Nyíregyháza

A decemberi sajtótájékoztatón – egy kis derűvel – némi havat kívánt cége ifjú munkatársainak a téli begyakorláshoz. Aztán megtörtént a csoda, lett is hó akkora, hogy az éltesebbek emlékezetét is meghaladta. De túlnőtt az minden addigi rekordon, a rettentő égi dunyhából ömlött a pihetoll szakadatlan. Ezerkilencszázkilencvenkilenc február dereka a legnagyobb téli erőpróba volt, a hó befödte a világot.

A nyoma veszett utakon autók százai vártak a szabadításra. Birkózás volt ez a természettel, sokáig egyenlőtlennek tűnő küzdelem. Végül az ember győzött, de a téli dérből alighanem jutott a menekítők fejére is, beezüstözve hajszálaikat. Bár igaz, Hegedüs Csabának, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állami Közútkezelő Kht. igazgatójának ez idő alatt nemigen volt ideje tükörbe nézni.

Hegedüs Csaba tősgyökeres nyíregyházi család sarja, sőt a dédnagyapja városalapító polgára volt Nyíregyházának. A hivatalos papírok mégis Sajószentpétert nevezik meg születése helyeként, 1944. december 6-ai dátummal.

– Igen, mert a szüleim a háború elől oda menekültek – mondja –, s én, a hat testvér közül negyedikként világra jőve, egy borospincében sírtam fel. Valamelyest kedvelem is a bort – mosolyog a mondottakon.

A dédnagyapja kezdeményezésére épült a megyeháza előtt álló hősök szobra, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása. A család jelentős összeggel járult a szoborcsoport megvalósulásához. A forgalomból nemrég kivont papír húszas hátoldalán pedig az unokatestvérét, Hegedüs István válogatott, magyar bajnok öttusázó hibátlan férfialakját mintázták meg. Ő volt talán az 1956-os forradalom első nyíregyházi áldozata Budapesten.

Hegedüs Csaba ezerkilencszázhetvenegyben vette kézbe a budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Az egyetemi évek alatt esténként gyakorta fellelhető volt szórakozóhelyeken. No, nem „mulatva múlatva” az időt, hanem munkával töltve. Merthogy pincérkedett, imígyen előteremtve a tanulmányokhoz, a megélhetéshez szükséges anyagiakat. A C-kategóriás felszolgálói végzettségére ma is büszke. Jó ismerősökre, mondhatni barátokra lelt eközben több neves művésszel, Máté Péterrel, Mensáros Lászlóval.

Az egyetem után az akkori Közúti Igazgatósághoz kopogtatott be Nyíregyházán, s tette ezt oly határozottan, hogy azóta is ugyanott van. Lényegében ez egyetlen munkahelye, csupán a cég elnevezése változott, no és a beosztása. Mondhatni végigjárta a vállalati szamárlétrát. Volt idő, amikor három gyermek édesapjaként, soványka pénztárcával talán berzenkedett is: kifizető-e a hűség? A szakmában eltelt évek, s a jelen feladatai azonban megnyugtatóan válaszolnak korábbi kérdésére.

A lépcsőfokok között az a legemlékezetesebb, a legsikeresebbnek tartott grádics, amikor forgalomtechnikai osztályvezető volt. Ez a hetvenes évek közepére esett, s ekkor jelentek meg nálunk – képletesen szólva is – az Európába vezető út „előjelző táblái”: az európai szintű forgalomtechnika, Nyíregyházán például az első forgalomirányító jelzőlámpa, amely a Kossuth téri kezdetleges rendőrlámpát váltotta fel. A KRESZ-szabályok is ekkor mentek át gyökeres változáson, az új szabályok kidolgozásában – a minisztérium felkérésére – Hegedüs Csaba is részt vett. Komoly feladatokat kapott a közlekedés és a megvilágítás kapcsolatának elméleti és gyakorlati kidolgozásában is.

Az általa igazgatott Megyei Közútkezelő Kht. a legnagyobbak között számon tartott: a cég háromszázötven dolgozója kétezer-egyszáz kilométeres úthálózatot üzemeltet, tart karban az öt üzemmérnökségen. Az óriásira duzzadt közúti forgalom komoly biztonsági intézkedéseket követel meg, például fontos teret nyert a baleseti okok kutatása. Csupán az utakat szegélyező fákból összességében nem kisebb, mint egyezer hektáros erdő kerekedne ki. A növényzet gondozása, a fakiültetés is feladatuk. A több száz milliós géppark a télen tizenhárom millió köbméter havat mozgatott meg. A kollektíváról az is sokat elárul, hogy a kárpátaljai árvizes területek szükséget szenvedő lakóinak egynapi keresetüket felajánlották.

Hegedüs Csaba felesége a megyei könyvtárban könyvtáros, a három fiú közül a legnagyobb építőmérnök, jelenleg a horvát tengerparton kikötőt épít; a középső a Honvédelmi Minisztérium Nemzetközi Főosztályán jogász, a legkisebbik a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának informatikai szakán, s párhuzamosan a Közgazdasági Egyetemen tanul. Hegedüs Csaba a Magyar Útügyi Társaság bizottságvezetője, 1999. március 15-én pedig a szakma legmagasabb elismerésével, Baross Gábor-díjjal tüntették ki.

Kedvenc időtöltése a teniszezés, az olvasás, a kertészkedés. Közel másfél évtizede elnöke a Szabolcs Építők SE-nek, valóságos kincsestár a könyvgyűjteménye, különösen Krúdy és Márai Sándor iránt vonzódik. Az evangélikus vallásban gyakorolja hitét, presbiterként segíti egyházát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)