Budapest

Atlanta, 2003. szeptember 13–14-e. Két új, szenzációs napja a kajaksport történetének – egy világbajnokság, ahol négy lány: Bóta Kinga, Viski Erzsébet, Szabó Szilvia és Kovács Katalin a szuper női csapat, kilenc számból, nyolc győzelemmel megrengette a sportvilágot. Erő, fegyelem, kitartás, keménység és olyan csapatmunka eredménye ez, amelyben senki nem létezhet a másik nélkül, ahol aki diktál, aki irányít, ugyanolyan fontos, mint akik a csónakban húznak. Aki diktál, Fábiánné Rozsnyói Katalin, az ország első és egyetlen női edzője, az 1968-as mexikói olimpia ezüstérmese, a kajak megszállottja, 2001–2002-ben az Év Edzője cím birtokosa.

Budapesten született 1942-ben, elvált szülők gyermekeként növekedve nagyon vágyott olyan társaságra, ahol érzelmi hiányait kompenzálhatja a befogadás és az összetartozás tudata. Édesanyja féltő gondoskodása miatt titokban kezdett el kajakozni az újpesti Dózsában, ahol nagyon hamar technikás versenyző lett. Tudott küzdeni, lemondani, jó csapathajós volt és kitűnő társasági ember, aki itt megtalálta önmegvalósításának helyét és formáját. 1971-ben ment férjhez edzőjéhez, Fábián Lászlóhoz, aki 1956-ban Melbourne-ben kajak párosban az első magyar olimpiai bajnok volt.

Mai napig segíti őt kitűnő meglátásaival, tanácsaival, sportvitáikba már edzőlányuk is bekapcsolódik.

Egy sajnálatos sérülés miatt az aktív sportolást fel kellett adni, de a kajak iránti „szerelmet” nem. Következett a már egyetemi szintre emelt akkor még Testnevelési Főiskola edzői szakának elvégzése és az a munka, amelynek eredményeit sokáig nem felejti el a világ.

Gyerekek edzésével kezdődött, mely azért igényelt kemény erőfeszítést, mert vissza kellett lassulnia hozzájuk. Kitűnő pedagógiai érzékének, népszerűségének köszönhetően egyre nőtt vonzereje. Tudott úgy eltanácsolni alkalmatlanság miatt, hogy annak jogosságáért sokszor hálásak is voltak az érintettek, hiszen megkímélte őket a sikertelenség frusztrációt okozó érzésétől.

Ő adta Montrealnak 1986-ban azt a Mészáros Erikát, aki kétszeres világbajnok lett. Ezt követte 1988-ban a szöuli olimpián a kajak négyesben nyert ezüstérem a tiszaújvárosi Rakusz Évával, akit együtt készítettek fel Farkas Zoltán mesteredzővel. 1988 nemcsak egy sportsiker éve, hanem egy mai napig tartó barátságé is. Farkas Zoltán, Tiszaújváros negyedik ciklusát töltő polgármestere nemcsak mesteredzői múltjáról híres, hanem arról a szemmel látható tényről is, hogyan lehet kemény következetességgel és igényességgel egy szürke falanszternek induló ipari településből virágzó, emberarcú várost előteremteni. Hogyan lehetett a sportszeretetet anyagi lehetőségekkel ötvözve országos hírű sportcentrummá alakítani azt – lehetővé téve a mindenkori tehetségek számára egy minden igényt kielégítő edzőtábor létrehozását és fenntartását. A Vízisport Egyesület elnökeként ugyan úgy szívén viseli a szakosztályt, ahogyan városát. Fábiánné Rozsnyói Katalin hálával és elismeréssel beszél arról az egy hónapról, amelyet az itteni felkészüléssel töltenek.

Farkas Zoltán kitűnő menedzseri képességéről, szakmai hozzáértéséről, az ellátásról, a lelki biztatásról és azokról az apró figyelmességekről ismert, melyek olyan sokat jelentenek a fáradtság és kimerültség oldásában.

Az edzések minden formájának lehetőséget biztosít a város európai igényességű sportcentruma, ahol felszerelt kondicionáló terem, futóterep és uszoda áll rendelkezésére a 10–12 fős csapatnak, melyből most három tehetséget is adott a város. Az edzésterv kemény és olykor kíméletlen, hiszen mindig a legjobb, legerősebb csapattagra készül – annak ereje, példamutatása húzza a többit magával. – Sokszor ugyanolyan kimerült vagyok, mintha én fognám az evezőket, hiszen minden mozdulatra, időre, hibára, kockázatra koncentrálnom kell oly módon, hogy közben tekintettel legyek a lányok tűréshatárára.

Tehetségeket felfedezni, dobogóra juttatni, dicsőséget hozni az országnak felemelő érzés! Ugyanakkor a fény mellett ott az árnyék. El kell tudni viselni csalódásokat, olykor hálátlanságot, a célért nemes lélekkel meg kell tudni bocsátani. Aki minderre képes volt és lesz is, Rozsnyói Katalin, és amiért tette és teszi, arról szóljanak a tények.

1992 – Barcelona: az első olimpiai aranyérem: Domusz Éva, Cigány Kinga, Mészáros Erika, Kőbán Rita a hajóban. 1994 – Mexikó, világbajnokság: Kőbán Rita háromszoros világbajnok. 1995 – Duisburg: Kőbán Rita világbajnok. 1996 – Atlanta: Kőbán Rita olimpiai aranyérmes. 1997 – Kanada: ezüstérem kajak négyesben. 1998 – Szeged: világbajnokok kajak négyesben. 1999 – Milánó: világbajnokok kajak négyesben. 2000 – Sydney: olimpiai ezüstérem kajak négyesben és kettesben. 2001 és 2003 között Kovács Katalin minden világversenyen megnyerte a női egyes 500 és 1000 méteres számait. 2003 – Atlanta: minden olimpiai számban világbajnokok.

Fábiánné Rozsnyói Katalin 61 éves. Munkabírása, lelkesedése és lelki ereje töretlen, hiszen jövőre Athén, olimpia!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)