Debrecen

Hetvenhárom éves kora ellenére ma is olyan szikár, egyenes tartású, mint az általa annyira és annyiszor áldott akác. Dr. Szemerédy Miklós édesanyja, Kapronczy Katalin, a háztartásban, édesapja, Szemerédy Szilárd, a járásbírósági iroda főtisztjeként dolgozott. Testvérei: Szilárd, nyugdíjas ügyvéd Debrecenben, míg László, nyugdíjas orvos, a fővárosban él. Dr. Szemerédy Miklós felesége, Szöőr Lenke, ma nyugdíjas gyógyszertári asszisztens. Elsőszülött fiuk, Miklós, erdőmérnök, a Debreceni Erdészeti Szolgálat igazgatóhelyettese. Öccse, Zsolt, gyógypedagógus, a Debreceni hajléktalan otthon vezetője. Baksa Zsuzsanna, Zsolt felesége, kémia–biológia szakos középiskolai tanár, a hatéves Fanni és a kétéves Gábor édesanyja.

Dr. Szemerédy Miklós ezerkilencszázötvenben érettségizett Debrecenben, a Révai Miklós Gimnáziumban. Erdőmérnöki diplomáját Sopronban kapta meg 1954 decemberében. Egyetemi évei során Sopronban meghonosította a kézilabdasportágat. Harmincegy évvel később, 1985-ben a nyárfanemesítés doktora lett.

Munkássága kezdetéről mondja, hogy 1955. január 2-án, a Hajdúhadházi Erdészetnél kezdett, „tőmelletti erdészként”. Két év után lett a Bánki Erdészet műszaki vezetője. 1965-ben került Debrecenbe, a Hajdúsági Erdőgazdaság központjába. Itt erdőfelújítási és erdőtelepítési előadóként, majd csoportvezetőként dolgozott. A két szomszédos megye erdőgazdaságainak 1970-ben végrehajtott összevonásakor Nyíregyházán, a FEFAG Erdőművelési Osztály vezetője lett. Néhány évvel később főmérnökként, majd igazgatóhelyettesként dogozhatott 1991-ig, nyugdíjazásáig.

Szakmai munkássága kiemelkedő részének „A fehérnyár vegetatív szaporítása” címet viselő szabadalma kidolgozását és termelésbe állítását tartja. A kényes fafajta szaporítása a korabeli módszerekkel nem volt sem hatékony, sem eredményes. Egy tévéműsorban látott angol technológia adta az ötletet, melyet sok szervezés, tervezés és kísérlet, majd a gyakorlatban, a fehérnyárklónok keresztezésének összehasonlító vizsgálata követett. A növényi hormon segítségére legjobban az olasz I 58/57-es fehérnyárklón szolgált azzal, hogy addig soha nem tapasztalt, 80 százalék feletti gyökeresedést produkált. Ezzel, a világon elsőként sikerült megoldani a fehérnyárfa faj vegetatív szaporítását. Így kerülhetett sor a szabadalom nagyüzemi keretek közötti alkalmazására, ezzel együtt az akkoriban jelentkező hatalmas szaporítóanyag-igények maradéktalan kielégítésére. A szabadalmat megvették a környező országok, többek között: Jugoszlávia, Csehszlovákia és Lengyelország. A világszintű szabadalom levédésre anyagi okok miatt nem kerülhetett sor, de a szakma mindenhol elismerte a magyar találmány elsőbbségét. A szabadalom anyagi alapot teremtett a nyárfakutatás fejlesztésére. A feltaláló bejárta az egész világot: Észak- és Dél-Amerikát, Európa szinte valamennyi országát.

A kutató-fejlesztő központ Magyarországon a derecskei csemetekert lett, köszönhetően annak, hogy az akkori szakmai vezetés nagyon szerette volna bejuttatni az országot az O.E.

C.D. szervezetébe. Így a hazai lösztalajok egyik legjobbján alakították ki, igen komoly felszereltséggel az első, nemesnyárklónok fajtagyűjteményét, törzstelepét, egyben termelő és nemesítő bázisát. A derecskei csemetekert a világ egyik legismertebb, nyárfatermelő helyévé vált. A Fajtanemesítő Intézet felügyeletével forgalmazták a szelektált, fajtatiszta, fajtaazonos, egészséges nyárfűz szaporítóanyagot. A FEFAG, a fenyőszaporítóanyag-igény megugrását is ki tudta védeni egy új, az iskolázást kiküszöbölő, alávágásos technológia bevezetésével. A hajdúhadházi csemetekertben volt olyan év, hogy harmincmillió feletti lett a megtermelt erdeifenyő csemeték száma.

A tények embere könyvet írt az akácról: a Magyarországon oly sokszor méltatlanul kitagadott, tájidegennek titulált és háttérbe szorított fáról. Az akácot az USA-ban, őshazájában, az Appalache-hegységben két farontó bogárfaj szinte kipusztította. Tizenkét évvel ezelőtt jutott vissza tőlünk, a Nyírségből – a Baktalórántházáról és Gúthról – származó, a Magyarországon szelektált és nemesített árbócakác szaporítóanyag segítségével hazájába, ahol újra termelésbe állították.

A debreceni Erdőspuszta és a nagykálló-harangodi parkerdő közjóléti fejlesztésében másfél évtizeden át benne volt a keze munkája. Alig lehetett kihúzni belőle azt, hogy a szükségessé vált Harangod–Nagykálló összekötő műutat, kapcsolatait felhasználva, a Nagykállói Tanács elnökével közösen, „hozomra” csináltatta meg. Ő írta a „Debreceni erdőspuszták parkerdői” című, a fejlesztések történetét ismertető könyvet is. Dr. Szemerédy Miklós számtalan kiemelkedő szakmai elismerés büszke tulajdonosa. Nyugdíjas idejét könyvírással, kutatással és sportesemények nyomon követésével tölti.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)