Miskolc

Szerény, de ízléses tábla adja az arra járó tudtára a Hunyadi út 14. számú ház homlokzatán: ha itt betér megszabadítják fogfájásától, rendetlen fogsorából gyöngysort varázsolnak. Beljebb lépve a váróban mosolytalan páciensek hallgatják a fúró sivítását, a modern fogadópult mögött viszont egy sugárzóan szép asszony ad derűt a helyiségnek. – A főorvos úr már várja – int fejével egy ajtó felé, amely mögött feltárul dr. Soltész Nagy Attiláék otthona. A házigazda a tágas és napos szoba antik ülőgarnitúrájához kormányoz. Az egész helyiségen lakói igényessége tükröződik. Értékes bútorok, visszafogott hangulat. A főorvos úr délelőtti neglizsében dől hátra és veszi szemügyre az idegent.

– Én raktam le – hökkent meg, látva, hogy a parketta magára vonta a figyelmemet. Valamikor, a kezdetek kezdetén, a műszaki pálya vonzott – emlékezik. Szüleimnek a tanácsára azonban mégiscsak fogorvos lettem. A műszaki érzék később is a hasznomra vált, amikor anyám házában magánpraxisomat alakítgatni kezdtem.

Egy kicsit előreugrott életéről mesélve. Hozzátartozik a történethez, az idegenkedés hamar elmúlt az egyetemen, és megszerette a szakmát. Csak a körülményeivel volt ellenérzése. Különösen kezdőként.

– A vasgyári kórházban volt az első munkahelyem – idézi fel a tanulmányok utáni első esztendőt. Nagyon zavart, hogy az én ajtóm előtt alig ült le valaki. Ez a helyzet azonban hetek alatt megváltozott. Villámgyorsan népes pacientúrám lett. Két műszakban dolgoztunk, ami elég kimerítő volt. Még valami zavart rettenetesen: a hálapénz. Megalázó és lealacsonyító volt betegnek és orvosnak egyaránt. Emlékszem, szinte kabaréba illett, ahogy a gép körül üldözött a hálás beteg a borítékjával.

Dr. Soltész Nagy Attila minél előbb tiszta viszonyokat szeretett volna. Magánpraxist, ahol szolgáltatásáért ellenértéket kap. Annak idején ez csak főállás mellett volt elképzelhető. Megvalósította tehát ezen a módon. A családi nappaliban, még nem itt, hanem egy kisebb lakásban, levette a mintát, a fürdőszobában pedig elkészítette a protézist. Ha pedig este a tisztálkodás következett, a kádról leszerelte a fogtechnikai műhelyt. Így ment ez a hőskorban.

A Csabai kapui rendelőben napi százhúsz fogat húztam ki – villantja fel szakmája favágásra emlékeztető robotkorszakát. Viszont ott ismerte meg feleségét, Esztert, aki mellett új irányt vett élete.

– Ő volt a legkedvesebb asszisztens, akivel valaha találkoztam – mosolyodik el. Mellette jöttem rá, hogy kell valaki, aki kiegészít engem. Nem vagyok ugyanis egy kommunikáló típus. Csodák csodája, a betegek vele tartottak kapcsolatot a kezelés alatt. Én álltam a fejük mögött, ők meg kérdeztek: „Eszterke, most mit csinál a főorvos úr, Eszterke, ez most fájni fog?” Így lett duett a kezelésből Soltészéknál. Később pedig, amikor a magánpraxis egy miniklinikává fejlődött, Eszter vált a vállalkozás lelkévé.

Nyílik az ajtó, és megérkezik az emlegetett. Most látom csak, hogy ő az, aki érkezésemkor üdvözölt. Vele folytatódik a diskurzus, a házigazda kimenti magát. Közhelyek nélküli üdvözlési ceremónia után, mintha csak sejtette volna, hol hagytuk abba, így folytatja.

– A kapcsolat a betegekkel a mi szakmánkban mindennél fontosabb. Rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy a megjelenés, a modor, a stílus, a viselkedés, mind olyan elemei a személyiségnek, amelyeknek egyik alapköve az ápolt fogsor. Ma, amikor mérlegelik egy munkahelyen, hogy kit bocsássanak el, kit vegyenek fel, a kifogástalan külső benyomás a legfontosabb szempontok között jön számításba.

Megigazítja koromfekete hajában vastag bordóvörös csatját, és folytatja.

– Az a célunk, hogy tőlünk egészséges, magabiztos emberek távozzanak, kiknek munkánk által javulnak az életesélyeik is.

Miközben szuggesztíven beszél, rájövök, feltérképezte fogaimat. Én is tüzetesebben megnéztem az övéit. Kis arany tömést fedeztem fel az egyiken, nagyszerűen ellenpontozza ajka fölött a parányi anyajegyet. Megtudom még, hogy a napi operatív munka is az Eszterke feladata. A szakmai kontroll viszont a férjé. Utóbbi éppen a már említett műszaki érzéke okán mostanában a számítógépes rendszert formálja át a fogorvoslás speciális kívánalmaihoz. A páciensek fogröntgenjei például digitalizálva és archiválva várnak, hogy gombnyomásra a képernyőn teremjenek, ha szükségessé válik. Ilyen tehát a munkamegosztás a Dentalsoft Klinikán.

A családra visszatérve felhő suhan át a feleség homlokán.

– Nagy egzisztencia egy ilyen praxis, de nagy az ára is. Talán több időt vett el tőlünk két fiunk nevelésétől, mint szabad lett volna. Lehetnénk többet is együtt, nem csak a nevezetes ünnepeken, amikor a férjem egy egy kínai étellel előrukkol.

Elbúcsúzunk, kikísér, de egy pillanatra még megállít.

– Magának nagyon szép fogai vannak, de ugye tudja, lenne rajtuk tennivaló.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)