Sárospatak

Föl-földobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad – idézi Ady sorait dr. Lénárt Attila élettörténete, hiszen nemcsak az igazgató úr, de ősei is pataki diákként kaptak életre szóló indíttatást. 1948-ban született a Miskolchoz közeli Nyékládházán. Édesapja kántortanító, később szakfelügyelő, édesanyja bérelszámoló. A három Lénárt fiú mindegyike – édesapjuk példáját követve – a pedagógus pályát választotta élethivatásul. Évszázadok óta kötődik a család Patakhoz. Dédnagyapjuk, Pásztor Sámuel, itt tanított, a főiskola professzoraként. A patinásan csengő Fejes, Gyöngyösi, Horkay név pedig mind egyenes ági rokonságot takar – anyai ágon. Négy gyermeke közül is itt tanult kettő, az egyik a Teológiai Akadémián, a másik a Comenius Tanítóképző Főiskolán, mai nevén a Miskolci Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán.

Ő, mint mondja, nem készült erre a feladatra, de az előzmények alapján természetes, hogy otthonosan mozog ebben a közegben. Sárospatakon érettségizett 1966-ban, majd Debrecenben kapott magyar–orosz szakos diplomát. 1972-től 1986-ig Miskolcon tanított a Gépipari Szakközépiskolában, közben, 1984-ben, orosz irodalomból doktorált. 1986-ban Moszkvába megy aspirantúrára – nappali tagozatos hallgatóként, ’90-ben kandidátusi címet szerez. A miskolci Herman Ottó Gimnáziumban tanít öt évig, míg a hívó szónak engedve visszatér az alma materbe. Öt éve igazgatja egykori iskoláját, miközben a főiskolán is tanít. 1995-ben a Svéd Nemzetközi Akadémia tiszteletbeli doktorává fogadja.

Amikor iskolájáról, a Sárospataki Református Gimnáziumról kezd beszélni, történelmi távlatokban tesz „időutazást”:

– Iskolánk az ország egyik legrégebbi protestáns oktatási intézménye. 1530-ban a mezőtúri református iskola, 1531-ben Sárospatak és Pápa, 1538-ban Debrecen kezdte meg működését. Gondoljunk csak arra, hogy Amerika mindössze kétszáz éves, itt pedig közel fél évezred történelmi, szakmai hagyományai alakultak ki. A hagyomány azonban kétféle hatással bírhat. Megköthet, vagy erőt adhat. Sárospatak hagyományosan mindig nyitott volt az új emberi értékek iránt. Nemcsak Comenius idejében, de azelőtt és azután is, pedagógiai szempontból is országosan új programokat nyitott. Csak néhány példa: itt épült először fedett tornacsarnok, itt működtek az első fizikai demonstrációs eszközök. Itt volt talán legfejlettebb a diákszínjátszás, amit magam is gyakoroltam, sőt azóta is rendezek – töretlenül. A hagyomány itt soha nem kötötte gúzsba az embert, hanem arra sarkallta, hogy építsen rá és nyisson az új felé. Itt hagyománya van a minőségi munkának, itt tudós tanárok tanítottak. Már a XVI. századtól az volt a gyakorlat, hogy a diákok innen németalföldi, skóciai egyetemekre mentek és tudással feltöltve visszatértek, hogy továbbadják mindazt az újat, amit külhoni tanulmányaik során magukba szívtak. Tudósok voltak, feltalálók, országos hírességek; Bessenyei György, Kazinczy, Kossuth, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, vagy a „maiak” közül Király István, Képes Géza, Fekete Gyula és sorolhatnám. Nekünk, utódoknak, az ő értékeiket kell megőriznünk, az ő hagyományaikat kell továbbadnunk és fejlesztenünk.

Eltökéltség, nyugalom árad szavaiból, az erős emberek bizonyosságával beszél a múltról, a jelenről és a jövőről. Akik ismerik, egyáltalán nem csodálkoznak azon, hogy három doktori címe birtokában „csak” egy középiskola igazgatója. Ő maga pedig megtisztelőnek érzi a kivételes szolgálatot, hiszen tisztában van vele, hogy égiektől kapott talentuma mellett a hit ereje az, ami ezen a pályán megtarthatja és eredményes munkához segítheti az embert. Ezért vállalja fegyelmezetten az igazgatói beosztással járó kellemetlen és népszerűtlen feladatokat is. Tisztában van vele, hogy ő csak egy fogaskerék a közel ötszáz éve működő gépezetben és azt is tudja, hogy csak addig végezheti ezt a munkát, amíg az isteni gondviselés segíti szándékai megvalósításában. Ma is vallja, hogy pályafutása során a sárospataki diákévek alatt kapott szellemiség vezérelte. Ebben a szellemben igyekezett tudását is továbbfejleszteni és elődei szelleméhez híven igyekszik is a megszerzett tudását megosztani a felnövekvő nemzedékkel. Tiszteli a hagyományokat, azokat igyekszik megújítva megtartani.

Jelenleg legfontosabbnak érzi a rohamosan liberalizálódó világban az emberi értékek megőrzését:

– Nekünk ebben az átmeneti korszakban úgy kell tanítani, úgy kell nevelni, hogy a gyermekeinkben megmaradjon az az emberi tartás, ami a sárospataki szellemiséget jellemezte minden időben!

A Sárospataki Református Gimnázium pedagógusi hitvallását is irodalomtanárhoz méltóan összegzi:

– Megtanultam a Szentírásból, hogyha nem szolgálod a másik embert azzal, amid van, akkor az egész munkád értelmetlen. József Attila szavaival ad nyomatékot állításának: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” Egész egyéniségével, saját példájával erősíti a költő igazát.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)