkárnő vagy zárt ajtó a hozzá forduló elől. Így van ez otthon is – mondja. Nem véletlen ismerték el átlagon felüli tevékenységét Téglás Városért kitüntetéssel

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)