Nyírbátor

Aki kutató szenvedélyétől vezérelten, kíváncsian keresne egy már-már megszállott, a munkája érdekében mindent félretevő óvodapedagógust, annak csak Vasvári Magdolnával, férjezett nevén Harcsa Ferencnével kellene találkoznia, aki 1947. április 4-én, Nyírbátorban született, Gere Ilona, háztartásbeli és Vasvári György gépkocsi eladó egyetlen gyermekeként. A szülők évek óta már csak az égi magasságokból figyelhetik leányuk földi tevékenységét, ami miatt csak büszkélkedhetnek odafent. Férje, Harcsa Ferenc, ma már nyugdíjas, korábban az UNILEVER csoportvezetőjeként dolgozott. Leányuk, a 34 éves Ágnes, közgazdászként, a PM-ben dolgozik, Budapesten.

Harcsa Ferencné az érettségi vizsgáit szülővárosában tette le 1965-ben. Az óvónői diploma ezt 1967-ben követte. A munka melletti tanulás híveként folyamatosan képezte magát a különféle szakmai tanfolyamokon. Számítógép-kezelői és közoktatási szakértői vizsgája 1998-ban datálódott. Eleddig utolsónak mondható oklevelét 2000-ben, a BME-n szerezte mint közoktatási vezető.

A tanulás után első munkahelye a nyírlugosi óvoda volt 1965-ben, amit a sorban a kislétai, majd később, 1973-tól kezdődően a különböző nyírbátori óvodák követtek. Első vezetői beosztását a József Attila úti óvoda vezetői széke jelentette. A gyermekintézmények szükségszerű egyesítésekor, 1996-ban nem merült fel más név az övé mellett arra, hogy az összevont óvodákat ki irányítsa. A városvezetés bölcsességét dicséri, hogy azóta megy minden, mint a karikacsapás, és nem kell belső hatalmi villongásokkal, pletykákkal foglalkozniuk.

A Harcsa Ferencné hathatós közreműködésével létrehozott bázisóvodához a környékbeli települések 23 gyermekintézménye tartozik, amik szakmai felügyeletét teljes mértékben ellátják. Ez tetten érhető a mindennapi tevékenység során felmerülő gondok konstruktív megoldásában és a szükséges szakmai segítség folyamatos biztosításában.

Az 1998-ban, a kezdeményezésére létrehozott Nyírbátori Óvodaszövetség a mai napig jó fóruma mindazon törekvések próbájának, amik bármelyik intézményben megfogannak.

A létrehozott Ötszínvirág Alapítvány azokat a törekvéseket szolgálja, amik a gyermekintézmények működését, az ott folyó tevékenységet egyre magasabb szakmai színvonalon kívánják megvalósítani.

A saját maguk által, 1999-ben kidolgozott helyi nevelési program alapján dolgoznak a mai napig, miközben elvégezték annak beválás vizsgálatát, kiegészítését a minőségfejlesztés égisze alatt. Valamennyien tudják, hogy a jövő óvodáinak kliensközpontú, szolgáltató intézményeknek kell lenniük, s ezért meg is tesznek minden tőlük telhetőt.

A Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztő Program 1. intézményi modelljébe 2000-ben megkezdték a minőségbiztosítási rendszer kiépítését. Az igazgató asszony rendszeresen bekapcsolódik a megyei Közoktatási Közalapítvány munkájába, annak felkérésére kutatási munkát végez. A közvetlen irányítása alatt álló Fáy András utcai óvodában 2 csoportot a soproni módszert, 1 csoportot a hagyományőrzést követve, 1 csoportot pedig – a település lakossági vallási összetételének megfelelően – a keresztyén szellemiséget figyelembe véve nevelnek. Az intézményekbe valamennyi jelentkezőt fel tudják venni, így a helykihasználásuk 100 százalékos.

Az óvodák nevelői testülete a hivatás szeretetéből fakadóan látja el nap, mint nap feladatait. Sokan közülük már több évtizedes múltra tekintenek vissza. Nem véletlen, hogy a kollektíva 1984-ben „Pro Urbe” kitüntető címet kapott. A működő bábszakkör mindenki kedvence, épp úgy, mint a dolgozóknak a rendszeres jógatanfolyam.

Harcsa Ferencné elmondja, hogy mára az óvodák a gyermekmegőrzés helyett az iskolára felkészítés műhelyeivé váltak, ami sokkal jobban szolgálja az egész társadalom érdekét. Érdekességként megemlíti még, hogy náluk a szülők mindenben választhatnak. Megválaszthatják azt a csoportot, ahová majd a gyerekük kerül, de ebbe a körbe tartozó az óvónő és a nevelési program szabad eldöntése is.

Saját kezdeményezésére 2002 óta az ötven éve dolgozók aranydiplomát kapnak a pedagógusnapon. Az egyesített intézményekben 33 óvónő és 18 technikai dolgozó teszi a dolgát legjobb tudása szerint.

Az óvodaigazgató asszony tervei szerint nyugdíjas koráig szeretné végezni a hivatásának tekintett és tartott munkáját. Szeretné elérni, hogy az intézmények szebbek, otthonosabbak, jobban felszereltek legyenek, a gyermekeket nevelők erkölcsi és anyagi megbecsülése javuljon, az arra érdemesek ne hagyják el a pályát.

Harcsa Ferencné szabadidejében szívesen kirándul, fejt rejtvényeket, ha sikerül, nyaral, és nem utolsósorban idegen nyelvet tanul hobbiszinten.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)