Keresztesi séta − a múló idő nyomában

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Az előző fejezetben, a mezőkeresztesi csata kapcsán (A tizenötéves háború legnagyobb csatája) már ígértem, hogy ebbe a nagy dél-borsodi faluba − ami nekem jobban város, mint Emőd vagy Nyékládháza − még egyszer visszatérünk.

Szeretem ezt a békés nagyközséget, a kócos, kedves, alföldies jellegű „nagyfalut”, amely sem Tiszaújvárostól, sem Mezőkövesdtől igazán nincs messze, és nyíltszívű, vendéglátó népek lakják. Jó magam gyakran megfordultam itt. S nem csak a hajdani Arany Sas étterem jóízű ételei kapcsán. Sokszor felkerestem a jól gazdálkodó Arany­kalász Mezőgazdasági Szövetkezetet vagy a környékünk legnagyobb falusi bankját, a Mezőkeresztesi Takarékszövetkezetet is. De volt, amikor − csak látszólag céltala­nul − nagyokat sétáltam a főutca árnyat nyújtó japán akácfái alatt, miközben újra és újra megbámultam a kicsi, de annál élénkebb piac forgatagát, és azzal szemben a katolikus templom impozáns épületét. Vagy éppen a községháza előtt álló I. világhá­borús emlékművön található neveket olvasgattam. De kutattam itt a Munkácsy em­lékek után, és a már említett mezőkeresztesi híres csata ügyében is végeztem oknyomozást. Mindezek talán feljogosítanak arra, s nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, azt írom le, én Keresztesre mindig úgy megyek, mintha egy kicsit haza­mennék.

Ezekben a lassan már kánikulás nyári napokban igazán tudom értékelni a mezőkeresztesi főutca hűs árnyékát. A gótikus katedrálisként összehajló japán aká­cok látványát a szemem élvezi, viszont az általuk nyújtott hűs árnyékot a bőröm érzékeli igazán. Az összeboruló sűrű lombok jótékonyan szűrik a nap tűzét, s ahogy meg-megbillennek a legkisebb fuvallatra is, a hűs habok kellemének érzetét adják a testnek.

A keresztesi főutcán persze nem csak e kellemetesség miatt érdemes sétálni. Aki ott jár, történelmi sétát tesz, hiszen régi korok, századok története köszön vissza a hajdani mezőváros épületeinek homlokzatáról, és ez még azoknak is feltűnik, akik nem tudják, hogy például a községháza homlokzatán a címer nyíllal átlőtt karja mit szimbolizál, vagy hogy abban a hosszú földszintes házban, amelyik éveken át a tsz irodája volt. Munkácsy Mihály és itt élt rokonainak szelleme, emléke kísért.

Érdekes település Mezőkeresztes. Mint már mondtam, nem falu, múltja, építésze­te, történelmi szerepe és mindenkori gazdasági pezsgése többre predesztinálják. Ám ma mégsem város (reméljük, előbb-utóbb az lesz), ahhoz több kellene ide a fényből, a pénzből, a jól prosperáló gazdaságból. Jelen pillanatban Keresztes átmenet a falu és a város között Ahogy mindig is az volt, hiszen természeti adottságainál fogva kiterjedt határral és döntő többségében jó földekkel bírt, ami ugye a falusi jelleget erősíti. Borsodi Bácskának is nevezték, nem véletlenül. De volt itt hajdanán, az 50-es évek elején kőolaj-kitermelés is (MASZOLAJ), ami a gazdasági pezsgés, a városiasodás erőteljes csírájának tűnt akkor. Ám az olajtermelés már jó ideje csupán tör­ténelem. A falu inkább visszavedlett a gazdagabb múltú mezőgazdasági jelleghez, a falu mivolthoz, melyet a nyelv, a beszéd is jellemez. Keresztes szülötte Fekete Gyula, a neves író így ír erről: ,,A sehol másutt nem hallott szavak, a hozzájuk tartozó emlékképpel talán a leghitelesebb idézői a gyermekkor, a szülőfalu világának A gám (napraforgószár-kerítés), a garádja (alomszalmából, gazból rakott kerítés), amelybe olyan szívesen befészkelte magát a giríny… A gallóka (hinta), a zsámiska, a tejes zsétár, a szuszinka (aszalt gyümölcs); töri a zsigulya a legényt a lány után, s egyáltalán, ha valakit elfog a kívánság dévánkozik − tétovázik. Tojo (toll), elszörgöl, sutogál, csápol stb., stb. „Megyek má” − mondja, aki menni készül… Vagy a visszaható igének az az általános használata, a határozatlan alany (a szenvedő igealak) helyett. Más vidéken is találkozom vele, de sehol ilyen szaporán és ilyen kiterjedt érvénnyel. Mintha a keresztesiek szándékosan kerülnék a cselekvő alany megnevezését ,hiszen az már felelősséggel is jár. Mert végtére is? Ki kaszálja le azt a rétet, amelyet már ideje volna lekaszálni? „Maj lekaszálódik”. „ Behordódik” a termés. „Elmenődik” Kövesdre, Miskolcra, ha muszáj.

Szóval, a nyelv efféle változatait is fellelhetik a Keresztesre látogatók, amint itt is, ott is kérdezősködik a helybélieknél, miközben a református vagy a katolikus templomot keresi, vagy netán a XVI. század legnagyobb magyarországi csatája, az 1596-ban lezajlott mezőkeresztesi csata helyszíne iránt érdeklődik.

Mezőkeresztesen sok látnivaló akad. Az említett csata emléke, emlékoszlopa épp úgy, mint a helyi katolikus temetőben Munkácsy Mihály rokonainak síremléke. Igaz, nincs a legideálisabb állapotban, de legalább jel. Szép viszont a községháza előtt az I. világháborús hősök emlékműve, és méltó a településhez a II. világháborús emlékmű is. Ez utóbbi szomszédságában áll a település legjelentősebb építészeti alkotása, a református templom. A templom keletelt szentélye gótikus, XV. századi. Ezzel egykorú hajójának barokk átépítése; nyugati toldása a torony 1773-ban, a hajó keresztirányú bővítése pedig 1821-ben készült el. Kívülről kisebbnek tűnik, ám belül, a hatalmas terek láttán igencsak elámul az ember. Legalább másfél ezren beférnek ide.

Érdemes megtekinteni a keresztespüspöki katolikus templomot is, amely középko­ri gótikus maradványokra épült 1769-ben. Esterházy Károly egri püspök építette. Elegáns, barokk főoltárán Krisztus a kereszten olajkép látható. Nem műemlék ugyan, ám mégis impozáns figyelmet érdemlő a már említett keresztesi piactér mellett álló katolikus templom is. Ez Kozma Károly helyi születésű, későbbi egri kanonok jövedelméből épült. Neoromán stílusban, Czigler Győző műegyetemi tanár tervei alapján készült, s 1899-ben szentelték fel. Főoltára háromféle salzburgi márványból ké­szült. Egyedi megoldású a templom hármastornya.

Ízelítőül ennyi Mezőkeresztes látnivalóiból, ahova − már csak a közelség okán is − érdemes ellátogatniuk.

  (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése