Sárospatak

Délutánonként a Takács-porta a Hunyadi utcában paradicsomi hangulatot idéz, ahogy az egyre sorjázó, pórázon, ölben, kosárban, kalitkában vonuló színes állatsereglet érkezik. Bennfentesek számára a jelenség természetes: a doktor úr rendel. A rendelőben röntgen, sebészeti műszerpark, lézer nyújt segítséget a sikeres gyógyításhoz. Ez azonban önmagában kevés lenne, hiszen az állatkák gazdái csak bizonyos tüneteket tudnak elmondani kedvencük megváltozott viselkedéséből, maguk az állatok pedig a mi fogalmaink szerint nem beszélnek. Takács András azonban, szerencsére ért az állatok nyelvén. Volt már dolga gyógyíthatatlannak látszó, kedélybeteg kutyával, és volt türelme kideríteni a jelenség okát is: a kutya gazdája szakított a vőlegényével, és a fiú távolmaradása, mint egy szeretett lény elvesztése „tudatosult” a kutyában. A jegyespár kibékülése rohamos javulást eredményezett a jószágnál. Számos más eset is bizonyítja, hogy először a családi, a lelki környezetet kell rendbe tenni az állat gyógyulása érdekében.

– Állat nélkül nem lehet gyermeket nevelni – vallja Takács doktor.

Ahogy a lábainál viháncoló féléves spánielre néz, szinte meghatódva idézi fel azt az éjszakát, amikor Mogyorót – testvéreivel együtt – császármetszéssel segítette világra. A világosbarna kutyus azonban sokkal több mint „paraszolvencia”. Ahogy egymásra néznek, az felér egy anyáknapi köszöntővel. Igaz, a többi „páciens” is kedves fogadtatásban részesül, mindegyiknek kijár egy simogatás, a gazdiknak pedig néhány jó tanács. Csúcsfordulaton üzemel a rendelő, de kapkodásnak nyoma sincs. Ha zenei hasonlattal akarnánk jellemezni a légkört, leginkább a szimfónia áradó nyugalmához hasonlíthatnánk. Nem is alaptalanul, hiszen Takács doktor szenvedélyes zenerajongó, bár a sokrétű elfoglaltság mellett évente két-három alkalommal sikerül csak eljutniuk az Operába. Arra pedig, hogy Budapesthez közelebb költözzön, gondolni sem akar.

Bár Kassán született, szakmai pályafutását pedig Miskolcon és Göncön kezdte, egész lényével, sőt feleségével, Katikával, és három fiával együtt ezernyi szállal kötődik Sárospatakhoz. A „Bodrog-parti Athént” diákként zárta szívébe, természettudományos érdeklődését is itt teljesítette ki. Egey Antal tanár urat, egykori biológia tanárát még most, évtizedek múltán is a legkiválóbb emberek között tartja számon. A város megtartóerejét pedig egyenesen a tokaji aszúhoz hasonlítja: legalább egy évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember igazán ráérezzen a zamatára, csak akkor mutatja meg valós értékeit. Ez a Sárospatakhoz való feltétlen ragaszkodás azonban semmi esetre sem jelent Takács András esetében kisvárosi beszűkülést.

Komoly tudományos kutatómunkát végez, eredményeit nemzetközi szinten is elismerik. Volt már meghívott előadó a coloradói egyetemen, rendszeresen részt vesz egy bécsi kutatólaboratórium munkájában, hisz az ottani feltételek itthon egyelőre nem állnak rendelkezésre. 1999 őszén Franciaországban vett részt egy állatorvosi világkongresszuson. Dicsekvés nélkül mondja, hogy csak összesen két magyar állatorvos kapott meghívást Lyonba. Egy Kanadában élő szakember és ő, Sárospatakról. (Azt már csak a teljesség kedvéért teszi hozzá, hogy útjához egyetlen fillér támogatást sem kapott.) Igaz, szakvizsgáit is önmaga finanszírozta.

1969-ben szarvasmarha-egészségügyi szakállatorvosi, később élelmiszer-higiénikus szakállatorvosi, majd vadgazdálkodási szakmérnöki képesítést szerzett. Ezek mellett még homeopátiás, akupunktúrás és lézer-gyógyászatból tett szakvizsgát.

– Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni – mondja magyarázatként.

Főállásban ma is hatósági élelmiszer-higiénikusként dolgozik 3 városban és 97 községben. A kisállatok gyógyítását munkaidő után, vállalkozásban végzi. Vadászként is megmaradt a jövőnkért aggódó orvosnak, ezt leginkább trófeái bizonyítják. Kizárólag azokat a vadakat ejti el, amelyeken valamilyen elváltozást, torzulást tapasztal. A meglőtt vadakat aztán boncolja, keresvén az elváltozások okait. Ilyen hozzáállás mellett, természetes a kutatóorvosi tevékenység. Ezt a szenvedélyét a Miskolci Állategészségügyi Intézet igazgatójának, dr. Áldásy Pálnak köszönheti, akivel még pályája elején dolgozott nagyon tartalmas 7 hónapot.

– A kutya abban a magasságban él, ahol a környezeti szennyeződés a legnagyobb –világítja meg érdeklődése okát, majd rögtön folytatja: a kisgyermekeket pedig éppen ebben a magasságban sétáltatják! Ezeknél az állatoknál egyre több rákos daganatot találok, ami rendkívül aggasztó az emberiség szempontjából is. Ugyanez a tendencia megfigyelhető a vadállatoknál is, pedig ők sokkal tisztább környezetben élnek. Ezek a jelenségek kényszerítenek arra, hogy keressem az összefüggéseket – fejezi be a beszélgetést, és a műtét után ébredező komondort, gazdájával együtt, a kapuig kíséri. Ez a gesztus minden páciensnek jár. Azt pedig, hogy a „beteg”, vagy a gazdi miatt, döntse el a tisztelt olvasó!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)