Debrecen

Élete egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor első ízben fellépve a bírói pulpitusra azzal a ténnyel szembesült, hogy ezentúl döntenie kell mások sorsáról. Ha újra kezdhetné, akkor is a bírói pályát választaná, s akkor is azt vallaná, hogy a talár viselője az ítélkezési munka felelősségteljes végzése közben is elsősorban ember maradjon. Értelmiségi szülők (édesapja jogász, a KLTE dékáni hivatalának vezetőjeként vonult nyugdíjba, édesanyja a HÁÉV közgazdászaként fejezte be aktív pályafutását) családjában, nagyon szeretett – sajnos már elvesztett – bátyjával együtt élték Debrecenben gyermek- és ifjúkorukat. Tizenkét éven át balettozott és versenyszerűen tornázott.

Az életre és a további tanulmányokra alma materként a Fazekas Mihály Gimnázium készítette fel. Mielőtt a bevezetőben említett, máig emlékezetes tárgyalásra sor került, különböző adminisztratív munkakörökben, előadóként, illetve jegyzőként dolgozott a városi igazságügyi apparátusban, miközben a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán megszerezte diplomáját.

Ezt követően előbb fogalmazó, majd az 1983. évtől büntető ügyszakos bíró a városi bíróságon, 1987-től pedig másodfokú büntetőügyeket tárgyaló tanácsban dolgozott a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. Máig hálás szívvel gondol vissza dr. Viszokai Lászlóra, megyei bírósági tanácselnökre, aki önzetlenül és sokat segített szakmai kérdésekben. Büntető ügyszakos bíróként mindig izgatta, hogy mi motiválja a bűncselekmények elkövetését, hiszen eredendően senki sem születik bűnözőnek. Ma már biztosan tudja, hogy nem volt kár időt és energiák garmadáját mozgósítani a motivációk feltárására. Erről a volt elítéltektől érkező visszajelzések és az eredményességi mutatók mellett az is bizonyíték, hogy nyugodt lelkiismerettel pergetheti viszsza az általa tárgyalt ügyeket – ma is ugyanúgy döntene valamennyiben.

Tevékenységét Miniszteri Dicsérettel és Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el. A megyei bíróságon tagja volt a bírói tanácsnak, a Hajdú-Bihar Megyei Bírói Egyesületnek pedig a vezetőségében tevékenykedett. Ezerkilencszázkilencvenkettőben az igazságügyi miniszter a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság elnökhelyettesévé, 1997-től elnökévé nevezte ki. Ez az elnöki kinevezés 2002. április elsején újabb hat évre megerősíttetett. Az 1997 novembere óta működő, 15 tagú Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban egyike a kilenc választott bírónak – négyen közülük megyei bírósági elnökök.

Már 12 éve vesz részt az utánpótlás felkészítésében különböző vizsgabizottságok tagjaként és elnökeként is, amit mindig is szívesen végzett.

– A jelölteknek olyan példát kell mutatni, amilyen bírókat mi szeretnénk majd látni – mondja. – Nekem is, társaimnak is élményszámba ment, ahogy a szegedi jogtudományi egyetemen dr. Hofszang József érzékletes és tanulságos példákon keresztül tanította meg velünk a büntetőjogot, ezért ezt én is szívesen alkalmazom a jelöltfelkészítésben, illetve a Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézetében az általam vezetett fakultatív kollégiumban.

Az elnöki munka dr. Szabóné dr. Kerékgyártó Judit szerint szolgálat és egyszersmind kihívás is. Felelőssége megteremteni a bíróság működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket, irányítani és ellenőrizni a pénzügyi és gazdasági tevékenységet, a megyében működő helyi bíróságok elnökeinek és a munkaügyi bíróság elnökének igazgatási tevékenységét – hogy a feladatok sokaságából csak a legfontosabbakat emeljük ki. Ugyanakkor olyan állapotokat kell a bíróságokon biztosítani, amely az oda forduló állampolgárok elvárásainak megfelel, s azzal arányos tiszteletet is indukál.  Az évente érkező 70–80 ezer ügy az országos átlagnál jóval nagyobb leterheltséget ró a bírósági vezetőkre és a bírákra, akiknek szakmai felkészültségét jól mutatja az a tény, hogy például 2001-ben a Legfelsőbb Bíróság a megyéből felterjesztett felülvizsgálati kérelmek 96,5%-ának nem adott helyt. Körültekintő személyes szervezőmunkát igényel az igazságszolgáltatás vidéki és debreceni épületeinek bővítése és felújítása, de hamarosan készülni kell a Debreceni Ítélőtábla, mint regionális bíróság felállítására is.

Dr. Szabóné dr. Kerékgyártó Judit mostani életét is meghatározó módon hatja át a táncművészet, s mivel több festőművész is van a családban, a papírra, vászonra megálmodott alkotások. A napi munka után megnyugtatja a zenehallgatás – édesapja zongorázott, talán onnan a zene szeretete –, de szívesen tölti idejét összegyűjtött lemezei, CD-i, könyvei és régiségei között is.

Férjével, dr. Szabó Miklóssal, aki ügyvédként praktizál és alkotmányjogot oktat a Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézetében, otthon jól kiegészítik egymást, s együtt egyengetik most nagykorúvá váló lányuk, Judit életútját.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)