Gáborján

Ha úgy adódna, hogy elölről lehetne kezdeni az életet, Kincses Béla akkor is az orvosi pályát választaná. Bár eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenie – korábban aránytalanul sok teher és felelősség hárult egy kis település és körzet orvosára –, mégis kiteljesedő szépséget, személyiségét egyre inkább körülövező tiszteletet és szeretetet mondhat mára magáénak. Megszerette Gáborjánt is, ahol már szigorló évét is részben töltötte, ahol minden lakost név és arc szerint ismer, ahol családias közegben folytathatja gyógyító munkáját, s ahol most, a pihenés éveihez közeledve, lakóházát építi.

Már Újirázon, ahol 1940-ben született és általános iskolás éveit töltötte, eldöntötte, hogy orvosnak készül, így a tanulást is komolyan vette. Szeghalmon, a Péter András Gimnáziumban tanul tovább, ahol versenyszerűen tornázik is. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen súlyemelőként még áldoz egy évet a sportnak, aztán már csak a tanulás marad fontos.

Mivel általános orvosnak készül, min-den szaktárgy érdekelte, mellette a nyelvtanulásra fektette a hangsúlyt (oroszból és angolból is államvizsgázott). A kemény tanulás ritmusát időnként egy-egy buli oldotta – de ezekkel együtt voltak szépek az egyetemi évek. Amikor a neves tanári-oktatói karra emlékszik vissza, Karádi professzorral kezdi a sort, aki nagyon szórta a népet, majd az Amerikában hírnevet szerző Láng Imre sebészprofesszor rendkívüli előadásait említi (akinél egyébként este tíztől éjjel kettőig lehetett vizsgázni). 1965. szeptember 4-én vette kézhez diplomáját, 15-én már a gáborjáni körzeti orvosi kinevezést tehette mellé a fiókba.

Amikor feleségével, gyermekével és egy szekérnyi bútorral megérkezett Gáborjánba, a hivatás iránt érzett felelősség volt nagyobb a reménynél. Az első komoly „esetek” sikeres megoldása után – egy villámsújtotta gyerek élesztése, az első kisded világra segítése a petróleumlámpa halvány fényénél – a hétköznapok teendői a napi ritmus kialakulását is jelentették. Tizenkilenc évig a csatolt községben, Szentpéterszegen is rendelt: eleinte busszal, lovasszánnal meg azzal ment, ami éppen volt, majd a Skodához jutása után már könnyebben járt át. Sokat helyettesített Hencidán is.

Akkoriban még nem volt ügyelet, így huszonnégy órás készenlétet kellett minden áldott napon tartania (havi 400 forint díjazás ellenében). Mára már könnyebbé vált a helyzet, ahogy előbb az éjszakai, majd a hétköznap délutáni ügyelet is rendelkezésre áll a térségben, s a mentőszolgálat sincs már olyan elérhetetlen messzeségben. Az úgynevezett vegyes körzetben a terhes- és a csecsemő-tanácsadás és az üzemorvosi teendők is dr. Kincses Béla kezében összpontosultak.

Ahogy haladt előre a téeszesítés, úgy gyarapodtak a betegek is (a tsz-tagok egyúttal OTI-sok is lettek), mert recept nélkül szinte semmit nem kaphattak. Hivatalból a helyi Vöröskeresztcsoport elnökeként sikeresen szervezte a véradó napokat, s ösztönzésül évi két alkalommal véradóestéken birkavacsorával ünnepelték az önzetlen önkénteseket. Igen sajnálja, hogy mára felére esett vissza a véradók száma, de tudja, hogy a mai gazdálkodó szervezetek már nem szívesen engedik el a munkából erre az embereket. Téli estéken felvilágosító előadásokat tartott, aminek egészségügyi hét vagy hónap biztosított keretet.

Ezerkilencszázkilencvenöt óta vállalkozásban végzi háziorvosi teendőit, s a környező településekről is gyarapítják betegkörét. Szomorúan konstatálja, hogy elszaporodtak a daganatos betegségek, de derülátó is, mert nagyon jó gyógyszerek vannak, egyre jobb a rendelkezésre álló műszerpark, gyors a laborba küldött vérminták kiértékelése, sokat segít a számítógépes adatbank, s már előjegyzésre jelenik meg rendelésen a betegek nagy része. Több felvilágosító előadásra lenne viszont szükség, hogy többen vegyenek részt a különféle szűrővizsgálatokon.

Amikor a rendszerváltás utáni első polgármesterük elhalálozott, őt választották a falu első emberének. Arra az időre esett a faluház felépítése, 80 félcrossbar telefon kihelyezése, a Gáborján–Váncsod földút aszfaltúttá építése. Ideje sem volt rá elegendő, hiszen orvosi teendőit ugyanúgy el kellett látnia, de nem is szerette igazán ezt a funkciót – nehéz volt nemet mondani a segélyek odaítélésekor. Így aztán, amikor jött a következő soros választás, már képviselőnek sem jelöltette magát – 1998-ban viszont igen, s akkor is, négy év múlva is a legtöbb szavazatot kapta. Az összeférhetetlenségi törvény értelmében 2003 elején mondott végleg búcsút a képviselőségnek.

Felesége, Szabó Sára tanítónő, mindig támaszt jelentett, Béla fia a pénzügyőri, Andrea lánya és Róbert fia a pedagógusi pályát választották. Szívesen kertészkedik, otthon is, tiszalöki nyaralójukon is, ahol nyaranta örömmel felügyeli hét unokája motorcsónakázását és fürdését a holtágon. Rendszeres résztvevője a FAKOSZ siófoki továbbképzéseinek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)