Miskolc

Az APEH-hoz hasonlóan az illetékhivatallal is a lehető legritkábban szeretnek találkozni a polgárok, mert az általában nem kevés pénzbe kerül. Az illetékek viszont fontos részét képezik az állami, önkormányzati költségvetéseknek. Így aztán kettős prés alatt dolgoznak a hivatalnokok – a törvények szabta szűk keretek között, nem is mindig a legjobb körülmények közt. Dr. Kiss Zoltán hivatalvezetővel beszélgettünk pályafutásáról, a hivatal tevékenységéről.

Szikszón született 1961-ben, Miskolcon a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett 1979-ben, majd osztályfőnöke tanácsára az Államigazgatási Főiskolán, Budapesten tanult tovább, amelyet francia mintára hoztak létre, s a második nappali tagozatos „eresztés” tagjaként végzett 1982-ben.

„Első munkahelyem a közigazgatás volt, s pár hónapos kitérővel – a katonaság után pár hónapot a Malévnál dolgoztam – most is, már több mint húsz éve itt dolgozom, igaz különböző helyeken. A miskolci városi tanács építési és közlekedési osztályán kezdtem pályafutásom.

Majd bevittek katonának, jött az említett maléves kitérő, s utána a megyei tanács igazgatási és jogi osztályán dolgoztam 1985–1992 között. Jószívvel gondolok dr. Szeniczey Aurél, dr. Heidrich Gyula és dr. Harsányi István kollégákra, akik szakmailag segítettek az induláskor. 1992-ben megpályáztam Hejőkeresztúr önkormányzat jegyzői állását, ahol öt évet töltöttem  – fogott pályafutása ismertetésébe dr. Kiss Zoltán.

– Nem bántam meg, sőt, sokat jelentett szakmailag, sokat tanultam, hiszen akkor a jegyző mindennel foglalkozott. A Miskolci Egyetem Jogi Karának elvégzése után 1995-ben sikeresen jogi szakvizsgáztam. Egyéni inspirációt éreztem arra, hogy tovább kell lépni. Az Európa-jogi szakjogász képesítést 2003-ban szereztem meg. 1997-től a megyei illetékhivatal vezetésével vagyok megbízva.”

Egy kis hivataltörténet. Az illeték mint jogintézmény gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. Az illetékhivatalok mint viszonylatos önállósággal eljáró szervek pedig több mint 40 éve végzik munkájukat. Az illetékügyeket 1997. január 1-jével kapták meg a megyei főjegyzők, korábban a megyeszékhely városi önkormányzataihoz tartozott a feladat. Miskolcon a Petőfi utcában, a városi adóosztállyal közös épületben, rendkívül rossz körülmények között és méltatlan technikai feltételek mellett volt elhelyezve a hivatal. Ma a Fazekas u. 2. szám a székhelye, ahová a többszöri költözés útján érkezett vissza, ugyanis 1990-ig a jelenlegi épületben végezte tevékenységét.

„Nemcsak a 15 év alatti négy költözéssel járt be nagy utat az illetékhivatal, hanem a munkavégzés mennyiségében, színvonalában és körülményeiben, feltételeiben is.

Örülök, hogy részese lehettem, lehetek ennek a fejlődésnek!” – értékel összefoglalóan a hivatalvezető.

Ez a „kis gyár” jelenleg 72 fővel dolgozik. Az utóbbi másfél évben mintegy tíz fővel csökkent a létszám, amit a vezető bevallása szerint is megérzett a hivatal. 2004-ben az illetékbevétel 4,6 milliárd forint volt.

„Ez az adat akkor információ, ha összevetjük, hogy 1980-ban 62,5 millió, 1993-ban 0,4 milliárd, 1997-ben 1,8 milliárd forint volt a bevétel” – közelít dr. Kiss Zoltán a pénz időértéke oldaláról. Az elmúlt öt év átlagát nézve mintegy 80–100 ezer db határozatot hoznak.

A bevételek bő 3⁄4-ét az úgynevezett visszterhes vagyonszerzések (ingatlan adás-vételek) illetékei adják. Igaz, nem mindig „zökkenők” nélkül, ugyanis az önkéntesen nem teljesítőkkel szemben  – lévén az illetékhivatal is adóhatóság  – végrehajtást foganatosítanak akár az ingatlanok árverezéséig. Ugyanakkor nem kevés munkát jelent az önhibáján kívül fizetni nem képes ügyfelek fizetési kedvezményeinek méltányos megállapítása is.

A bevétel fele az állami költségvetésbe kerül, a másik felén pedig a területi illetékesség alapján a megyei önkormányzat, illetve Miskolc Megyei Jogú Város osztozik. A fenntartási költséget az előző évi bevételi arányok alapján fizeti a két önkormányzat.

„Ma az illetékhivatal előtt álló három legfontosabb feladatnak a következőket tartom: munkánkban a szolgáltató közigazgatás jellegének kidomborítása, a jelenleg használt illeték-nyilvántartási és feldolgozási számítástechnikai programrendszer korszerűre cserélése, az elektronikus közigazgatási hatósági ügyintézés megteremtése” – vázolta a hivatalvezető a szervezet jövőképét.

Gyerekkoromtól a horgászat a kedvenc hobbim. Igazán itt tudok pihenni. Szeretek sátorozni a „Tisza és a Tisza-tó mentén. Imádom a természetet, és a társaság is adott vele” – árulta el dr. Kiss Zoltán, hogy mivel tölti legszívesebben szabad idejét. Családjáról szűkszavúan annyit árult el: nős, neje is a közigazgatásban dolgozik, két fiuk van, akik középiskolások, Zalán 1987-ben, Lóránt Botond pedig 1990-ben született.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)