Nyíregyháza

Generációk nőttek fel azokon az egészségnevelési tanácsokon, amelyek meghatározták Czégéné szakmai pályáját. S nem csupán meghatározták, hanem ő maga alakította tevékenyen azt a területet, amelyen korábban nem járt senki. Viszont az teszi hitelessé az egészségnevelés egész módszertanát, hogy nemcsak elméletben osztotta jó tanácsait, hanem saját magán is kipróbálta és gyakorolja hosszú évek óta. S az eredmény? Nyílt színi tapssal jutalmazta a zömében idősekből álló közönség az életmódnapon Mátészalkán, amint Czégéné ragyogó tartással, jó megjelenéssel, vonzó külsővel, fitten, fiatalos temperamentummal bejelentette előadása nyitó mondatában: nézzenek meg, én 63 éves vagyok… A döbbenettől a legtöbben szóhoz sem jutottak, s mindenki belenézett a képzeletbeli tükörbe: vajon ő miért nem néz ki úgy, mint ez az asszony?

Hosszú ennek az útja, ám valójában roppant egyszerű. El kell jutni a felismerésig, hogy mit szabad bevinnünk a szervezetünkbe, s nem elég tudni, hanem naponta ennek megfelelően kell cselekednünk. Tisztában kell lennünk azzal is, milyen életmódot folytassunk és a kényelemszeretet diktálta kibúvók helyett naponta aszerint kell alakítani az életünket.

Dr. Czégé Zoltánné Szabadi Babi Budapesten született 1935. november 15-én dr. Szabadi Zsigmond magyar-német-francia szakos középiskolai tanár és Szilágyi Margit háztartásbeli családjában. Az édesapa a finnugor nyelvekből doktorált, zeneakadémiát végzett, hegedűtanár volt és az Erzsébet Zeneiskola igazgatójaként tevékenykedett. Babinak született egy féltestvére, Szabadi Vilmos, aki ismert hegedűművész. A férjét egy pesti kiránduláson ismerte meg, dr. Czégé Zoltán a harmadik találkozásnál megkérte a kezét. Ennek 42 éve, és a forradalom előtt hat héttel, 1956. szeptember 12-én fogadtak egymásnak örök hűséget a József utcai baptista templomban. Házasságukat két gyermek teszi teljessé, Anikó szerkesztő-riporter a Magyar Rádiónál, Zoltán a Glóbus Gyár ukrajnai képviselője, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet, mérnök-közgazda.

Budapesten érettségizett a Bagi Ilona Leánygimnáziumban, majd csecsemő- és gyermekápolói oklevelet vehetett át. Férjével Gyulára kerültek, ahol a gyermekkórházban tanított a csecsemő- és gyermekgondozónő-képzőben. Egy hónapos kisfiával demonstrálta a szoptatást, a pelenkázást, a baba mindennapos ellátásának teendőit. Akkor ugyanis egyhónapos szülési szabadság után vissza kellett menni dolgozni, ő a gyereket nem tudta kire hagyni, és a tananyag is ezt diktálta. Mindenesetre nemigen hallani példát hasonló megoldásra…

1962-ben jöttek Nyíregyházára és az egészségügyi szakiskolában a következő évtől szervezte meg az érettségizett lányoknak a csecsemő- és gyermekápoló tanfolyamot. A legelső évfolyamot Czégéné vezette. Közben beiratkozott a Tanárképző Főiskolára és biológia-földrajz szakon szerzett tanári diplomát. 1967-től ismét úttörő munkára vállalkozott, hiszen a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban ő szervezte meg az egészségügyi szakközépiskolai képzést. Egy éven át még az igazgatóhelyettesi teendőkkel is megbízták.

Átlagon felüli szervezőkészségére, diplomatikus modorára hamar felfigyeltek a megye egészségügyi életének irányítói, és meghívták az akkori megyei tanács egészségügyi osztályára a körzeti ápolónői szervezet összefogására, vezetésére. Az ott töltött egy év alatt néhány forradalmian új javaslattal állt elő a minisztériumban, de akkoriban még nem igazán szerették a kényelmes helyzeten változtatni akarókat. Czégé Babi viszont rájött, az aktatologatás nem az ő világa, és 1974-ben fejest ugrott az egészségnevelésbe: ő lett az országban elsőként kórházi egészségnevelő, a Jósa András megyei kórházban látta el az új munkakört. Ő alakította ki, hogy a mindig pénzszűkében levő kórházak miként törődhetnek mégis a betegek egészséges és korszerű táplálkozásával. Meghívta a vállalatvezetőket egy beszélgetésre e témáról. A hetvenes évek közepén-végén kezdte megismertetni a szakmai közvéleményt a kalóriák, a koleszterin, a vitaminok, ásványi anyagok meglétének egészségmegőrző szerepével. Lassan már nemcsak az orvosok ismerete lett a táplálkozás tudománya, hanem Czégéné tevékenységének köszönhetően előbb az élelmiszergyártó cégek vezetői, majd a gyermekétkeztetés gyakorlati szakemberei, a pedagógusok, a szülők és maguk a gyerekek is egyre közelebb kerültek ezekhez az ismeretekhez.

Mindenki tudja, hogy nem gyógyítani, hanem megelőzni kell a betegséget − hangoztatja az asszony. − Én azt hiszem, a személyes példa sikere sokat jelent és ma már nincs olyan ember a megyében, aki ne hallott volna a reforméletmódról, a táplálkozás egészségmegőrző szerepéről. Szabadidejében biciklizik, felnőttként tanult meg úszni, imád olvasni, rendszeresen kirándulnak a férjével. Lelki, testi, szellemi szinten valósítja meg az összhangot életében.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)