Keresztesi séta − a múló idő nyomában

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

10488898_10202896911276796_1134267100_n.jpgAz előző fejezetben, a mezőkeresztesi csata kapcsán (A tizenötéves háború legnagyobb csatája) már ígértem, hogy ebbe a nagy dél-borsodi faluba − ami nekem jobban város, mint Emőd vagy Nyékládháza − még egyszer visszatérünk.

Szeretem ezt a békés nagyközséget, a kócos, kedves, alföldies jellegű „nagyfalut”, amely sem Tiszaújvárostól, sem Mezőkövesdtől igazán nincs messze, és nyíltszívű, vendéglátó népek lakják. Jó magam gyakran megfordultam itt. S nem csak a hajdani Arany Sas étterem jóízű ételei kapcsán. Sokszor felkerestem a jól gazdálkodó Arany­kalász Mezőgazdasági Szövetkezetet vagy a környékünk legnagyobb falusi bankját, a Mezőkeresztesi Takarékszövetkezetet is. De volt, amikor − csak látszólag céltala­nul − nagyokat sétáltam a főutca árnyat nyújtó japán akácfái alatt, miközben újra és újra megbámultam a kicsi, de annál élénkebb piac forgatagát, és azzal szemben a katolikus templom impozáns épületét. Vagy éppen a községháza előtt álló I. világhá­borús emlékművön található neveket olvasgattam. De kutattam itt a Munkácsy em­lékek után, és a már említett mezőkeresztesi híres csata ügyében is végeztem oknyomozást. Mindezek talán feljogosítanak arra, s nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, azt írom le, én Keresztesre mindig úgy megyek, mintha egy kicsit haza­mennék.

Ezekben a lassan már kánikulás nyári napokban igazán tudom értékelni a mezőkeresztesi főutca hűs árnyékát. A gótikus katedrálisként összehajló japán aká­cok látványát a szemem élvezi, viszont az általuk nyújtott hűs árnyékot a bőröm érzékeli igazán. Az összeboruló sűrű lombok jótékonyan szűrik a nap tűzét, s ahogy meg-megbillennek a legkisebb fuvallatra is, a hűs habok kellemének érzetét adják a testnek.

A keresztesi főutcán persze nem csak e kellemetesség miatt érdemes sétálni. Aki ott jár, történelmi sétát tesz, hiszen régi korok, századok története köszön vissza a hajdani mezőváros épületeinek homlokzatáról, és ez még azoknak is feltűnik, akik nem tudják, hogy például a községháza homlokzatán a címer nyíllal átlőtt karja mit szimbolizál, vagy hogy abban a hosszú földszintes házban, amelyik éveken át a tsz irodája volt. Munkácsy Mihály és itt élt rokonainak szelleme, emléke kísért.

10517102_10202896911396799_233144789_n.jpgÉrdekes település Mezőkeresztes. Mint már mondtam, nem falu, múltja, építésze­te, történelmi szerepe és mindenkori gazdasági pezsgése többre predesztinálják. Ám ma mégsem város (reméljük, előbb-utóbb az lesz), ahhoz több kellene ide a fényből, a pénzből, a jól prosperáló gazdaságból. Jelen pillanatban Keresztes átmenet a falu és a város között Ahogy mindig is az volt, hiszen természeti adottságainál fogva kiterjedt határral és döntő többségében jó földekkel bírt, ami ugye a falusi jelleget erősíti. Borsodi Bácskának is nevezték, nem véletlenül. De volt itt hajdanán, az 50-es évek elején kőolaj-kitermelés is (MASZOLAJ), ami a gazdasági pezsgés, a városiasodás erőteljes csírájának tűnt akkor. Ám az olajtermelés már jó ideje csupán tör­ténelem. A falu inkább visszavedlett a gazdagabb múltú mezőgazdasági jelleghez, a falu mivolthoz, melyet a nyelv, a beszéd is jellemez. Keresztes szülötte Fekete Gyula, a neves író így ír erről: ,,A sehol másutt nem hallott szavak, a hozzájuk tartozó emlékképpel talán a leghitelesebb idézői a gyermekkor, a szülőfalu világának A gám (napraforgószár-kerítés), a garádja (alomszalmából, gazból rakott kerítés), amelybe olyan szívesen befészkelte magát a giríny… A gallóka (hinta), a zsámiska, a tejes zsétár, a szuszinka (aszalt gyümölcs); töri a zsigulya a legényt a lány után, s egyáltalán, ha valakit elfog a kívánság dévánkozik − tétovázik. Tojo (toll), elszörgöl, sutogál, csápol stb., stb. „Megyek má” − mondja, aki menni készül… Vagy a visszaható igének az az általános használata, a határozatlan alany (a szenvedő igealak) helyett. Más vidéken is találkozom vele, de sehol ilyen szaporán és ilyen kiterjedt érvénnyel. Mintha a keresztesiek szándékosan kerülnék a cselekvő alany megnevezését ,hiszen az már felelősséggel is jár. Mert végtére is? Ki kaszálja le azt a rétet, amelyet már ideje volna lekaszálni? „Maj lekaszálódik”. „ Behordódik” a termés. „Elmenődik” Kövesdre, Miskolcra, ha muszáj.

Szóval, a nyelv efféle változatait is fellelhetik a Keresztesre látogatók, amint itt is, ott is kérdezősködik a helybélieknél, miközben a református vagy a katolikus templomot keresi, vagy netán a XVI. század legnagyobb magyarországi csatája, az 1596-ban lezajlott mezőkeresztesi csata helyszíne iránt érdeklődik.

10475243_10202896911316797_1335688811_n.jpgMezőkeresztesen sok látnivaló akad. Az említett csata emléke, emlékoszlopa épp úgy, mint a helyi katolikus temetőben Munkácsy Mihály rokonainak síremléke. Igaz, nincs a legideálisabb állapotban, de legalább jel. Szép viszont a községháza előtt az I. világháborús hősök emlékműve, és méltó a településhez a II. világháborús emlékmű is. Ez utóbbi szomszédságában áll a település legjelentősebb építészeti alkotása, a református templom. A templom keletelt szentélye gótikus, XV. századi. Ezzel egykorú hajójának barokk átépítése; nyugati toldása a torony 1773-ban, a hajó keresztirányú bővítése pedig 1821-ben készült el. Kívülről kisebbnek tűnik, ám belül, a hatalmas terek láttán igencsak elámul az ember. Legalább másfél ezren beférnek ide.

Érdemes megtekinteni a keresztespüspöki katolikus templomot is, amely középko­ri gótikus maradványokra épült 1769-ben. Esterházy Károly egri püspök építette. Elegáns, barokk főoltárán Krisztus a kereszten olajkép látható. Nem műemlék ugyan, ám mégis impozáns figyelmet érdemlő a már említett keresztesi piactér mellett álló katolikus templom is. Ez Kozma Károly helyi születésű, későbbi egri kanonok jövedelméből épült. Neoromán stílusban, Czigler Győző műegyetemi tanár tervei alapján készült, s 1899-ben szentelték fel. Főoltára háromféle salzburgi márványból ké­szült. Egyedi megoldású a templom hármastornya.

Ízelítőül ennyi Mezőkeresztes látnivalóiból, ahova − már csak a közelség okán is − érdemes ellátogatniuk.

  (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése