Nyíregyháza

A Legyező utca Nyíregyháza egyik legszebb részén, a kertvárosban van. Szerencsés a kertváros elnevezés, mert tényleg az. A 49-es házszám alatt lakik dr. Szepesvölgyi András, az APEH főtanácsosa. Egyedülálló családi ház, 200 négyszögöl kert is tartozik hozzá.

Az előszoba végén a nappaliba jutunk, a világos falú, fehér, modern formájú bútorzat meleg lelkű házigazdát feltételez. Ebben a környezetben él dr. Szepesvölgyi András, kivel időt egyeztettem. Nemcsak hellyel, de mással is kínál, igazi házigazda. Hamar egyhúron pendülünk az élet, és egyéb dolgok megítélésében. Ez megkönnyíti a további társalgást. Egy emlékképpel kezdi.

− Ahol én születtem, azok az épületek és tárgyak a lelkemben tovább élnek, és oly sokat jelentenek még ma is nekem.

− Miért éppen a kertvárost választotta a lakhelyül?

− Sok ágról lehet elindulni − kezdi a történetét a jogász doktor. − Először is a szülőföld szeretete. Nagyapám Szepesvölgyi József Felsősimán tanyabíró volt. Akik ismerik a bokortanyák életét, tudják, hogy tekintélyes személy kellett hogy legyen az illető, mert elfogadni csak olyan vezetőt tudtak. Földünk az utcarész közelében is volt, tehát ősi földre építkeztem. Másik szempont, hogy légvonalban sem vagyok tőlük távol. Ha arról fúj a szél, érzem a tanyánk illatát. Ajánlottak a Korányi lakótelepén hasonló területet, de én oda nem vágytam. Harmadszor a gyermekkori emlékek idekötnek, mert itt játszottunk a nádas és nagy kiterjedésű gyepen, amely mostani kertem végéhez közel volt. Az építkezésekkel ezek eltűntek. Sok az érzelmi szál, ami ideköt. Itt érzem a gyökereimet.

Nagy múltú család leszármazottja a házigazda. Logikusan vezeti le, hogy kapcsolódik a Szepesvölgyi név a közigazgatáshoz, a jogi élethez. Nagyapjával kezdte és vele folytatja. Közigazgatási tevékenységét a városházán végezte, és onnan ment nyugdíjba 1960-ban. Két fia közül József továbbtanult és munka közben a későbbiekben Budapesten az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetemen jogi doktorátust szerzett. Ő is apja nyomdokain, a városházán dolgozott.

A másik fiú, András az egész birtokon gazdálkodott. Feleségül Simkó Júliát választotta a Szélsőbokorból. E házasságból három fiú született. József, aki mezőgazdaságigép-szerelő szakmát tanult, majd technikusi minősítő oklevelet kapott. A másik testvér, István szintén azonos iskolában, azonos szakmát szerzett. A mezőgazdaságban otthonosan mozognak, gazdálkodnak is az állandó munkahelyi elfoglaltság mellett. Örül, hogy az ősök értékét van aki megőrzi és továbbviszi. Harmadik fiúként magát, utoljára hagyja, mert most derül ki, hogy ő született elsőként ebbe a családba 1951-ben. A tanulásra terelődik a szó. Nehéz volt az akkori időben a tanyasi gyerekeknek. Vegyes osztályban végezte a 8. osztályt, majd a Zrínyi gimnáziumban 1970-ben érettségizett. Praktikus gondolkodásra vall, hogy egyszerre a mezőgazdasági-kereskedelmi felvásárló szakmunkásbizonyítványt is megszerezte. A tanulás szinte szenvedélyévé vált. Kétéves levelező úton különbözeti érettségit tett. Érdekes szófordulattal viccelni lehetne, hogy volt, akinek nem volt egy érettségije sem, neki pedig kettő is. Nem érte be ennyivel. Újabb két év után könyvtártechnikusi minősítéssel is rendelkezett. Ezt a pályát nagyon megszerette. Még ezután sem hagyta abba a tanulást. Az egyik motiváció a könyvtári munkával kapcsolható össze: a könyv, a betű szeretete. A legvalószínűbb a másik, a Szepesvölgyi család közigazgatási hagyománya. Továbbtanult levelező úton, Szegeden, a József Attila Tudomány Egyetemen 1988-ban jogi doktorrá avatták. Talán erre a csúcsra pályázott. Ennyit és ennyiféle ágon, folyton csak tanulni, ez példaértékű a mai fiataloknak.

A szülőházhoz kanyarodunk vissza. Nagy tisztelője szüleinek, őseinek, mert környezetükben a szerénységet, szorgalmat tőlük tanulta. Mostani nyugalmát és derűs életvitelét is onnan merítette. Tudatosan akadályokat emelt maga elé, és hozzákezdett azok leküzdéséhez. Ez éppen acélossá tette.

Szereti a természetet, gépkocsijával minden nevezetességet, történelmi helyet bejárt, megismert már a megyében, és az országnak is alig van olyan nevezetessége, amelyet nem látott volna. Nem sajnálja rá az időt és a fáradságot.

− Mindennek értéke van amit az életben hasznosítani tudunk − állapítja meg összegzésként. Szereti az embereket is, szeret segíteni. Az elismerés számára, mikor újra visszatérnek újabb szaktanácsért a szakterületén, mert feltételezhető, hogy tudták hasznosítani azokat a megoldásokat, amiket javasolt. Ez számára a legnagyobb elismerés, talán pénzben ki sem fejezhető.

Nem vágyott el más megyébe, itt is megtalálta számítását.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)