Ózd

Négy év Veszprém megyei kiruccanáson kívül minden Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez köti. Életének alakításban mindig jelentős helyet foglalt el hivatása, a gyógyítás és a sport. Népszerűségét és ismertségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy amikor Dobán elnyerte a pszichiátriai intézet igazgatói állását, Ózdon és térségében a betegek aláírásgyűjtést kezdtek visszahelyezéséért.

Zemplénben, Mikóházán született 1932. október 25-én, ahol később az elemi iskola öt osztályát is kijárta. Tanulmányait 1944-től Sátoraljaújhelyen, a Piarista Gimnáziumban folytatta, amit a három gyermeket nevelő földműves szülők lehetőségük szerint támogattak. Áldozatvállalásukat, erőfeszítésüket a mai napig megkönnyezi. A középszintű iskolában egyedül kapott  „éltanuló jelvény” kitüntetést. Az 1952-ben letett érettségi után a Debreceni Orvostudományi Egyetemen folytatta jó szereplését, és eredményei alapján elnyerte a Rákosi-ösztöndíjat, így önellátóvá vált. Még csak harmadéves orvostanhallgató volt, amikor a belgyógyászati klinikán externistaként dolgozhatott. A nyári iskolai szüneteket is pénzkeresésre használta ki, ilyenkor nagyerdei gyógyfürdőben fürdőorvosi állást vállalt.

Dr. Henczel József az orvosi diploma megszerzése után 1958-ban a Bodrogközbe, Lácacsékére került körzeti orvosnak. Ugyanebben az évben kötött házasságot dr. Papp Teréziával. Két gyermekük közül Terike 1959-ben született, Budapesten él, és a pedagógusi diploma mellett elvégezte a vendéglátó-ipari főiskolát is. Tanít, és emellett van egy vállalkozása. Jóska 1962-ben született, Ózdon lakik, informatikát és menedzserképzést tanult, de korai betegsége miatt ma már rokkantnyugdíjas.

A család a bodrogközi kis falut 1962-ben felcserélte a városi életre, elköltöztek Ózdra. Mindketten körzeti álláshoz jutottak, de mivel a két kisgyermek jelentősen lekötötte az édesanyát, ezért a családfő mindkét körzetben rendelt. Emellett a megüresedett állások betöltését is vállalni a kellett, így hol Domaházán, hol Hangonyon, hol más községek orvosi rendelőiben is megfordult.

Az Ózdi Kohász SE mérkőzései két évtizeden keresztül nem kezdődhettek nélküle, mivel a sportorvosi állást is betöltötte. Hangsúlyozza, ezért a tevékenységért soha nem kapott fizetést, csupán a sportszeretet vonzotta a kispadra. Tanuló korában ő is futballozott szülőfalujában, Mikóházán, majd a Sátoraljaújhely csapatában. Leigazolták a Debreceni EAC-ba is, de ő inkább a szakmát helyezte előtérbe. Aztán a pálya szélén nagyon komoly sportkapcsolatokat alakított ki a kor híres embereivel.

Az egykori példakép, Szusza Ferenc és néhány más sportlegenda, mint Szűcs György, Kemény Tibor, Vilezsál Oszkár, vagy Bozsik József és Hidegkúti Nándor, később Mészöly Kálmán egyaránt jó ismerősként, barátként fogadták. Ózdon a 60-70-es években négy-öt első osztályú csapat szerepelt a különböző sportágakban, vagyis rendkívül sikeres sportélet zajlott a kohászvárosban. Dr. Henczel József húsz év sportorvosi munka után állt fel a kispadról, de a sporttól a mai napig nem szakadt el. A televízión keresztül szinte minden labdajátékot nyomon követ. Egyik hobbija, szenvedélye is ehhez áll közel: a totó elindítása óta játszik, és néhány esetben mellépártolt a szerencse. Többször volt telitalálata a játékon.

Felesége 1975-ben elhunyt, utána több időt szakított a gyermeknevelésre. Újabb házasságot 1978-ban kötött, azóta feleségével kiegyensúlyozott, harmonikus életet élnek.

1983-ban az általános orvos végzettség mellett pszichiáter, majd később addiktológus vizsgát tett, és hamarosan elnyerte a Veszprém megyei Dobán a pszichiátriai intézet vezetői posztját. Az ott töltött négy év alatt számos korábbi betege kereste fel Ózdról és a város környékéről, majd aláírásgyűjtési akcióba kezdtek a visszakerüléséért. Mivel nagyon közel kerültek hozzá az észak-borsodi emberek, talált egy áthidaló megoldást. Elvállalta Izsófalván a pszichiátriai intézet vezető főorvosi állását, így fizikailag is közelebb került ismerőseihez. Ózdra 1991-ben, nyugdíjba vonulása után tért vissza, ahol a betegek hamar hírét vették a régi-új orvos megjelenésének. Még egy ideig visszajárt Izsófalvára is, tehát a nyugdíj mellett is aktívan gyógyított és gyógyít a mai napig. A gyógyszerészek nem nagyon örülnek a receptjeinek, mert az orvosságot sok esetben ő állítja össze. Az elkészítése macerás, a beteg pedig alig fizet érte pár száz forintot.

Az ózdi kórházból 2003-ban keresték meg, és felkérték a pszichiátriai terület vezetésére. Azóta minden munkanapon az intézményben rendel, betegforgalma napi 30-50 fő. A legtöbb esetben a megszűnt munkahelyek, a kilátástalanság jelenti a fő problémát az emberek számára, nekik kell vigaszt nyújtani, és megfelelő kezelést biztosítani.

Örül annak, hogy egész életében azt csinálhatta, amit szeretett. Betegei elismerését pedig sok esetben a postás kézbesíti számára köszönőlevelek formájában.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)