Elfoglaltuk Ódor-várát

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Mint a tékozló fiú, kissé szégyenkezve tértem vissza minap Bükkzsércre, az egyik legszebb fekvésű bükkaljai faluba, ahová évekkel ezelőtt olyan gyakran eljöttem, mert nagyon szerettem idejönni, és főleg nagyon szerettem itt tartózkodni, s itt múlat­ni az időt.

Az elmúlt időszakban nem a vonzalmam lanyhult e kedves település iránt, az to­vábbra is erős és tartós, mondhatnám örök; sokkal inkább az időhiány az oka, hogy az utóbbi időben sohasem tudtam erre venni az útirányt.

Most viszont újra itt vagyok, s bár a november végi idő szomorúsága és ködfátyla szürkébe öltöztette a tavasszal és nyáron mindig színpompázó települést, bensőm akkor is örömmel jelezte: itthon vagyok, vagyis nagyon jó újra itt. S jó, hogy köny­vem fejezete parancsolólag követelte: jöjjek vissza Bükkzsércre! Igen, a feladat ho­zott most is ide, e könyv következő fejezete, amelyet Bükkzsérc műemlék templomá­nak, illetve az e településtől gépkocsival jól megközelíthető, mintegy hat kilométer­re fekvő, közigazgatásilag már Cserépfaluhoz tartozó Ódor-vár sziklamaradványai­nak szentelek.

Az ekkorára már lombjukat vesztett termetes hársfák ölelésében, egy dombra felszaladó út végén áll hagymasisakos tornyával Bükkzsérc egyetlen műemlék épü­lete, a római katolikus templom. Megyénk e kevésbé ismert építészeti értékét Ester­házy Károly egri püspök építette, egyes források szerint 1774-ben, mások szerint viszont 1779-ben. Valószínűbb az utóbbi adat (már ami az épület elkészültét illeti), hiszen Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon című háromkötetes művében a bükkzsérci templom kapcsán azt említi: „Szobrászmunkákat végzett 1780-ban Höss János 24 forintért”.

A bükkzsérci templom építője minden valószínűség szerint az a híres Fellner Ja­kab, aki egyebek között az egri líceumot is építette. Erre látszik utalni az épület copf stílusa is, mely stílust Fellner különösen kedvelte. Ugyancsak copf a templom főoltá­ra, ami a 18. század végéről való.

Viszont rokokó a szószék! Ennek külön érdekessége, hogy hangvetőjén az osztrák császári korona látható.

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei című műve II. kötetében egye­bek között ezeket írja erről a templomról: „…homlokzat előtti hagymasisakos to­ronnyal, földszintje hosszú fúgákkal. Szentélye egyenes záródású. Egyboltszakaszos hajó, magas orgonakarzat, keskenyebb szentély… Kracker oltárkép: Fájdalmas Szűz 1779., PadokXVIII. sz….”

A főoltárkép ezúttal is megragadja a figyelmünket. Nemcsak a képen látható Fáj­dalmas Szűz érzelemmel teli hiteles alakja, hanem az élénk színek, amelyek azt bizonyítják − s ezt a templom harangozója is megerősítette −, hogy a képet néhány éve restaurálták, s meglepetésükre a kép alján nem a lexikonokban emlegetett Kracker János neve olvasható, hanem egy jóval későbbi, ugyancsak híres templom­festő, a mezőkövesdi Takács István neve, sőt a név alatt egy évszám is található: 1938.

Ezek szerint mégsem Kracker festette volna ezt az oltárképet? Vagy az a kép eltűnt, s helyére készített Takács Pista bácsi egy másikat? Nem, nem! Ez az oltárkép, amely a Fájdalmas Szüzet ábrázolja, ma már közös munka. Ugyanis az eredeti képet valóban Kracker János festette, ám ez a kép az idők folyamán megrongálódott, fel kellett újítani, s ezzel a munkával szakavatott mestert, Takács Istvánt bíztak meg a bükkzsérci hívek. És ő újította föl a képet, amelyen Szűz Mária, a keresztről levett Jézust tartja a kezei között. Ez a kép így is nagy érték, miként szépek és értékesek a templom színes mozaik üvegablakai is, amelyek például Szent Istvánt, Szent Imrét és Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolják. A bükkzsérci templom ma már több mint 200 éves, mint említettem, műemlék épület, s ezúttal is örömmel állapítottuk meg, hogy az épület állaga kitűnő, tetőzetes, külső vakolása mindenhol ép, s a százados épületekkel ellentétben, itt a falakat nedvesség nem támadja.

A templomból egy másik nevezetesség, egy úgy is mondhatnám, természeti csoda, az Ódor-vár felfedezésére indultunk. Tulajdonképpen ma már a helyszínen várat nem találunk, csak egy 546 méter magas sziklás csúcsot, ahonnan jó időben csodála­tos kilátás tárul az idelátogató szeme elé. A gyönyörű Hór-völgy látványa, a környe­ző hegyek nyáron zöld, télen fehér üstöke. Sőt messze, ahol a horizont a földet éri, a Tisza fénylő szalagját is észreveszi az éles szem.

Bükkzsércen, a baptista imaháznál kettéágazó utak közül mi a jobboldalit választ­juk, ezen haladunk tovább egy szilárd burkolatú erdei úton. Három kilométer után egy S kanyarhoz érünk, ahol jobbra kell fordulnunk egy, száraz időben kitűnően járható földútra, amely felvezet egyenesen Ódor-várhoz, ahol ligetes, zömében tölgy­erdő fogad bennünket. Kiépített kirándulóhely, szalonnasütővel ellátott fedett pihe­nőhely várja itt a turistákat, akik, ha bátrak, e pihenőhely padlásán, szénában aludva eltölthetnek itt több napot is.

No, de beszéljünk inkább Ódor-várról, ennek keletkezéséről, illetve magának a várnak a történetéről. E stratégiailag nem jelentős várat kevés forrás említi, legrész­letesebben talán Nováki Gyula és Sándorfi György írnak róla, a Történelmi Borsod vármegye várai című, 1992-ben megjelent kötetükben. Abból tudjuk, hogy Ódor-vár nevét legkorábban egy 1788-ból származó térképről ismerjük. Ez a dátum persze nem azonos a vár keletkezésének dátumával, sőt, ekkorára már ez a kis erődítmény régen romnak számított, s nem töltött be semmilyen stratégiai fontosságot. Ez a vár, mely egy cserépfalui születésű kutató, Mizser Lajos nyelvész fejtegetése szerint a német Oldarich személynévről kapta a nevét, valószínűleg annyi más várhoz hason­lóan a tatárjárást követően épült. Találkozunk olyan utalásokkal, mely szerint 1248- ban IV. Béla királyunk oklevélben engedélyezte Lambert egri püspöknek, hogy Füzérkő vagy Kerekkő hegyen várat építsen. Nováki Gyuláék említett könyvükben azt írják: „Terepbejárásunkkal tisztáztuk, hogy Hór-völgyben lévő Füzérkő sziklán egykori várra utaló nyomok nincsenek. A tőle délre, kb. 2,3 km-re lévő hasonló topo­gráfiai adottságú Ódorvárban azonban ma is megtalálhatók a középkori falak. Mivel a környéken Kerekkő-várat nem ismerünk, arra a következtetésre jutottunk, hogy az ódorvári szikla középkori neve talán Kerekkő volt… ”

Ódor-vár eddig ismert egyetlen okleveles említésére ugyancsak Mizser Lajos hív­ta fel a figyelmet. E szerint 1351-ben Erzsébet királyné megparancsolta Peskó ódori kapitánynak, hogy Cserépfalun és Bogácson ne szedjen dézsmát és lakóit ne hábor­gassa.

Ha a vár földrajzi helyét kellene meghatározni, akkor azt mondjuk, hogy Cserépfa­lutól északnyugatra 3, Bükkzsérctől északkeletre 1,5 km-re található, a Hór-patak nyugati oldalán emelkedő Ódor-hegyből, a völgy felé délkeleti irányba kiugró szik­lagerincen. Tengerszint feletti magassága, mint már említettem 546 méter, a relatív magassága pedig körülbelül 300 méter. A kiugró sziklagerincet sziklába vágott árok választja el a hegytől, ami védte is a keskeny gerincre épített kisméretű várat. A vár többi oldalát a rendkívül meredek hegyoldalak miatt se sánccal, se árokkal nem kellett védeni.

A vár platóját egykor kőfal vette körül, amely nagy része habarcsos törmelék − ilyen maradványokat mi is találtunk ottjártunkkor. Az egykori vár, árok felőli nyuga­ti vége a természetes sziklás terephez igazodva, hegyesen végződik. Keleti vége alatt pedig különösen meredek és sziklás a hegyoldal. Ódor-vár méretére jellemző, hogy hossza 31 méter, szélessége pedig 12 méter volt, tehát nagyon kis méretű várról van szó, amely stratégiailag fontos szerepet nem töltött be, bár kiválóan alkalmas volt a mélyben húzódó és a középkorban jelentős forgalmat lebonyolító Hór-völgyén vezető út figyelésére.

A ma idelátogató turista, ha nem ismeri e vár meglehetősen hézagos történetét, az elé táruló látványból nem következtet arra, hogy hajdan, századokkal ezelőtt itt vár állott. Erre csak az egyik hatalmas sziklatömbbe vésett jól olvasható felirat emlékez­teti, illetve hívja fel figyelmét: Ódor-vár-középkori telep − vaskori erőd − középkori magyar vár − huszita rablóvár − lerombolták 1474 körül.

E néhány adat tulajdonképpen summázata a vár történetének, szinte teljesen elfe­lejtett múltjának. Valójában már nem is ez, hanem az innen elénk táruló panoráma az, ami vonzza ide a ma emberét, s e rabul ejtő látvány okán ajánlom én is mindenki­nek, hogy egyszer látogasson el ide. Mert ha egyszer tényleg eljönnek ide, többször már senkit nem kell invitálnom. Visszajönnek maguktól is.

   (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése