Téglás

Éppen három évtizede, hogy az óvodai nevelés tölti ki az életét Szabó Sándornénak. A téglási városi óvoda vezetője már a második generáció tagjait neveli a kisváros intézményében. Jó kapcsolatot ápol a fenntartó önkormányzattal, a szülőkkel, a szponzorként megjelenő vállalkozókkal, és mindenek előtt a gyerekekkel. Azt vallja, ha az óvoda kapuját átlépő hároméves érzelmileg kötődik valamelyik óvodapedagógushoz vagy dajkához, biztonságban érzi magát, és könnyebben vészeli át a családtól történő ideiglenes elszakadást. Éppen ezért vezette be Szabóné Zsuzsa pont tizenöt évvel ezelőtt, az úgynevezett anyás beszoktatást. Eszerint két, de esetleg négy hétig az édesanya egész napját ott tölti a kicsivel az óvodában. Mérhető az eredmény a gyermekek biztonságérzetében, fegyelmezettségében, és még a szokásos betegségeket sem kapják el, mintegy védekezésként.

Szabó Sándorné Czibere Zsuzsanna Debrecenben született 1955. április 17-én. Édesanyja, lánynevén Győrffy Zsuzsanna, 72 éves, édesapja, Czibere Sándor, 78 éves, Hajdúhadházon élnek. A bátyját, Sándort, három évvel ezelőtt veszítették el. A férje, Szabó Sándor, hét évvel ezelőtt lett baleset áldozata. Annál több örömét leli Zsuzsa a gyermekeiben: Noémi a közgazdasági egyetem tanulmányi csoportjának vezetője Debrecenben, az ő férje Kiss Barna András, aki a debreceni Irinyi-szakközépiskolában tanít. A fia, Sándor, a közgazdasági egyetemen negyedéves, és rendszeresen dolgozik tanulmányai mellett.

A debreceni Csokonai-gimnáziumban érettségizett 1973-ban, majd a hajdúhadházi óvodában képesítés nélkül helyezkedett el. 1975-től, férjhez menés után dolgozik itt, a téglási óvodában. Másfél évtizede ő vezeti az intézményt. A kisváros egyetlen óvodája – a két tagintézményt is beleértve – minden érdeklődő 3–7 évest fel tud venni. Jelenleg a 11 csoportban 280 gyerekkel foglalkozik a 22 óvodapedagógus. Nemcsak a csoportszobák számát bővítették, hanem udvari fajátékokat vásároltak, és négy komputeren játszhatnak az óvodások. Kevés óvodapedagógus emlékszik még a hőskorra, a mikor gyermekmegőrzésre korlátozódott a tevékenységük. Az 1971-es óvodai nevelési programban foglaltak szerint 15–20 perces kötött foglalkozásokat tartottak, és már akkor előtérbe került a fejlesztés. Öt évvel ezelőtt született meg a helyi nevelési program, amely a tevékenység központú fejlesztést tűzte célul. Nagy hangsúlyt fektetnek a kooperációra és a kommunikációra. Szabóné Zsuzsa meggyőződéssel beszél arról, hogy a tehetséget, a tudást nem tudják kibontakoztatni a gyerekek eredményes kommunikáció nélkül. Korábban még az iskolásokat is leszoktatták a beszédről a feladatlapokkal. Igaz, hogy a tömeges feladatmegoldásra jónak bizonyult a teszt, de a vizuális információ nem fejlesztette a kicsik gondolkodását és kifejezőkészségét. Éppen ezért hozták létre tíz évvel ezelőtt az anyanyelvi munkaközösséget az óvodában. Már az indulás évében nyertek a Soros Alapítványtól 80 ezer forintot. Egyre nagyobb felelősség hárul a munkaközösségre, jelenleg az óvodában 37 gyerek beszédhibás.

Azonnal fel tudna venni a vezető óvónő egy logopédust teljes állásba. Fizetés lenne, de szakember nincs, legfeljebb óraadóként. Sokat gondolkodik Szabóné azon, mi okozhatja a gyakori beszédhibát. Az a véleménye, hogy a szülők inkább a tv, a videó elé ültetik a gyereket, nem beszélgetnek velük és nem javítják ki a hibás mondatokat. Eleinte jópofaságnak tartják a beszédhibát, s amikor megijednek, rendszerint már késő. A fejlesztő pedagógus szakképesítést szerzett kollégák kiemelten foglalkoznak az érintettekkel.

Régen a szülők angol nyelvoktatást sürgettek az óvodában. Szabóné azt vallja: előbb tanuljon meg anyanyelvén beszélni a gyerek. Ma zeneóvodába, kézműves foglalkozásra járnak a tehetségesek, míg a súlyos képességzavarral küzdőket igyekeznek felzárkóztatni.

Új idők jele, hogy néhány hónapja minőségbiztosítással is foglalkozik az óvoda. Nagy hangsúlyt helyeznek a testi nevelésre: ennek részeként naponta tornáznak az óvodások, a nagycsoportosok pedig heti két alkalommal az iskola tornacsarnokában sportolhatnak

Népszerű a fiúk körében a Bozsik-program, amelyben a focistapalántákat igyekeznek felismerni.

A Téglási Óvodás Gyerekekért Alapítvány négy éve koordinálja a jó szándékú támogatókat és az óvodai célokat. Az adók egy százalékából 175 ezer forintot kapott tavaly az intézmény. A jótékonysági bálok bevételét játékvásárlásra fordítják. Rendszeresen nyújtanak be pályázatokat még a kollégák is. Így jutottak komputerhez, sporteszközhöz, játékhoz. Szabóné szorgalmazza a rendszeres tapasztalatcserét, ő maga is jó példával jár elöl, Hollandiában és Németországban ismerkedett a minőségbiztosítással. Világlátott óvodapedagógusként vallja, a szeretetet, a törődést nem pótolja a legmodernebb eszköz sem. Kiemelkedő munkája elismeréseként Szabó Sándorné Millenniumi Oklevelet kapott 2000-ben.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)