Téglás

 A kulturális élet szervezőjeként, a téglási közélet egyik fontos szereplőjeként ismerik a helybeliek Szentpéteriné Zeller Edit vezető főtanácsost. Az újfehértói születésű asszony ma alig győzi felsorolni, mi mindennel foglalkozik. Valamennyi tevékenysége a városban élők közérzetének javításához, műveltségi szintjének emeléséhez kapcsolódik.

Szabolcs megye határáról Hajdú megye határára költözött Szentpéteriné. Tégláson otthonra lelt, és úgy érzi, a kisváros is befogadta őt. Édesanyjával, lánykori nevén Hajósi Máriával együtt laknak itt. Édesapja, néhai Zeller Dénes már nem lehet családja körében. Testvére, Dénes a vasútnál dolgozik.

Az újfehértói gimnáziumban tett érettségi után Edit a jogi egyetemre adta be jelentkezési lapját, ám úgy alakult az élete, hogy akkor a tanulás helyett a Hajdúsági Iparművekben vállalt állást. Bérelszámolóként tevékenykedett, és akkor egy életre elment a kedve a lélekölő, manuális munkától. Amikor az egyéniségéhez sokkal közelebb álló könyvtárba került, mintha fellélegzett volna. Jelentkezett az egri tanárképző főiskola könyvtár–pedagógia szakára. A kihelyezett tagozat előadásait a fővárosban hallgatta, vizsgázni is oda járt. 1981-től 1991-ig a HIM könyvtárát vezette.

1991-ben hívták meg a téglási városházára művelődésszervezőnek. Paradicsominak tűnt a lehetőség, amelyet egy agilis vezető tehetett a város érdekében. Edit így emlékszik erre:

– Érdekes helyzetnek lehettem tanúja – mondja. – Míg a HIM-ben jól felszerelt könyvtárban dolgozhattam, hisz köztudomású, az a cég a munkásság egyik fellegváraként tartották nyilván. A városnak azonban – alig valamivel a Hajdúhadháztól történt szétválás után – nem volt lehetősége minden intézményt nagyvonalúan elindítani. Ráadásul meg kellett küzdenünk egy korábbi beidegződéssel, mely szerint azt tartották a közművelődés egykori irányítói: nincs igény itt kulturális programokra. Én viszont azon fáradoztam, hogy felújítsuk a könyvtári rendezvényeket. Olyan izgalommal vártam például egy tárlatmegnyitót, hogy hányan, és kik jönnek el. S legnagyobb örömömre azt tapasztaltuk, hogy nemcsak az értelmiségiek, hanem a középfokú végzettségűek is érdeklődést mutattak. Megszámlálni is nehéz, hányféle programot honosítottunk meg, az a lényeg, hogy Téglásra visszatért az élet.

Egyedülálló, hogy a mozit a város visszavásárolta, és ma – annak ellenére, hogy a látogatók általában a multiplex mozikra esküdnek – ötletesen és nyereségesen működteti Téglás a mozit. Ráadásul nemcsak a fiatalok járnak a vetítésekre, igazolva ezzel, hogy a videókorszakban sem kell bezárni a mozit.

A helyi önkormányzat emellett még visszavette és működteti a sportpályát. A hagyományápolás elemének tartják, hogy a várossá válás évfordulóján, május elsején egész napos programmal ünnepeljenek. Így volt ez 2002-ben is, nagyszabású rendezvényen vettek részt a városlakók. A városnapon kívül még egy jelentős eseményen találkozhatnak a helybeliek, ez pedig szeptember utolsó hétvégéjén a szüreti bál, amelyen a megyei lovassportszövetség is aktívan közreműködik. Emellett felélesztették a báli hagyományt. Igen nehéz megszervezni úgy, hogy jelenleg nincs művelődési ház. Ám a nehézségek dacára ma már 3–400 ember jár el a bálra.

Ugyancsak meghonosították a kiállításokat, tárlatokat. 1994-ben avatták fel a városi könyvtárat. Szentpéteriné igen sokat tett azért, hogy ma a kultúra, a közművelődés egyre nagyobb szerepet töltsön be a helybeliek mindennapjaiban. Ráadásul sikerült megnyitni egy helytörténeti kiállítótermet, amelyben tárgyi és írásos anyagok mutatják be Téglás elmúlt évszázadait, az itt élők fáradságos küzdelmét a földdel, megingathatatlan elhatározásukat abban, hogy generációkon át őseik földjén akarnak boldogulni.

Edit számos szakterületen szerzett olyan jártasságot, amely profivá avatja. Az iskolaszék elnöke, a testvérvárosi kapcsolatok szervezője. Felelős szerkesztője a Téglási Krónika nevet viselő városi lapnak. Csak néhány téma az idei 2. számból, amely jelzi a városlakók sokoldalú érdeklődését: vállalkozók bálja, vénülő cigány show, évet zártak a polgárőrök, nőnapi ünnepség, képzőművészeti kiállítás, megyei népzenei fórum, az országgyűlési képviselőjelöltek bemutatása. A szépen megtervezett, szerkesztett, ízléses lap bepillantást enged a városlakóknak az intézmények hétköznapjaiba, hírt ad a téglási eseményekről, bemutatkozási lehetőséget kínál ifjú tollforgatóknak és versfaragóknak.

– Úgy gondolom, megtaláltam az életnek azt a területét, ahol a legszívesebben dolgozom, és merem remélni, hogy a leginkább kifejthetem képességeimet – hallottuk Szentpéteriné Zeller Edittől. – Örülök annak, hogy szülővárosom után a szomszéd várost is otthonomnak mondhatom, mert felnőtt életem minden eseménye Tégláshoz köt. Felemelő érzés, hogy az itt élők befogadtak. A Téglás Városért elnevezésű, ’96-ban megkapott kitüntetés nagy örömmel tölt el, hogy szándékaimat, munkámat új hazám is fontosnak tartja. Úgy érzem, számítanak rám.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)