Téglás

Szatmári Irén, a néhány éve elhalálozott Berta Irén és Szatmári János leányaként, 1950. augusztus 31-én látta meg a napvilágot. Testvére, János, közgazdász. Családjával együtt az athéni nagykövetségen él, ahol külkereskedelmi megbízottként dolgozik. Éva húga hajadon. Békéscsabán a Hungaropharma kirendeltségén tevékenykedik, mint gyógyszerészeti asszisztens. Férje, Bögi István, nyugdíjas gépész-energetikus. Idősebbik gyermekük, Attila, gyógynövénybolt-vezető. Ma még hajadon leányuk, Marianna, idegenforgalmi menedzserként a budapesti Camponában dolgozik.

Bögi Istvánné 1968-ban érettségizett Kőrösladányban. Gyógyszerészi oklevelét 1974-ben vette át, Szegeden. Gyakornokként a szomszéd megye szék-helyén, Békéscsabán kezdett el dolgozni, amit – már gyógyszerészként – az endrődi, majd a szeghalmi évek követtek, egészen 1982 novembere végéig. December elsejétől, mint a téglási 16/76-os számú gyógyszertár vezetőjét láthatjuk benne. Mint mondja, ezt az állását a gyógyszerészeti központ segítségével kapta, mivel ott szóltak neki, hogy ez a lehetőség nyitott a számára. Ő pedig nem hagyta ki, az akkori időkben meglehetősen ritka alkalmat. Az 1995-ben lezajlott privatizáció óta családi vállalkozásban viszik az üzletet. A rideg, semmitmondó számozás helyett Irénke a város egyik kedves kis terén álló szép hársfákról adta a nevét gyógyszertárának. A hangulatos épület szerves része ennek a képnek.

Emlékezete szerint pályája kezdetén a reumatikus, a mozgásszervi, a HIM-nek köszönhetően az ipari üzemben szerzett ártalmak voltak a típusos megbetegedések. Mára ez a kép jelentősen megváltozott. Előtérbe kerültek a szív- és érrendszeri, az idegi és pszichés, valamint a gyomor- és bélrendszeri panaszok. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ritka volt a ma érezhetően domináló szenvedélybetegek száma. Az emberek összességében több gyógyszert fogyasztanak. A Hajdúsági Iparművek – a HIM – megszűnésével nagyon sok lett a városban a munkanélküliek száma, hisz szinte minden családban van valaki, akinek egykor ott volt a munkahelye. A „ma sincs miért felkelni” érzése pedig növeli a családon belüli feszültségeket, amiket mindenki a maga módján igyekszik feloldani. Mint mondja, az emberek nem egészségesebbek, csak annak mondják őket.

A gyógyszertár szakmai működését nézve az alábbiak állapíthatók meg: az ide betérők legtöbbje ragaszkodik az orvosa által felírt készítményekhez. Vannak olyanok is, akik a tanácsot megfogadva megveszik az ugyanolyan hatékonyságú, de olcsóbb gyógy-szert. A városban is megtalálhatók azok az emberek, aki úgymond felülvizsgálják az orvos munkáját és sajátos öngyógyításba kezdenek, amiért aztán később nagy árat fizetnek. A témánál maradva, igen sokan vannak, akik kedvelik a vény nélkül kapható szereket, hisz azok megszerzéséhez csak egyszer kell sorban állniuk. A rendszerváltozás óta lényegesen megnőtt a külföldről származó, nagy hatékonyságú gyógyszerek száma, amiknek az ára a magyar pénztárcákhoz viszonyítva magasabb a hazai gyártásúakénál. A közkedveltnek számító homeopátiás szerekkel csak az a baj, hogy tb-támogatottság nélkül forgalmuk aránya nehezen növelhető, hiszen így sokkal többet kell értük fizetni, mint a vegyi alapú készítményekért.

Irénke büszkeséggel a hangjában említi meg, hogy a gyógyszertár részeként üzemelő boltban ellenőrzött minőségű gyógynövényeket, illetve készítményeket is forgalmaznak. Ezt a munkát a fiuk, Attila végzi, aki szívesen is teszi a dolgát a saját kis birodalmában. A gyógyszertárban forgalmazott készítmények folyamatos beszerzéséhez 4-5 nagykereskedelmi központtal állnak kapcsolatban, köztük a Hungaro Pharmával, a Vitál Centrummal és a polgári Phoenixszel.

A legutóbb 2000-ben végzett bővítések, fejlesztések után újabb tervei vannak a jövőre nézve. Így többek között szeretné fejleszteni a már meglévő gyógynövénybolt kapacitását, és az anyagi lehetőségekhez gyógyászati centrumot kialakítani. Ebben adnának helyt az alternatív terápiákhoz szükséges berendezéseknek és a természetgyógyászoknak. Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy az, akár egy fitneszteremmel legyen egybekötve. A gyógyszerész asszony jól tudja, hogy az orvossal együttműködve lehet eredményt elérni, ám a tényleges javuláshoz az a legfontosabb, hogy maga a beteg akarjon tevékeny részt vállalni a terápiás folyamatból. Ne csak egy tablettától várja a csodát, hanem egészséges életmóddal, pozitív gondolkodással segítse a szervezet gyógyító erejének működését.

Bögi Istvánné, Irénke, az állandó szolgálat melletti kevés szabadidejét zenehallgatással, családi kirándulással, színházlátogatással tölti el legszívesebben. 1990 és 2002 között önkormányzati képviselőként az egészségügyi és szociális bizottságban tevékenykedett. Életútjára visszanézve, a maga választotta hivatás minden nehézsége ellenére boldog és elégedett ember.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)