Téglás

Látszólag nem, a valóságban azonban nagyon sokat változott a hagyományos állatorvosi tevékenység. Jól példázza ezt dr. Kecskés Lajos körzeti állatorvos szakmai életútja. A hétezer lakosú hajdúsági kisváros, Téglás egyik külső lakóterületén beszélgetünk a fiatal állatorvossal. Szatmárnémetiben született 1961. november 14-én. Édesanyja, lánykori nevén Gábor Mária, varrónő, édesapja, Kecskés Lajos, üzemvezető. Ma már mindkét szülő nyugdíjas, és felnőtt gyermekeik, unokáik sikere jelenti számukra a mindennapi boldogságot. Az öccse, Tibor, is állatorvosnak tanult. Felesége, Nagy Edit, magyar–történelem szakos pedagógus a téglási iskolában tanít. Házasságukból egy kisfiú született, Lajos nyolcéves. Ő már a harmadik generáció tagjaként viszi tovább ezt a nevet.

Szatmárnémetiben érettségizett, majd a kolozsvári állatorvosi egyetemen 1988-ban vette át diplomáját dr. Kecskés Lajos. Izgalmas területre vezérelte a jó sorsa, mert hét évig egyetemi oktatóként tevékenykedett. Tanársegédként dolgozott a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állategészségtan Tanszékén. Szaklapokban publikált, német nyelvvizsgára készült, és minden jel arra mutatott, hogy elméleti kutatóként és oktatóként éli le majd az életét.

A sors azonban más életutat jelölt ki számára. Néhány kilométerrel arrébb, de már az országhatáron innen telepedett le. Előbb Hajdúsámsonban, majd öt éve Tégláson látja el a körzeti állatorvos feladatait. Mint mondja, Hajdú-Bihar megye hagyományosan állattartó területnek számít. Ám az elmúlt fél évszázad alatt az állatlétszám jelentősen átalakult. A korábban meghatározó szerepet betöltő szarvasmarhatartás a rendszerváltozást követő gazdasági átalakulás után majdnem teljesen felszámolásra került. Meghatározó azonban a juhtartás, Tégláson például ma is 3–4 ezer juhot tartanak számon. Az asztalon éppen a juhtartás egészségtanát taglaló könyvre esik a pillantásom. Kecskés doktor úr azonnal hozzáfűzi, hogy ő gyakran forgatja a szakkönyveket, nem rest tanulni, sokéves praxissal sem a háta mögött.

Mint ahogy a mezőgazdasági területeket nem lehet és nem érdemes városokhoz és falvakhoz kötni, úgy a térség hagyományos állattartását is ez határozza meg. A szomszédos Hajdúhadházon például 5–6 ezer juhot tenyésztenek, míg Bocskaikertben a juhállomány létszáma eléri a 800–1000 darabot. Hatósági állatorvosként dr. Kecskés Lajos szinte naponta megfordul a másik két város állattartó telepein. Érdekes párhuzamot említ a humán orvoslással: az állatgyógyászatban is ma már szabad orvosválasztásnak lehetünk tanúi. Ez általában nem a hagyományos haszonállat tenyésztésére, hanem a hobbiállatok tartására vonatkozik elsősorban.

De ez már egy másik fejezet. Hazánkban az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan egyre nagyobb teret nyer a hobbiállat tartása. Körülbelül 15–20 éve foglalkoznak rendszeresen a családok a kutyák, macskák, aranyhalak, papagájok, újabb divat szerint az ékszerteknősök és más hüllők tartásával. Míg a korábbi évtizedekben nem fordítottak akkora gondot a gazdák a hobbinak számító kutyák, macskák egészségvédelmére, ma az a gyakorlat, hogy nemcsak az oltásokért, hanem az apróbb betegségekkel is állatorvoshoz viszik kedvenceiket az emberek. Korábban elképzelhetetlennek tűnt volna, de ma két állateledel bolt is nagy forgalmat bonyolít le Tégláson.

Vajon az állatszeretet vagy éppen az aktuális divat motiválja ezt a jelenséget? A szakember meglátása szerint mindkét jelenségre van példa, de inkább a divat dominál. Az úgynevezett vegyes praxisban mind a haszon-, mind a hobbiállatokat kezeli és ellátja. Sőt, dr. Kecskés Lajos arról beszél, lassan egy mini állatklinika vagy egy kisállat rendelő is kapna elég megbízást Tégláson. Ám az Állatorvosi Kamara rendkívül szigorú előírásokat fogalmaz meg, ami a rendelő és az ambuláns műtő felszereltségére vonatkozik. Ezt a rengeteg költséget elég megtermelni.

 Új jelenség az európai uniós csatlakozással kapcsolatban az állattartásra és az állatorvoslásra vonatkozó sokféle jogszabály megismerése és betartása. Dr. Kecskés Lajos, noha hatósági és körzeti állatorvosi feladatokat egyaránt ellát, egyenlőre csak részinformációkkal rendelkezik az EU-csatlakozást követő változásokról. Úgy tudja, az Unió segíti a családi gazdaságokat is. Meg kell szervezni, hogy követhető legyen az állat útja a születéstől a fogyasztó asztalra kerüléséig. Mint a doktor úr mondja, a szaktanácsadásnak nagyobb szerepe lesz. Ahogy a nyugati országokban is koncentrálódik a nyugati állatállomány, nálunk is ez a gyakorlat alakul ki.

A lényeg az, hogy a rendkívül szigorú állategészségügyi és higiéniai, valamint az állattartásra vonatkozó szabályok betartása parancsoló szükséglet lesz mind az állattenyésztőknek, mind az állatorvosoknak. Nemcsak a hatóság reguláz majd még keményebben, hanem mindenek előtt a piac dönt egy adott gazdaság állatállományának értékesítéséről, és ugyanez vonatkozik az állatorvos tevékenységére is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)