Miskolc

Horgászgenerációk ismerik a nevét, hiszen 1947-től tagja Borsod megye legnagyobb horgászegyesületének. Ügyvédi pályafutása során elvből nem vállalt büntetőügyeket, a polgári pereket viszont sikerrel képviselte.

Nyolcvanévesen is azt csinálja, amihez egész életében kedve volt. Bejár az Észak-magyarországi Horgász Egyesület Széchenyi úti irodájába, elintézi az aktuális ügyeket, és védi az egyesület érdekeit. Legutóbb éppen a Hét községben található kavicsbányató használati jogát szerette volna megszerezni a helyi önkormányzat, amely vízterület régóta az ÉMHE kezelésében van. Ehhez a bíróságon az ügyvéd-alelnöknek is volt néhány szava – és megnyerte a pert.

Dr. Czikray Zoltán 1926. december 27-én a Dunántúlon, Kővágóörsön született. Helyben végezte el a négy elemit, majd Tapolcán a négy polgári osztályt. Innen került Miskolcra, ahol kereskedelmi érettségit szerzett. A gimnáziumi különbözeti vizsga után jelentkezett a Miskolci Jogakadémiára. Közben munkát vállalt, 1945. december 22-től tisztviselőként helyezkedett el a Törvényszéken. A számtalan befolyásoló tényező ellenére felvették a Pécsi Jogtudományi Egyetemre. Az egyetemi évei alatt az ügyészségen dolgozott, ahol egy idő után megszüntették a munkaviszonyát. Az akkori politikai irányzatnak nem tetszett klerikális volta, vallásos életszemlélete. Így került ügyvédjelöltként Miskolc III. kerületi tanácsának lakásügyi és szabálysértési előadói posztjára. Jogi diplomáját 1951-ben szerezte meg, ám az Ügyvédi Kamara a már említett politikai okból megtagadta az ügyvédi névsorba történő bejegyzését. Ekkor beperelte a kamarát. Ezzel a lépésével akkor egyedül volt az országban, ám volt olyan bíró, aki igazat adott neki. Végül az Ügyvédi Kamara dr. Czikray Zoltánt ügyvédként bejegyezte. Ezután vállalati jogtanácsos, majd egyéni ügyvéd lett, utóbbi funkciót 1989. március 15-ei nyugdíjazásáig töltötte be. Következetes vallásossága miatt csak polgári pereket vállalt, elvei távol tartották a büntetőügyektől.

Nyugdíjba vonulása nem jelentett számára azonnali leállást, hiszen a jó hírű Czikray ügyvédi irodát egyetlen gyermeke, Tamás tovább működteti. Az óriási tapasztalatokkal rendelkező édesapa segíti munkáját, hetente két napot a nyolcvanadik életévében is egykori munkahelyén tölt el. Reméli, 2006-ban érettségiző unokája, Tamás sem lesz hűtlen a családi hagyományokhoz.

Attól, hogy ügyvédi munkája jelentett számára biztos megélhetést, egy másik területhez mégis erősebben kötelezte el magát, ez pedig a horgászat. Első halait 8-10 éves korában a Balatonból fogta ki, és ez a sikerélmény egész életére a vízparthoz kötötte és köti a mai napig. Első egyesületi tagsági bejegyzése 1947-re tevődik, így közel hatvan éve mondhatja magát horgásznak. Több egyesület összevonása fűződik a nevéhez. Az egykori Borsod-Miskolci Horgászegyesülethez 1955 márciusában csatolták a Diósgyőri Vasas Sport Klub Horgászszakosztályát, a 28/1 Építőipari Vállalat Horgászegyesületét, valamint a Szerencsi Horgászegyesületet. A fúzió után a létszám elérte az ezer főt, és felvették az Észak-magyarországi Horgász Egyesület (ÉMHE) nevet.

Munkáját és tisztségét mindig az egyesületi érdekek alá rendelte, így volt alelnök, jogtanácsos, az utóbbi 35 évben pedig újra az alelnöki teendőket látja el. Közben az Észak-magyarországi Horgászegyesületek elnökségének az elnöke, amely szervezetnek négy egyesület a tagja. Közösségi rendezvényeket szervezett, nevéhez fűződik az 1955-ben tartott első horgászbál, amit ebben az évben immár 50. alkalommal rendeztek meg. Harminc éven át mindenese volt a mulatságnak. Adott ki horgászújságot is, ami azóta megszűnt. Az egyesület érdekében termelőtavakat létesítettek, ahonnan ingyen tudtak telepíteni saját vizeikbe. Az áradások után sokszor húzott gumicsizmát, és vett részt a halak mentésében.

Az ÉMHE jelenleg hatezer főnél is több horgászt tudhat a soraiban, vízterületük összességében több ezer hektár.

Az ÉMHE örökös alelnöke gyakran igazi horgászként is megfordul a vízparton. Élete legnagyobb hala egy kapitális pisztráng volt, ami 4,75 kg-ot nyomott a mérlegen.

Életének alakulásában jelentős szerepet játszik 1956. július 20-a, amikor feleségével megismerkedett. Jövő évben úgy ünneplik aranylakodalmukat, hogy az 50 év alatt még csak nem is veszekedtek. Talán jó ómennek bizonyult, hogy esküvőjük idején kijárási tilalom volt, lakás és állás viszont nem.

Az életrajz írásakor felesége ápolására fordítja a lehető legtöbb időt. Igyekszik a súlyosan beteg társ hátralévő életét elviselhetőbbé tenni. Az evangélikus gyülekezethez is hű maradt, rendszeresen jár templomba. Örömmel tölti el, hogy nincs haragosa, így tiszta a lelkiismerete.

Amíg bírja magát, dolgozni fog azért az Észak-magyarországi Horgászegyesületért, amit mindig is kiemelten kezelt élete során.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)