Téglás

Az ideális kereskedőt valószínűleg őróla mintázták. Derűs egyénisége, kedvessége úgy hozzátartozik a Membrán Üzletház hétköznapjaihoz, mint az igen gazdag áruválaszték. Tipikus kisvárosi áruház a Membrán, a téglásiak gyakorta betérnek akkor is, ha csak szét akarnak nézni. Nem is csalódnak, Kárándi Imréné, Rózsika kedves szóval, szeretettel fogadja a betérőket. Nála a vevő előtt mindig ott van az ember, akkor is jut néhány perc a család és a világ dolgainak áttekintésére, ha éppen akkor nem vesz semmit az illető.

A kilencgyerekes családban Rózsika nem álmodhatott arról, hogy kedve szerinti iskolában tanulhat tovább. Édesanyja 34 éves volt, amikor őt szülte, bár még ő utána is kétszer kopogtatott a gólya a Kemecsei családnál. Hegyi Mária háztartásbeli édesanya és Kemecsei Ferenc gazdálkodó édesapa a föld és a munka szeretetét, a tisztességet és a becsületet szánta útravalóul a gyerekeknek A legidősebb testvér, Ilona, sajnos, már meghalt. Erzsébet, akárcsak a nővére, gyári munkás volt, Irénke a Medicorban dolgozott. Rózsika hetedik gyerekként érkezett, Mária és Magdolna követte őt még a testvérek sorában. Hárman közülük csak igen rövid ideig élvezhették a család melegét. Rózsika olyan szeretettel beszél a szülőkről, ami igen megkapó ebben a gyakorta elidegenedett világban. Példaképet jelentettek a felnövekvő gyerekeknek. Rózsika férje, Kárándi Imre, faesztergályosként megbecsülést szerzett Debrecenben és Tégláson is. Majdnem 40 évi házasság után, 62 éves korában, gyógyíthatatlan betegség következtében hagyta itt övéit. Házasságukból egy fiú született, Imre, aki a Membrán Üzletházat alapította és Téglás megbecsült tagjává vált. A városi önkormányzat az elsők közt ismerte el a Téglás Városért kitüntetéssel.

Rózsika Tégláson nőtt fel, dolgozott szüleivel a mezőgazdaságban, majd Debrecenben, a kefegyárban. Ott ismerkedett meg a férjével, aki 19 éves korában oltár elé vezette. Végigjárták a fiatal házasok szokásos életútját, laktak előbb az egyik, majd a másik szülőnél, aztán albérletben, majd álmaik netovábbjaként vehettek egy szövetkezeti lakást a Vénkertben A férjével együtt a Játékipari Szövetkezetnél helyezkedtek el. A családias hangulatú munkahelyen mindketten jól érezték magukat.

A szűkebb szülőhazában, Tégláson 1986-ban meghirdettek egy eladó házat, és Kárándiék örömmel jöttek haza. Építettek egy 300 négyzetméteres faesztergályos műhelyt. A férje ebben a műhelyben esztergálta szebbnél szebb alkotásait. Ügyes kézzel munkálta meg a fát, a látszólag holt anyag életre kelt.

A közel 40 évnyi boldog házasság után emlékképek futnak Rózsika gondolatai közt. Eszébe jut, hogy a jó kiállású fiatalember bátran odaállt a leendő após elé és feleségül kérte őt. Noha Rózsikának a nővére az előző évben esküdött, ezért a stafírungra várni kellett volna. „Nem a szekrényét akarom elvenni, hanem a lányát!” – ez volt a döntő érv és már semmi nem állíthatta írtját egybekelésüknek. Vidáman fogadták a sors áltat gyakran osztott nehézségeket is, biciklivel hordták a GÖCS bölcsődéjébe a fiukat.

Lassan fényévnyi távolság választja el Rózsikát a szép emlékektől. Máskor meg úgy érzi, mintha tegnap történtek volna életének felejthetetlen, szép pillanatai. Ma pedig esténként nyomasztó a hangulat az üres házban, amely csak akkor kel életre, ha a három unoka meglátogatja a nagyit.

Rózsika soha nem tanulta a kereskedelmet, mégis olyan isten áldotta érzékkel fordul a vevőkhöz, hogy azt tanítani kellene a legmagasabb szintű marketing iskolán is. A tudás a lényéből fakad, szinte nem is érti miért olyan nagy dolog az, ha valaki szót tud érteni a vásárlókkal. Mindössze szeretni kell őket – magyarázza –, bárki bejön az üzletbe ugyanolyan megbecsüléssel fordul hozzá, függetlenül attól, hogy egy porszívót vagy egy pogácsaszaggatót akar venni.

A Membrán Üzletház polcai roskadoznak a szebbnél szebb és hasznos árucikkektől. Minden jól láthatóan szem előtt, és meglepően alacsony árat alkalmaznak. Egybehangzó vélemények szerint, sem Debrecenben, sem Nyíregyházán nem lehetne ennyiért háztartási, műszaki és kultúrcikkeket vásárolni. Téglás és a környékbeli települések lakossága profitál abból, hogy a Membrán Üzletház inkább a vevők megelégedéséért, mintsem a nagyobb haszonért tevékenykedik.

Téglás életében nemcsak ez az üzletház jelent új színfoltot. Rózsika arról beszél, hogy sokat változott ez a település az elmúlt évtizedek alatt. Az álmos, poros kis faluból takaros, komfortos város lett. A 4-es főút mentén a település jól megközelíthető, általában családi házban laknak az emberek. Díszburkolattal látták el a városközpontot, rendbe tették az utakat, szellemi pezsgés jellemzi a várost. Rózsika azért örül, mert szűkebb hazájában talált végleges otthonra. Felnőtt fiával is megőrizte a közeli anya-gyermek kapcsolatot. A modernizálódó Tégláson ez a családi háttér jelenti számára a béke szigetét.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)