Hidegkuti László

Szakaszmérnök,

Nyíregyháza

szszb_22-62_hidegkuti_laszlo.jpgA Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon dolgozik a hatodik ikszén túllépett mérnök, aki korát meghazudtoló frissességgel és munkabírással irányítja a rábízott I. Sz. Nyíri Szakaszmérnökség munkáját.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Göncön született 1945. február 25-én Lakatos Anna és Harn József gyermekeként. Testvérei: Gyula (nyugdíjas mérnök), Erzsébet (nyugdíjas postatiszt) és a már eltávozott Mária (postatiszt). Hidegkuti László Csengery Ágnes biológussal kötötte össze az életét. 1968-ban született Ágnes lányuk magyar–német–angol tolmács-fordítói szakon tanult a bécsi egyetemen. Informatikus férjével és hároméves kisfiukkal, Robert Szilárddal Németországban élnek.

A mai vízügyi szakaszmérnök középfokú technikusi oklevelét a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban szerezte meg Miskolcon. Ahogy kilépett a nagybetűs életbe, első munkahelyén, az egykori TITÁSZ-nál ismerkedett meg a munka világával, itt négy évig dolgozott, majd a megyeszékhely másik nagyüzeméhez, a Taurus Gumigyárhoz ment. Az ott eltöltött 12 év alatt energetikusként, majd biztonságtechnikai osztályvezetőként hasznosította szakmai és vezetői tapasztalatait. Az addig megszerzett ismeretei, végzettségei nem elégítették ki, éppen ezért munkája közben folyamatosan tanult. Üzemmérnöki oklevelet szerzett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, és rögtön utána munkavédelmi szakmérnök lett. Szinte pontosan 20 éve lépte át a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kapuját, ahol energetikusként és munkavédelmi vezetőként teljesítette feladatait. Tanulmányait tovább folytatva, automatizálási szaküzemmérnöki képesítést szerzett. 1989-től a Műszaki Biztonsági Szolgálat helyettes vezetője, 1997-től már teljes egyszemélyi felelősséggel bízták rá a fenti szervezet irányítását. Nyolc év múltán – két szervezeti egység összevonását követően – 2005-ben kapta meg szakaszmérnöki kinevezését.

A vízügynél speciális helyzetben lévő szakaszmérnökség egyrészt ellátja a Nyírség vízgazdálkodási feladatait, másrészt felelős az ár- és belvízvédelmi munkálatokhoz szükséges technikai eszközök üzemképességéért. Mindezen teendőkhöz még számos más feladat is társul, így a hírközlés biztosítása, az energiagazdálkodás, a munka- és tűzvédelem. A szakaszmérnökség végzi a gépjárművek szervizelését, ellátja a fenntartógépek felügyeletét, biztosítja az árvízvédekezéshez szükséges anyagkészleteket. Feladatuk még a belvízvédelmi szivattyútelepek működőképességének biztosítása, valamint az 50 darab nagyteljesítményű hordozható szivattyú karbantartása. A szivattyúkat az önkormányzatok belvízvédelmi gondjainak enyhítésére is odaadják, legutóbb Nagyecsed, Demecser, Újfehértó, Kótaj és Levelek községekben üzemeltek vízügyi szivattyúk.

A szaktárca jelentős anyagi támogatása is kevés lenne, tehát a kapott pénz mellett nem elhanyagolható az az árbevétel sem, amit saját kezdeményezésüknek köszönhetően az utóbbi években kasszírozhattak. Meglévő gépparkjukkal vállalkozási munkákat is végeznek. Ily módon kerültek kapcsolatba az autópálya-építéssel és más vállalkozókkal. Vállalkozásaik révén 2005-ben mintegy 60 millió Ft volt a nyereségük, amit olyan területen használtak fel, ahová kevesebb jutott a központi pénzből.

A szakaszmérnökség által fenntartott 130 személyt számláló Védelmi Osztag „békebeli” és veszélyhelyzeti vezénylés, illetve beosztás szerint dolgozik. A nyugodtabb időszakokban folytatják előzőekben részletezett munkájukat, míg árvíz esetén 14–16 órát is eltöltenek pihenés nélkül a védvonalakon. Ma már nosztalgiázva mosolyog azon, hogy 2001-ben hat napon át nem ment haza, mert folyamatosan kellett végeznie szakcsoportvezetői munkáját, és luxusnak számított, ha éjszakánként egy matracon szundított pár órát.

Közel 200 vállalkozóval állnak kapcsolatban, akik szükség esetén több száz gépjárművet és 200–300 erőgépet tudnak rövid idő alatt mozgósítani. Erre jó példa a Körösök mentén kialakult idei helyzet, amikor a Védelmi Osztagba beosztottak mellett ott dolgoztak szerződéses partnereik is.

A szakmájának és hivatásának élő mérnökember a számára idegennek tűnő területen, a gazdálkodás irányításában is megállja helyét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a vezetése alatt működő szervezet minden évben pozitív pénzügyi eredményt ért el. El sem tudja képzelni, hogy nyugdíjas éveit tétlenül töltené. Az a terve, hogy mozgalmas pályáját fiatalokat tanító szakemberként fejezi be.

Több évtizedes munkálkodása során számos kitüntetést kapott a szaktárcák vezetőitől, de mások is elismerték szakszerű, szorgalmas munkáját. Megkoronázása szakmai és egyéni életpályájának az a magas rangú kitüntetés, amelyet a hatvanadik születésnapján a Magyar Köztársaság elnökétől vehetett át: a legbüszkébb éppen erre, az Ezüst Érdemkeresztre.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése