Miskolc

Szeretett nagymamájának köszönheti a nevét, és a rég elhunyt bábaasszonytól kapta örökül az emberek gyógyításának az örömét, a betegek fájdalmának csillapítása iránti vonzalmat. Dr. Várdai Erzsébet, Miskolcon praktizáló családorvos, az ország déli vidékén, Mezőkovácsházán  – akkori nevén Református Kovácsházán – született. Édesanyja, Rózsavölgyi Rozália a családi tűzhely melegét őrizte, míg édesapja, Várdai József kazánfűtőként kereste a kenyeret. Testvérei: Rózsa gyógypedagógus, diszlexiás gyerekekkel foglalkozott nyugdíjazásáig, Márta könyvelő, szintén nyugdíjas. Férje, Petőfi Zoltán villamosmérnök, az Erőmű üzemvezetőjeként tevékenykedett, ma már szintén aktív pihenésének éveit tölti. Házasságukból három fiú született. Zoltán vállalkozó, parafával foglalkozik. Gábor atomfizikus Budapesten, a Gazdasági Minisztérium Atomenergia Felügyeletén osztályvezető. Az ő neje Boros Ildikó, a Budapesti Műszaki Egyetem doktorandusza, Budapesten élnek. Kislányuk, a hároméves Bori, korát meghazudtoló érdeklődéssel és ismeretekkel fordul a világ felé. Túl az általában megszokott szülői elfogultságon, az író, olvasó kislány taníttatása már most fejtörést okoz a nagymamának. Tamás, a legkisebb fiú, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán végzett.

Várdai doktornőt 1966-ban avatták orvossá a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Első munkahelye az akkor igen híres Lenin Kohászati Művek volt, az első napon még a rendelőt is csak segítséggel találta meg a hatalmas diósgyőri gyárvárosban. 1972-ig látta el itt az üzemorvosi teendőket, s mosolyogva teszi hozzá, hogy a legsikeresebb injekciója az volt, amikor a férje egy rosszullét után bekerült az üzemorvoshoz, és ott nyújtott számára életmentő segítséget a fiatal doktornő. Ennek négy évtizede… Diósgyőrhöz akkor is hű maradt dr. Várdai Erzsébet, amikor körzeti orvosként kapott állást a közeli rendelőben. Azóta családorvosra módosult az elnevezés, ám a tevékenység mit sem változott. A három és fél évtized azonban elgondolkodásra és bőséges tapasztalatgyűjtésre is jónak bizonyult az orvosnő számára. Az 1970–80-as években azt látta, hogy az emberek kevesebbszer küzdöttek modern kori kórokkal, mint például a stresszel. Noha anyagiakban szerényebb körülmények közt éltek, az életük mégis derűsebben, vidámabban telt. Mindenki tartozott egy közösséghez, amelyben őt számon tartották, gondjaiban segítették, örömében osztoztak. Az egykori szocialista brigádmozgalomnak elvitathatatlan érdemei voltak a közösség összekovácsolásában. A munkások fellegvárában, Diósgyőrben ez hatványozottan megmutatkozott.

Mára azonban gyökereset fordult a világ. A tömeges elbocsátások szétmarják az emberek lelkét, pusztítják az idegeit. Új munkahelyet találni, különösen  „idősebb”, 40–50 éves korban, szinte elképzelhetetlenül nehéz. Marad a passzív táppénz, amely sok-sok egészséges  „betegnek” nyújt védőernyőt legalább néhány hónapra. Várdai doktornő is nagyon pontosan tudja, hiába küldi el legtöbbjüket CT-re, MRI-vizsgálatra, a bizonytalanság okolható a stressz kialakulásáért. S akkor már társul az álmatlanság, a feszültség, a rossz közérzet és kész is kórisme. A magas vérnyomás és a cukorbetegség pedig vagy társul a stresszhez, vagy önálló kórképként is megjelenik. Modern korunk népbetegségei legalább annyira károsak, mint annak idején a pusztító járványok, a fertőzések. Általában befejezett ellátást lehetne nyújtani a családorvosi rendelőben, de a doktornő lelkiismerete akkor nyugodt, ha szakorvos is kivizsgálja a beteget. Amikor az a diagnózis és a terápiás kezelés után visszajön, a gondozás során Várdai doktornő igyekszik a maximumot nyújtani, azaz az elérhető legjobb életminőséget biztosítani a betege számára. Az egykor fiatalokból álló körzet mára kiöregedett, a helyükre érkező fiatalok pedig még ritkábban keresik fel a családorvost. Általános tapasztalat, hogy szinte minden korosztályban nőtt a daganatos betegek száma és aránya. Új kihívást jelent ez az orvostudománynak manapság. Az ő gondozásuk ugyanis összetett, de a doktornő lépést tart a szakirodalommal, böngészi az orvosi folyóiratokat, kongresszusokra jár tapasztalatot átvenni. Örömmel fogadja az orvoslátogatókat, hisz ők a legfrissebb tudományos eredmények alapján kifejlesztett gyógyszerekkel ismertetik meg. Az 1500-as praxis ma a diósgyőri gyárváros szívében egy csöndes sziget: szimbóluma a munkások lakta panelházak speciális betegségeinek, és a modern kori gyógyítás körzetben való gyakorlása mindennapjainak.

Várdai doktornő, híven hippokratesz-i esküjéhez, ma is a betegek gyógyításán fáradozik. Mintha őfölötte nem járna el az idő, szervezete ellenáll még a legmakacsabb betegségnek is. Akaratereje emberfeletti, talán génjeiben hozta magával a Dél-alföldről, ahol a mezőgazdaságból élőknek dacolniuk kellett a természet valamennyi támadásával. Derűs egyénisége, kiegyensúlyozottsága önmagában gyógyír a hozzá fordulók bajaira.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)