Nyíregyháza

Akár a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium egyik államtitkárával is ülhetnék szembe, ha annak idején, 1990-ben Grajcárik Lajos elvállalta volna e számára nagy megtiszteltetést. De ahogy mondja:

„Sajnos Bős–Nagymaros miatt nem mertem élni ezzel a lehetőséggel, de ma már bánom.” – emlékszik vissza a Tisza menti Balsán 1953-ban született vállalkozó. Édesapja, Grajcárik Antal és édesanyja, Kerülő Anna, szigorú római katolikus hit szerint nevelték őt és öccsét, pedig nem számított erénynek a vallásosság. Nagyszülei, szülei módos kisgazdák voltak, nagyapja törvénybíró. „Apámat erőszakkal a tsz-be akarták agitálni!” – képzeli maga elé a hatévesen átélt eseményeket. „Mivel nem sikerült, megbélyegezettek lettünk. A vencsellői gimnáziumba vettek fel tanulni, de a tanulás mellett délután és hétvégén – a vasárnap kivételével, mert az szent volt – dolgoztam: szántottam, arattam, csépeltem a gépállomáson.”

De azért nem volt olyan makulátlan gyerek, megérte a pénzét, ahogyan meséli, gyötörte a kíváncsiság a tiltott Szabad Európa hallgatásáért. De tudták hogyan kell elbánni egy kulák gyerekkel, s a sors iróniája, hogy az országos második helyezése ellenére, megbuktatták matematikából. Az már a jéghegy csúcsa, hogy a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán – kitűnő érettségije és sikeres felvételije ellenére – helyhiány miatt elutasították. Valahol dolgoznia kellett, így 1971 őszén a papírgyárba került. Néhány hónap után sikerült a vasúti mozgópostán munkát kapnia, ahol arany élete volt. 1974-ben a Nyíregyházi 2-es postán, a postatovábbításnál dolgozott, mely, ahogy nevezi, „a posta lelke”. 1975-ben, az akkori Vorosilov-laktanyában töltötte katonaidejét, szanitészként.

Leszerelése után visszakerült a postára, itt ismerkedett meg Fazekas Irén, ófehértói születésű leánnyal, és 1977. decemberben hűséget fogadtak egymásnak. 1978-ban megszületett Attila fiuk, ki a Szent Imre Katolikus Gimnázium után a Miskolci Egyetemen közgazdász diplomát szerzett, s jelenleg a Nyíregyházi Vasútállomásnál gazdasági menedzser. Már nős, felesége angol–magyar szakos tanár, s néhány hónapja kis unokával is megörvendeztették a nagyszülőket, ki Adél névre hallgat. 1984-ben született Tamás, kinek tehetsége van a matematika, de a számítástechnika iránt is, ügyesen rúgja a focit. Jövőjét a kereskedelemben sok utazással képzeli el, persze ehhez nyelveket szeretne tanulni. Lajos már családos apa volt, mikor 1978-ban elkezdte a Távközlési és Műszaki Főiskolát Győrben. Miután 1982-ben távközlés üzemmérnök lett, az 1-es postán általános osztályvezetővé nevezték ki. Közben Irénke is elvégezte a postatiszti iskolát, amivel hivatalvezető lehetett.

Az újító, előre gondolkodó Lajos ’84-ben öccsével, Gyulával, a megyében a legelső magán gmk-t hozta létre. Testvére közgazdász, két fiúgyermeke van és nyíregyházán laknak. Lajos 1987-ben otthagyta főállását, és a következő évben német–magyar közös céget hozott létre, mely faipari tevékenységet folytatott. 1992-ben, már önállóan gazdálkodott, GRA FA Kft. néven. A gazdasági élet mellett a rendszerváltás idején a politikai életbe is bekapcsolódott. „Nagyapám iránti tiszteletből elkezdtem szervezni a megyében a kisgazdapártot. Ezidőben vásároltunk még földet Balsán, és gazdálkodtunk.”

1988 őszén az ősi Pilvax Kávéházban Antall Józseffel is tárgyalt, 1990-ben alelnök, majd megyei főtitkár, az országgyűlés közlekedési bizottságának tanácsadója. A Kisgazdapárt első megyei párt lett, melyhez Torgyán József is csatlakozott. Lajos ezekben az időkben a köz- és politikai élet neves emberei között forgott, tárgyalt, értekezett. Ekkor adódott számára az államtitkári lehetőség. „Nemcsak a közlekedésért akartam tenni, de a tragikusnak látszó mezőgazdasági helyzetért is, ami mára még rosszabb lett.”

1998-ban bevállalta Északkelet-Magyarország – hat megye – új postai logisztikai rendszerének koordinálását. Az internetes könyvtár és a mobil posta létrehozása óriási lehetőség volt az átszervezésben. 2000 tavaszán édesapja halála érzékenyen érintette. A balsai ősi föld hívta, várta, nem tehette meg, az ekkor már vitézi rang tulajdonosa, hogy a magyar földet parlagon hagyja. Nap mint nap szembesül a mezőgazdaság ellentmondásaival.

Lajos szenvedélyes Fradi-drukker, a zöld-fehér szín teljesen megbabonázta. Családostól elkíséri Európába minden mérkőzésére a csapatot. A görög katolikus egyházat is támogatja. Oroszlánrésze van, hogy a Jósavárosi Templom a város egyik szép színfoltja.

„Eddigi mozgalmas és eseményekben bővelkedő életemben a családom vezérelt, a gyermekeimért dolgoztam. Fontos, hogy gyermekeink megérezzék a család összetartó, támogató erejét, és így adják tovább gyermekeiknek. Nincsenek hatalmas vágyaim, vannak jó emberek, akikre mindig számíthatok, és ha tudok én is segítek. A családban különös összetartó szerep jutott feleségemnek, Irénkének, akinek sokat köszönhetek, hű társként mindig mellettem állt.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)