Nyíregyháza

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről szokás azt mondani, hogy innen inkább elmennek az ország más vidékeire, s ide csak kevesen jönnek. Dr. Tóth Erzsébet bizonyára sohasem gondolta, hogy éppen abban a megyében köt ki, amelyről sok jót nem hallott.

1942-ben született Mezőkövesden. Édesapja Budapesten dolgozott az Állatgyógyászati Intézetben. Édesanyja a háztartásban és a kevéske földön dolgozott, nevelte a gyerekeket, Erzsikét és az öccsét.

Erzsébet a mezőkövesdi I. László Gimnáziumban érettségizett, s még abban az évben felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. A választásban több minden közrejátszott. Az egyik, hogy sokféle pályára nem volt rálátása. A családban egyetlen embernek volt egyetemi végzettsége, aki vegyészként dolgozott. Egy ideig Erzsébet is azt gondolta, hogy az neki is jó lesz. Majd nyaranként Budapesten töltött néhány napot, járt az édesapja munkahelyén, nagyon tetszettek neki az állatkísérletek, több emberrel megismerkedett. Az osztálytársai között volt olyan, akinek orvos volt az édesapja. Talán ez a példa ösztönözte, hogy a kitűnő tanuló kislány elhatározta: belőle is lehetne orvos!

1961-ben kezdte egyetemi tanulmányait, s gyorsan elrepültek az évek, ’67-ben már őt avathatták summa cum laude minősítéssel orvossá. Ekkorra már feleség és anya volt. Még 1963-ban férjhez ment, a férje már végzett orvos volt, az I. Számú Sebészeti Klinikán dolgozott. A következő évben megszületett a kislányuk. Szerencsére nem kellett évet halasztani, levizsgázott mindenből. Amikor végzett, sokan mondták neki tréfálkozva: könnyű neked, van egy hároméves kislányod és egy sebész szakorvos férjed. Könnyű azért nem volt, hiszen a kitűnő kollégiumból ki kellett költözni, először jött az albérlet, majd egy kisméretű szövetkezeti lakás.

Már egyetemistaként készült arra az időszakra, amikor állás után kell nézni, ezért igyekezett jól tanulni és a különféle társadalmi megbízatások elől sem bújt el, dolgozott a tudományos diákkörben is. Olyan állást szeretett volna kapni, amelyben megfelelhet a hivatásának és a gyermeknevelésnek is. Nem lett volna jó, ha egy nagyon elfoglalt klinikus férj mellett a feleség is csak ritkán tud a gyermekkel foglalkozni. Az évek során ilyennek a radiológia ígérkezett, ezért, amikor hirdettek egy klinikai állást, azonnal meg is pályázta. Sikerrel járt, így 1969-ben a klinikára került. Akkor sem, most sem érezte ezt a döntést áldozatnak, amellyel lemondott volna valamiről. Szép a hivatása, érdekes a munkája. Nincs a beteg közvetlen közelében, de távol sincs tőle. Sőt, mostanában már a gyógyító munkából is kiveszik a részüket a radiológusok. Sokat tesznek a betegekért, még akkor is, ha a laikusok számára ez nem olyan nyilvánvaló.

1970-ben megszületett a második gyerek, a kisfiú, azóta bizony mind a ketten felnőttek. A kislány gyermekorvos Budapesten, már két szakvizsgája van, a fiúból szintén orvos lett, ő szemésznek készül.

Klinikai orvosként sokat dolgoztak akkoriban. Egyetemi oktatók is voltak, nyelvet tanultak, Erzsébet németből letette a középfokú nyelvvizsgát.

Nyíregyházára úgy kerültek, hogy 1974-ben Eisert Árpád halálával megüresedett a sebészfőorvosi állás. A férje, dr. Békési László, megpályázta az állást, 1975-ben nevezték ki az I. Számú Sebészet osztályvezető főorvosának. Nagy kihívás volt ez akkoriban, de vállalni kellett. Természetesen a család is követte, így Erzsébet ez év szeptemberétől a nyíregyházi kórházban lett röntgenorvos.

Az elmúlt 27 év alatt óriási fejlődésen ment át a szakma, emiatt hívják ma már képalkotó diagnosztikának. Húsz évvel ezelőtt még sötétben „világítottak”, a nyolcvanas években megjelent az ultrahang-diagnosztika. A megyében ő készült fel először arra, hogy ezt az új módszert megismerje és bevezesse. 1992-ben megkezdte működését a Computer Tomographia. A fejlődés következő állomása (Nyíregyházán egyelőre még nincsen) a mágneses rezonancia vizsgálat. Mindezek a vizsgálati módszerek azt a célt szolgálják, hogy minél pontosabb diagnózist lehessen adni a beteg állapotáról. Korábban sok diagnosztikai jellegű műtétre került sor, ma ezek száma meglehetősen csekély, ami egyúttal a képalkotó diagnosztika eredményességére is utal.

1985-ben nyugdíjazták a főnökét, Tóth Erzsébet úgy gondolta, nem késett le még arról, hogy kipróbálja magát, ezért megpályázta a főorvosi állást. Nem volt könnyű időszak, mert ekkoriban vezették be az új diagnosztikai módszereket. Ma sem könnyű, elsősorban az osztály széttagoltsága, a nagy betegforgalom miatt. A CT, a mammographia, az angiographia területén megyei ellátási kötelezettségük van. Ugyanakkor kevés az orvos, mert ez nem pénzes szakma. Elég nagy a fluktuáció a szakdolgozók között, mert a fiatal nők elmennek szülni, s több évig távol vannak. A legnagyobb öröm, hogy a jelenlegi körülmények között sikerül az elvárásoknak megfelelni, s olyan színvonalon produkálni a vizsgálatokat, hogy hatékony segítséget nyújtsanak a teljesebb gyógyító munkához.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)