Nyíregyháza

Bár Gyula is, Nyíregyháza is fürdőváros, az előbbinek mégis más a levegője. A mai kétgyermekes fiatalasszony úgy emlékszik vissza a gyermekkor színterére, mint azok, akiknek örömben teltek ezek a meghatározó évek.

Ezerkilencszázötvenötben született, általános és középiskoláit is Gyulán végezte. Érettségi után a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdasági Karára felvételizett. Rögtön fel is vették. Csodálatos időszak következett, hiszen az egyetemista évek (minden gond ellenére) a legszebbek közé tartoznak. Mindehhez a város gazdag múltja és izgalmas jelene is társult. Szóval boldog időszak volt. Itt ismerkedett meg leendő férjével is, aki Nyíregyházáról került a dunántúli város egyetemére.

Ezerkilencszázhetvennyolcban végeztek, Nyíregyházán kaptak munkahelyet. Folytatódott az albérletes időszak, de fiatalon az ember talán mindent könnyebben elvisel. A Megyei Statisztikai Hivatal tájékoztatási osztályára került.

Néhány év alatt megismerte az egész megyét, elemző közgazdasági ismeretei alapvetően segítették ebben. Azt is lehet mondani, hogy megszerette a vidéket, az itt élő embereket, akik rengeteget dolgoztak akkoriban és most is, mégis szegények maradtak. Ennek ellenére nem veszett ki belőlük a vendégszeretet, a meleg emberség.

Ezerkilencszáznyolcvanhatban a városi pártbizottságra került, a gazdaságpolitikai osztályon továbbra is elemző közgazdasági tevékenységet folytatott.

Közben két gyermeket szült: Attila ezerkilencszázhetvenhatban, Andrea  ezerkilencszáznyolcvanban született. Attila jelenleg a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem harmadéves hallgatója. Úgy tűnik, hogy ő folytatja a szülők munkáját, Andrea még pályaválasztás előtt áll, mert harmadikos a Kölcsey-gimnáziumban.

Három évig dolgozott a pártbizottságon, egészen a rendszerváltásig. Ezerkilencszáznyolcvankilencben a Megyei Egészségbiztosítónál megalakult az egészségügyi osztály. Ide tartozott az orvosellenőrzés, a gyógyszerügy, a finanszírozás. Osztályvezető helyettesnek hívták, de másfél év múlva kinevezték a számviteli osztály vezetőjének.

Nem csinálta sokáig, mert a számviteli munka nem nagyon vonzotta, az egészségügy annál inkább. Már az egyetemen is az infrastruktúrával foglalkozott, ebből írta a szakdolgozatát is, alaposan beleásta magát ebbe a területbe.

Új feladatok jöttek, létrejött a finanszírozási osztály, ennek ő lett a vezetője. Szerteágazó tevékenységet végeznek, alapvetően az egész megye egészségügyének finanszírozási kérdéseivel kell foglalkozniuk.

Szabolcs-Szatmár-Bereg közismerten nem tartozik a fejlettebb megyék közé, a Dunántúllal összehasonlítva pedig szembeszökő a különbség. Mégis, azt tapasztalja, hogy az itt élő emberek tudnak örülni a szerényebb eredményeknek is, ugyan szeretnék, ha lendületesebben fejlődne a megye egészségügye, de az itteni szakemberek megértőbbek, mint másutt.

Az élet mindig kínálja az új feladatokat, „szerencsére” a jogszabályok is állandóan változnak, ezért sohasem unatkozik. A legfontosabb munkájának azt tartja, hogy minden elvégzett tevékenységet megfelelően finanszírozzon a társadalombiztosítás. Ez persze meglehetősen bonyolult tevékenység, hiszen például azt is ki kell kerülni, hogy túlfinanszírozás történjen.

A mai nehéz gazdasági viszonyok közepette, a pénztelenség időszakában minden forintnak meg kell találni a megfelelő helyet. Az elmúlt évek felhívták a figyelmet az egészségügyre, a finanszírozásra. Számtalan probléma van, javítani kellene a járó- és a fekvőbeteg-ellátás műszerezettségén. Az orvosok kezdeményezik a fejlesztést, és felkészültek is az új eszközök fogadására.

Mindig vonzották az új feladatok. Öröm, hogy a megyében alakult meg a legtöbb otthoni szakápolási csoport, jelenleg már tizenöt működik. Nyilvánvaló, hogy otthoni körülmények között gyorsabban gyógyul a beteg. Ha nincs már szükség kórházi háttérre, akkor ez a folyamat nemcsak jobb, hanem olcsóbb is.

Munkája során nagyon sok emberrel hozza össze az élet, számtalan levelet kap, amelyekben sorsok tárulnak fel. Az egészségügyi finanszírozás keretében kapcsolatba kerül a megye csaknem minden intézményével, orvosával, önkormányzattal.

Amikor Nyíregyházára került úgy gondolta: ahol a megélhetés ott a lakás, ma már hozzáteszi: ott az otthon is. Hetvennyolc óta sokat fejlődött a város, együtt élni ezekkel a változásokkal, sőt részt is vállalni belőlük, valószínű, hogy ez az útja az igazi kötődésnek. Ezért érzi most már magát nyíregyházinak, mert beépült a munkája ebbe a városba, itt érték a munkahelyi és családi örömök.

Elégedett, ha egyáltalán felvetődik benne olykor ez a kérdés. A munkahelyén sokat dolgozik, de önmagának diktálja a tempót. Mindez azért lehetséges, mert boldog családi hátteret mondhat a magáénak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)