Mátészalka

A megye egyik legnagyobb rendőrkapitányságát irányítja 1996. március 1-től dr. Szabó Sándor alezredes, rendőrségi főtanácsos. Közvetlen kinevezése előtt a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályát vezette. Azelőtt meg Nyírbátor rendőrkapitánya volt. Így szakmailag nem volt új számára, amikor a szatmári város kapitányságának az élére állt, csupán a környezethez kellett alkalmazkodni, ami nem ment nehezen.

Amúgy Nyírbátor mindig meghatározó volt az életében, hiszen ott született, és a mai napig is ott lakik családjával, a maga építette családi házban. Az általános iskola elvégzése után Miskolcon folytatta tanulmányait a kohóöntőipari technikumban. Itt érettségizett és szerzett technikusi képesítést. Így emlékezett: „édesapám egyedül nevelt, és az akkori társadalmi helyzetben olyan iskolát keresett számomra, ami hamar szakmát, megélhetést és főként nagyobb biztonságot adhat”.

A szakmai képesítéssel és érettségivel a zsebében előbb két év katonaság következett Tapolcán, majd a leszerelést követően a szülővárosában kezdett dolgozni, az akkori Vastömegcikk-ipari Vállalatnál, előbb technikusi állást kapott és rövidesen meó-vezető lett. Nem igazán érezte jól magát a műszaki pályán, más lehetőség után nézett. Talált is, 1972-ben a Nyírbátori Járási Hivatal Igazgatási Osztályára került szabálysértési főelőadónak. Ezt az ajánlatot azért is fogadta el, mert itt biztosították számára a jogi egyetemen való továbbtanulást. Élt is a lehetőséggel. Aztán itt történt az életében egy jókora fordulat. Ahogy akkoriban mondták: a járási hivatalból „kiemelték” és a városi KISZ-bizottság titkára lett.

Ebből a székből 1979-ben tovább lépett a városi pártbizottságra. Jó egy év múlva sikeresen elvégezte Szegeden a jogtudományi egyetemet. A pártbizottsági munkája során kapcsolatba került a rendőrséggel, nem utolsósorban szimpatikus volt számára a fegyveres testület. Talán ez is közrejátszott abban, hogy négy évvel később, 1984 júniusától már a városi kapitányságot vezette egészen 1991 júniusáig.

A rendszerváltást követően került a megyei rendőr-főkapitányságra. Az először az osztállyá szerveződött megyei közlekedési alakulatot vezette három éven keresztül, majd a főkapitányság vizsgálati osztályát irányította a mátészalkai kapitányi székfoglalóig. Természetesen a munkája közben tovább képezte magát, jogi szakvizsgát tett, majd a Rendőrtiszti Főiskola kiegészítő szakán szerzett szakmai képesítést a rendőri pálya folytatásához.

– Nosztalgiával gondolok a nyírbátori kapitányságon eltöltött időre, de nem jelentett gondot Nyíregyházára bejárni és most Mátészalkára sem. Azóta megszerettem Mátészalkát, ahol az eredményeket tekintve egy jól működő kapitányságot vettem át, de mostoha feltételeket. Ehhez képest az eltelt években sikerült megőrizni, és magasabb szintre fejleszteni a hatékonyságot és a kollégák felkészültségét. Mátészalkán közel tízéves múltat tekintve nincsenek hullámzások, kiegyensúlyozottan működik a kapitányság. Viszont sikerült változtatni a munkakörülményeken. Mostanra modern, a mai kor követelményeinek megfelelő munkafeltételeket alakítottunk ki az objektum felújítását és alapos átalakítását követően.

A megyében a kapitányságok eredményességi rangsorában a második helyet foglaljuk el. Mintegy kilencvenezer ember közbiztonságára vigyázunk. Működési területünkön jellemző az átmenő forgalom. Éppen ezért szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy nem itt ragadnak le a bűnözők, tovább mennek az ország belseje felé, így a közbiztonság nálunk jobb mint más hasonló területen vagy nagyságú városban. Nem jellemzőek a kirívó, közfelháborodást okozó bűncselekmények, ami meg előfordul, azokat kezelni tudjuk.

– Kikapcsolódás? Hobbi? – Nem sokat töpreng a kérdésen.

– Nekem főként a család jelenti a hobbit és a kikapcsolódást is egyben. Ezerkilencszázhetvenegyben nősültem. Nyírkátán találtam rá a feleségemre, Csák Borbálára. Mintegy harminc éve élünk együtt. Két gyermekünk van, akik beragyogják az életünket. A lányunk, Éva, ügyvédjelölt, Sándor az állatorvosi egyetemen negyedéves hallgató. Így azt hiszem a rendőri pályán továbbra is egyedül maradok a családban. Minden igyekezetünk azon van a feleségemmel, hogy a gyerekek útját előkészítsük. Jelképesen kapnak egy hálót, hogy halat fogjanak az élet vízéből, a többi már rajtuk múlik. Én tudom, mint jelent az, ha nincs kellő szülői segítség. A szüleim cselédek voltak, ők nem tudták megadni azt a támogatást, amit szerettek volna, de a szeretet és gondoskodás mindennél többet ért.

Felcsillan a szeme, amikor a szülői ház kerül szóba, hiszen a család második otthona az a tanya, ahol a szüleivel élt. Ahogy mondta: imádja a természetet, a vadászatot és a tanya alkalmas a gazdálkodásra, ami hétvégeken igazi felüdülést jelent számára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)