Nyíregyháza

Átrendeződő korunkban még az olyan sok évszázada kialakult fogalmat is újra értelmezzük, mint amilyen a közigazgatás. Ezzel a témakörrel kezdjük beszélgetésünket, Fekete Zoltánnal és szinte nem is akarja másra terelni a szót. Érthetővé válik ez, amikor az életének fordulópontjait keresem, mert majd’ minden részletében ott található az a hivatás, ami alapja a ma általa vezetett hivatalnak. A rendszerváltáskor sokan nem tudták, mi a különbség az önkormányzat, a szakigazgatás és az állami igazgatás között, mert korábban a tanácsok magukba olvasztották az egyébként különböző munkaterületeket, a részvétel és a felelősség is olyan mértékben centralizálódott, hogy csak a szakemberek tudták mi az eljárásjogi, a törvényességi különbség. Dr. Fekete Zoltán Nyíregyházán, 1940. augusztus 16-án született. Édesapja számára a háború polgári foglalkozásban is nagy megpróbáltatásokat hozott, ő ugyanis vasutas, eredeti végzettsége szerint jogász. Testvérei között ő nemcsak a legkisebb, hanem a legelevenebb is volt. Nővérének jó íráskészségét dicséri, aki jelenleg Kanadában él, fivére meghalt, de időbeli kalandozásunk visszavisz bennünket arra a korra, amikor pályát kellett választania.

Beíratták a pallagi mezőgazdasági technikumba állattenyésztési szakra. Ezt a pályát nehezen tudom azonosítani azzal az emberrel, akit ismerek, akire inkább ráillik a pantalló, mint a csizmanadrág. Biciklivel járt ki előbb Nagycserkeszre, majd Újfehértóra. Itt már csoportvezető volt. A gazdasági felügyelő ma nagyjából a községi agronómus vagy a gazdajegyző munkakörével azonosítható. A zöldkár a gazdálkodót kártalanította az elvetett területek átadásáért, és nem volt mindegy, hogy milyen „érdekegyeztetés” történik a politika, az igazgatás és az állampolgár között. Ehhez képest felhőtlennek számított az a két év, amit 1960-tól Tapolcán töltött mint katona, és mutatja azt az obsitot, amit barátai később állítottak ki a kiváló gyalogosnak.

Leszerelése után ismét új területet fedezhetett föl, most pénzügyi előadóként kap állást. Ismét szakigazgatás, de ehhez már kevés a középiskolai bizonyítvány. Megkezdődik hát számára  a továbbtanulás, felvételizik az egyetemre. A szegedi egyetemre jár, és ekkor már földrendező. Ez a magyar igazgatástörténet legtöbbek által ismert területe. 1967-ben a járási földhivatal vezetője lett, amit a járási tanács titkárságnak az irányítása váltott fel. 1975-öt írtak, és dr. Fekete Zoltán a személyzeti osztályon az oktatással és a munkajoggal foglalkozott. 1980-tól a szervezési és jogi osztály vezetőjeként dolgozik. Provokatív módon kérdezem, jó bürokratának tartja-e magát? Felkapja a fejét, megsejti, hogy mire gondolok, és elemzésbe kezd. Úgy gondolom, hogy az, aki a közigazgatásban képes megtalálni a kreativitást, az jó hivatalnok. Az, aki az ügyfél meghurcoltatása helyett képes, tud és mer jól dönteni, az már nemcsak hivatalnok, hanem a hivatását gyakorolja. Kétségtelen, hogy szükségesek bizonyos formai kötöttségek, de ez nem lehet más, mint garancia mindkét oldalon lévő számára. Ma már úgy látom, hogy az etikai szabályok még ennél is szigorúbbak.

Az 1989-90-es években lezajlott az állam működtetésének is az átalakulása, létrejöttek a köztársasági megbízottak által koordinált hivatalok, aminek első vezetője is egyben Szabolcs-Szatmár-Beregben Fekete Zoltán. Mint mondja, a változások kezdetén tudta, hogy a választásoknak igen nagy súlya lesz, és szinte szükségszerű, hogy teljesen kívülálló felügyelje annak szakszerűségét. Nem lépett be pártba, de örömmel elfogadta a választások lebonyolításának irányítását. Mostani legismertebb feladatait sorolja: Katasztrófahelyzetben gyors intézkedés szükséges. Ilyen volt az 1995 karácsonyát veszélyeztető árvíz elhárítása. Nagyon fontos, hogy a törvényességi eljárásokat mikor kell indítani, a 300 önkormányzat minden bajával nem lehet az alkotmánybírósághoz fordulni, de nem habozhat, ha elég indokot lát eljárás kezdeményezésére. A jog a múltat szabályozza, így néha okafogyottá válnak rendelkezések, és új helyzetek adódnak. Nem a bürokrácia  nagysága, hanem hatékonysága a mérce. E téren még van mit csinálni, és vannak még átalakításra váró területek is.

Bármennyire szeretné is a magánéletét különválasztani a hivatalitól, nem tudja. Például a numizmatikának nemcsak szakértője, szenvedélyes gyűjtője, hanem sikerült művészeket megnyernie és pénzt szereznie a megye történetét reprezentáló érmék kibocsátására.  Elsők között volt megyénk a régi címerek egységesítésével azok hivatalos bevezetésében. Édesapja, Fekete József 1936-ban útikalauzt írt, a Dienes-féle monográfia munkatársa volt, érthető, hogy fia is könyvgyűjtő, különösen a helytörténetet és a szakkönyveket kedveli. Könyvei azonban saját örömére a magánéletének részei. Ebben is társa felesége, Tárkány Szűcs Katalin. Ő élelmiszer-ipari mérnök. Mindkét gyermekük magával vitte a bölcsészet iránti vonzalmat otthonról, lányuk az idegen nyelveket és a filmek világát tanulmányozta, jelenleg a fővárosban él, fiuk most fogja befejezni tanulmányait az egyetemen.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)