Debrecen

Elégedett ember vagyok. Szeretem ezt a szakmát, s mondhatom, a munkám hobbimmá is vált. Amit mi csinálunk, az csapatmunka, aminek a végeredménye a közegészségügyi biztonságban ölt testet. Mivel életünk egyre színesebb, a megoldott problémák helyett újak keletkeznek. Az újonnan szerzett tapasztalatok azonban gyorsan beépülnek szabályzatainkba, s részévé válnak a megelőző szemléletnek – mondja dr. Legoza József, az ÁNTSZ Hajdú-Bihar Megyei Intézete Közegészségügyi Osztályának vezető főorvosa.

Már sokat olvasó kisgyermek korában elhatározta, hogy orvos lesz, s tudta, hogy ehhez első lépésként jól kell tanulnia. Szerencséjére a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában kitűnő pedagógusok keze alatt, különböző tanulmányiverseny-sikerek, jutalomutak élményei közepette készülhetett a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. A kórélettan iránt érdeklődött, amiben nagy szerepe volt Kesztyűs Loránd és Szilágyi Tibor professzoroknak, illetve dr. Csernyánszky Hedvig munkacsoport-vezetőnek. E témában írta TDK-pályázatait, vett részt konferenciákon, illetve lehetett kedvezményezettje egyetemek közötti kapcsolatoknak. IV. évfolyamosként az oktatásba is bevonták, főleg laboratóriumi gyakorlatokon. Már jóval 1977. évi orvossá avatása előtt elhatározta, hogy nem a gyógyítás területén fog tevékenykedni. A Közegészségtani Intézetbe történő sikertelen pályázata után a Hajdú-Bihar Megyei Köjálnál alkalmazzák orvosgyakornokként, ahol akkor szerveződött a klinikai laboratóriumi részleg. Itt a veszélyeztetett munkakörben dolgozók felügyelete volt a fő profil, ami azóta is kedvenc szakterülete Legoza Józsefnek. Hamarosan egyre nagyobb rutint szerez a hatósági munkában, miközben egyre bővülő ismeretanyagra tesz szert, hogy megfeleljen a gyarapodó számú új kihívásoknak. 1981-ben szakvizsgát tesz a klinikai laboratóriumi vizsgálatokból, s csoportvezető főorvossá nevezik ki. A külső szemlélőknek szinte észrevehetetlen munkájuk során járványok terjedését akadályozták meg, rossz ivóvizek, veszélyes munkahelyek problémáit oldották meg – reflektorfény csak a nagy ügyeket kísérte.

1991-ben – miközben újabb szakvizsgát tesz közegészségtan-járványtanból  – intézménye is átalakul, amelyben a szabályozó törvény és a rendeletek az embert helyezik a középpontba. A büntetés helyett a megbeszélés, az európai módon történő problémamegoldás válik a hatóság oldaláról is gyakorlattá. Intézményük szolgálatként működik, és a segítő jelleg dominál tevékenységében. A kompromisszumkészségnek azonban ára is van: lassabb az előrehaladás. Bár így is elég teher, amit az uniós csatlakozással hazánk a nyakába vett – gondoljunk csak a HCCP-rendszer olykor rigorózusnak tűnő, de nagyon is hasznos előírásainak történő megfelelésre! E munka dandárját  – mellette több előadást, ami a téveszmék feloldására irányult – már a Közegészségügyi Osztály osztályvezető főorvosaként végezte, amely megbízatást 1992-ben nyerte el pályáztatás után. E beosztásában a település- és környezet-egészségügy, a táplálkozás- és élelmezés-egészségügy, a munkaegészségügy és a sugáregészségügy tartozik irányítása alá. A sugáregészségügy felügyelete még két szomszéd (Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg) megye atomenergiát használó munkahelyeinek hatósági jogkörrel történő ellenőrzésére is kiterjed. Ugyancsak regionális feladataik vannak a zaj- és rezgésmérésben. Feladataira újabb szakvizsgákkal készült fel: sugárbiológia-sugáregészségügy (1998), közigazgatási szakvizsga (2000), megelőző orvostan és népegészségtan (2003).

Számos hazai és külföldi konferencián adott elő, több közleménye mellett egy könyvfejezet és egy egyetemi jegyzet megírása fűződik a nevéhez. Rendszeresen oktat megelőző orvostant a DEOEC-n, toxikológiát az ATC növényvédelmi szakmérnökképzésében, részese a humán politikusképzésnek és a szociális munkások felkészítésének a Szociológiai Tanszéken, de részt vesz a foglalkozás-egészségügyi ápolónőképzésben, a felnőttképzésben az Egészségügyi Szakiskola óraadójaként is. Az Univesitason belül végzett oktatási tevékenységét 2001-ben „címzetes egyetemi docens” cím adományozásával ismerték el. Több tudományos társaságnak és orvosi szakmai kollégiumnak tagja, közülük vezetőségi tagja a Magyar Munkahigiénikusok Társaságának, a Magyar Higiénikus és Kémiai Biztonsági Tudományos Társaságnak, alapító tagja a Népegészségügyi Tudományos Társaságnak, titkára a Megelőző Orvostani és Népegészségtani Szakmai Kollégiumnak. 1994 óta elnöke az MTA DAB környezet-egészségtani munkabizottságának. Több kitüntetése közül a Fenyvessy Béla-emlékéremre (2003) és a Pacséri Imre-emlékéremre (2004) a legbüszkébb. Feleségével, Rentka Évával – a Medgyesi Gimnázium angoltanárával – két gyermeküket készítették fel az életre. Kisebbik fiukat, Tamást, elveszítették. József az idén érettségizik a Kossuth Gimnáziumban.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)