Nyíregyháza

Annál szebb dolgot el sem képzelhet az ember, mint egy repülőgép fedélzetén a magasba emelkedni, versenyre kelni a madarakkal, integetni a felhőknek, és a bennünket körülölelő világot a magasból szemlélni. Mintegy felülemelkedni a problémákon… Tinédzserkorában átérezte: a repülés semmihez sem hasonlítható és az életét is kész feltenni erre a hivatásra. Most, amikor a nyugállományú Hargitai Ferenccel rakjuk össze élete eddigi filmkockáit, az a belső derű hatja át szavait, amit csak egy rendkívül sikeres életpálya adhat.

Hol kezdjük? Hisz a repülés terén szinte mindent elért a még ma is egyenes tartású, jó kiállású férfi. Az évtizedeken át a vérébe ivódott fegyelem, a koncentrálás, a lényeglátás, a mindig új ismeretek megszerzésére irányuló törekvés örökifjúvá tette. Talán ha nem udvarol a szomszédjukba Pálóczi Ferenc törzsőrmester és nem repülővel jön szíve hölgyéhez, később kerül kapcsolatba a levegőéggel Hargitai Ferenc. Később ez a tiszthelyettes a parancsnoka lett, amikor műrepülő pilótaként rajzolta a figurákat a légtérben.

Édesapja, Hargitai Ignác főmozdonyvezető és édesanyja, Móczik Erzsébet háztartásbeli eleinte óvta ettől a veszélyes sporttól a fiút, de mindhiába. Nővére, Valéria olasz férfihoz ment feleségül, és az USA-ban telepedett le. Katalin Budapesten lakik, Gyula bátyja folytatta a dédapáig visszatekintő vasutashagyományt. A szülők a gyerekek boldogságát a választható szakmára is értették, s ezért már igen fiatal korától hódolhatott nagy szenvedélyének Ferenc. Huszonegy évesen az egyik legfiatalabb oktatóként nála idősebbeknek tanította a motorosrepülőgép-vezetést. Igen jó szakmai és baráti kapcsolatot alakított ki Paucsó Gábor és Kotrás Gábor oktatókkal.

Hajdúszoboszlóra került, kitűnő légkörben végezhette munkáját. Berepülő pilótaként is tevékenykedett, és a mezőgazdaságban használatos, majdnem minden géptípussal dolgozott. Külföldre járhatott, Mielecben új, Trencsényben és Harkovban javított gépeket vehetett át. Az ötvenes évek elején ez igen privilegizált helyzetet jelentett. Összetartó, egymásért és a repülésért mindenre kész közösség tagjának érezhette magát. Megjegyzi: az ’56-os forradalom alatt egy pilóta sem hagyta el az országot repülőgéppel, noha számos lehetőség kínálkozott volna rá…

Később rajparancsnoknak vezényelték a dunakeszi iskolára, polgári rendfokozatot kapott, majd másfél évre a Magyar Repülő Szövetség országos központjában dolgozott. A néphadsereg kunmadarasi repülőterén egy bombázóezred hajtogató és beugró ejtőernyőse lett. Ez azt jelenti, hogy a bombázó négyfős személyzetének ernyőit hajtogatta, és próbálta ki elsőként a gyakorlatban. Végigtekeregte az országot, mert később Berettyóújfalura helyezték, a növendékképzésben kapott rangos feladatot. Egy nyíregyházi légi katasztrófa után Hargitai Ferencet nevezték ki a repülőtér parancsnokának 1956-ban.

Együtt dolgozhatott dr. Nagy Bálinttal, aki a mezőgazdasági repülés egyik atyjának számított, és Fazekas Józseffel, aki a MÉM RSZ főigazgatója, majd a Malév vezérigazgató-helyettese lett. Reptérparancsnokként a motoros-, a vitorlázó- és az ejtőernyős-oktatás bővítését, a reptér karbantartását és fejlesztését tűzte célul. A hírrendszer kiépítésében igen komoly érdemeket szerzett itt megyénk szülötte, Kocsis János vezérőrnagy, a csapatrepülők parancsnoka. Örül annak, hogy együtt dolgozhatott Kovács György ejtőernyőssel és Rozman Gyula repülőgépvezető-oktatóval.

A külföldi országokban bizonyára nem ezért, hanem a világhírű műrepülő hármas, Molnár, Pászti és Tóth felfedezéséért és kiképzéséért ismerik Hargitai Ferenc nevét.

Ez a kötelék az 1982-es osztrák műrepülő vb-n mutatkozott be és aratott osztatlan elismerést. Nem csoda, hisz időnként félméteres szárnytávolság mellett hajtják végre a lélegzetelállító figurákat, s a békéscsabai vb-n negyedik lett a magyar csapat. Ma már nem versenyeznek, de bemutatóikat népes közönség érdeklődése kíséri. Nem véletlenül lehetett a magyar műrepülőválogatott vezetőedzője Hargitai Ferenc. Nyugállományba ’83-ban vonult, de edzőként még ’86-ig tevékenykedett. Együtt dolgozott a békéscsabai repülőtéren Farkas Bertalannal, megyénk űrhajósával és Magyari Béla kiképzett űrhajóssal.

A Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatával, a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel, az Árvízvédelemért kitüntetéssel és a repülés terén elévülhetetlen érdemeiért Nagyváthi János Emlékplakettel ismerték el átlagon felüli tevékenységét. Megkapta a Nemzetközi Repülőszövetség diplomáját, a Paul Tissandier-díjat. Felesége Szommer Margit orvosírnok, Zita lánya Pesten él, két unokája van: Attila az idegen nyelvekért lelkesedik, Ádám sikeresen dzsúdózik. Most már imád kertészkedni a sóstóhegyi hobbitelken, de három évig azt sem tudta, hol vették a kertet.

Mint mondja, rendkívül elégedett ember, mert világéletében azzal foglalkozhatott, ami a szívéhez a legközelebb állt. Ennél szebb életutat nem is kívánhatott volna magának…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)