Nyíregyháza

A természet, a tudomány, a kultúra szeretete érződik Gyúró Imre lakásának minden szegletéből. A Hajdúdorogon született, az idén 75 éves egykori tanárember édesapja és édesanyja hétköznapi emberek voltak, akik gyermekeikre a család, a munka szeretetét és a tudás vágyát hagyták örökül. Nővére, Anna, a fővárosban él. Aktív korában egy vendéglátó-ipari vállalat konyhájának a vezetőjeként dolgozott. Kiss Juliannának hívják azt az asszonyt, akivel Gyúró Imre nemrég együtt ünnepelhette az aranylakodalmukat, s aki szakfelügyelőként teljesítette kötelességét a megye iskoláiban. Fiuk, Imre, 51 éves, villamosipari kutatómérnök, kandidátus. Családjával Németországban telepedett le, egy vállalat vezetője. Leányuk, Júlia, mérnök-közgazdász, 43 éves. Három gyermekével együtt Nyíregyházán élnek. Unokáik: András, Gábor, Balázs, Péter, Dóra és a féléves Viktor nevetése édesíti meg napjaikat.

Gyúró Imre 1948-ban végzett a Görög Katolikus Tanítóképzőben. Miközben tanította a gyerekeket, maga is tanult az egri tanárképző főiskola földrajz–biológia szakán. A több tudás birtokában még jobban megszerette azt, amit addig is csinált, így nem meglepő, hogy húsz éven át gyakorolta hivatását a megyében. Többek között tanított Nyírbélteken, Nyírgelsén, ahol iskolaigazgatóként teljesítette kötelességét. Itt mondja el, hogy nagyon szeretett tanítani, s azt, hogy a magyar nyelv egyik legszebb szava a „tanító”. A gyerekek között érezte igazán jól magát, akár iskolán belül, akár azon kívül. Jó volt akkor pedagógusnak lenni, mert a rendezvényeket mindenki egyféle izgalommal várta: a szülő, a gyerek, a tanító. A Nyírgelsén töltött éveire visszaemlékezve említi meg, hogy 1956 és 1966 között került ki a faluból a legtöbb, később értelmiségivé lett ember. Nyírbéltekre visszagondolva mondja el: a negyvenéves osztálytalálkozón derült ki az, hogy akik, akkor, a szegénység miatt nem tudtak továbbtanulni, megtették azt, később, a munkapad mellől szereztek érettségi bizonyítványt. S azt, hogy a gyerekeik túlnyomórészt főiskolát, egyetemet végzett emberek lettek.

A politika Gyúró Imre életébe 1966-ban szólt bele. Ekkor keresték meg, hogy dolgozzon tovább, de már a nyírbátori járási tanács elnökhelyetteseként. Öt év múlva változott ismét az élete: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács elnökhelyettese lett. Akkor még maga sem tudta, hogy abból a székből fog nyugdíjba menni tizennyolc évvel később.

A felelősségteljes beosztásban is törekedett arra, hogy vezetőket neveljen maga mellett, s így mindvégig tanító maradt. Számos korábbi munkatársa neki köszönheti a mai, vezető beosztását, karrierjét. A túlkapások ellen mindig igyekezett fellépni. Mint mondja: nagyon szép időszakban kapott fontos tisztséget. Az alkotásra, a jobbításra jutott elég ideje és ereje. Az apparátusban mindenki egy irányba húzott, mindenki egyet akart: jobbat, szebbet, többet. Olyat, ami hasznára vált az egyénnek, a szűkebb és tágabb közösségnek egyaránt. A kor szelleme kedvezett az egyszerű emberek innovációjának.

Az ország más területeihez viszonyítva érzékelhető volt a lemaradás a kulturális és az egészségügyi intézmények terén. A feladat így önmagától adódott: létre kell hozni a hiányzókat. Ezek szellemében került sor többek között a megyei könyvtár, a Váci Mihály Művelődési Központ felépítésére, a Móricz Zsigmond Színház önálló társulatának megalakítására.

Az egészségügyi főiskola megteremtése kedvéért még egy fél évet dolgozott. Azért, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem a saját intézményének ismerje el azt, s annak megfelelően vegyen részt a működtetésében. Ebben egyet kell vele értenünk: a régióban ma ez az oktatási intézmény a legnépszerűbb. A közösen elért sikerek sorába tartozik a művészeti szakközépiskola megteremtése is, aminek igazából ma látjuk a hasznát.

Gyúró Imre, a megyei tanács nyugalmazott elnökhelyettese, idetartozóan említi még azt, hogy akkor honosodott meg a mára külföldön is ismertté vált Nyírbátori Zenei Napok, és a Vásárosnaményi Fafaragó Tábor rendezvénysorozata. A kisvárdai Várszínház napjainkra vált felnőtté. Az akkoriban alapított Kölcsey Társaság a megye szellemi élete színvonalát volt hivatott emelni. A falunapok, amiket egyre több és több helyen tartanak meg visszatérő rendszerességgel, a faluközösséget formáló erőkként hatnak máig is.

Nyugdíjas éveinek elfoglaltságáról szólva említi meg, hogy a megyei nyugdíjas szövetség elnöke, mely szervezet keretei között találnak értelmes elfoglaltságot maguknak az emberek. A munkájáért kapott elismerések közül a Munka Érdemrend arany fokozatára és a Nyíregyháza várostól 2000. augusztus 20-án kapott Életmű Díjra a legbüszkébb, amellett, hogy nem kell átmennie a túlsó oldalra, ha ismerőssel találkozik.

Kedvenc időtöltése a hat unoka dédelgetése és a kertészkedés.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)