Fehérgyarmat

Véletlenek kísérték eddig útját. De szabad-e véletlenről beszélni, amikor dr. Csirik Ferenc, a fehérgyarmati kórház belgyógyászati osztályának vezető főorvosa kissrác korától tudatosan készült az orvosi pályára? Amikor az asztmás, tüdőtágulással bajlódó nagyapához rendszeresen kihívták az orvost, Nagy Mihály doktor szinte hipnotizálta a gyereket. Olyan hálát érzett a doktor iránt, hogy nem lehetett kérdéses, ő csakis orvos lehet…

Szoba-konyhás, házigazdás házban eszmélt a világra Csirik Ferenc. Ott még cserépkályhával fűtöttek. Az új lakásban a gerendára már ő rótta fel az öccse születési dátumát. Két év különbséggel jött a világra a két fivér: 1948-ban és ’50-ben.

A 4-es iskola tanárai igyekeztek a tudásnak mint hatalom birtokába juttatni a gyerekeket. Soha nem tud eléggé hálás lenni annak a tanítónőnek, aki a második osztály végén megjegyezte: sose tanul meg olvasni ez a fiú… A kihívás mindig vonzotta, talán ez az oka, hogy a szokásos bélyeg, szalvéta és gyufacímke helyett Csirik Ferenc könyvtárat gyűjtött. Közel 4 ezer kötetet mondhat magáénak, és a nyolcvan százalékát el is olvasta…

A Vasvári Gimnázium minden iránt érdeklődő diákjaként még a diák házirendet is ő fogalmazta meg, osztálytitkár, majd az ifjúsági mozgalomban kapott mind fontosabb tisztséget. A kitűnő érettségi után 19,5 ponttal vették fel a debreceni orvosira, ahonnan summa cum laude minősítéssel érkezett haza szűkebb pátriájába.

A szigorlóév alatt feleségül vette Varga Juditot, aki történelem-ének-zene szakos pedagógus. A megyei kórházban Árvay László keze alatt kezdte a gyógyító munkát, majd rövidesen bevonult katonának.

Azért mégis a belgyógyászati pálya töltötte be hamarosan az életét. Nagyon sokat tanult Szegedi János főorvostól, közben jeles szakvizsgát tett belgyógyászatból. Gyarapodott a család, Judit ’74-ben, Ferenc egy évre rá született. Amikor végre nagyobb, saját lakásba költözhettek a szolgálati után, megtudta, a valóságban milyen „súlyos” a kultúra. Harmadikról harmadikra dobozokba cipelte a szépen gyarapodó könyvtárat.

− Ismét nagy változás 1983-ban következett be az életemben − emlékszik a nem is túl távoli múltra Csirik főorvos. – „Gyarmati” szolgálatra rendeltek ki helyettesíteni Fehérgyarmatra. Közben a vérképző szervi betegek − akikkel a belgyógyászaton belül addig foglalkoztam − önálló osztályra kerültek, és amikor megkerestek a gyarmati kórházból: elvállalnám-e az osztály vezetését, a Szegedi főorvos úrral történt háromperces konzultáció után igent mondtam.

Több mint egy évtizede már, hogy az akkor két esztendeje demoralizálódott, a szó szoros értelmében piszkos osztály élére állt. Igyekezett a város és a környék betegeit a kor színvonalán gyógyítani, de a műszerezettség terén igencsak komoly lemaradással kellett megküzdeni. Úgy vélte: az akut gyomor- és bélrendszeri vérző betegeket, valamint a kardiológiai problémával hozzájuk került embereket nem szabad elküldeni. Ilyen típusú műszerek beszerzését szorgalmazta.

Ahogy számolja, 40 millió forint kellene azokra az orvosi műszerekre, amelyekre egy vidéki kiskórházban is múlhatatlan szükség lenne. De hiába kilincselt a Máltai Szeretetszolgálatnál, a Soros Alapítványnál, a vállalkozóknál, a parlamenti képviselőknél, egyelőre 200 ezer forintot különíthettek el egy bankszámlán. Pedig a megmaradásuk is a tét, mint ahogy erről sok fórumon eszmét cseréltek már. A fehérgyarmati kórház képtelen fenntartani a kórházat, viszont a helyi önkormányzatok is hozzájárulhatnának, és így a környékbeli településeken élőknek nem kellene Nyíregyházára, Debrecenbe, Pestre menni gyógyulást keresve.

− Most megszerveztük a cukorbetegek gondozását, tagja lettem a Magyar Diabetes Társaságnak, másodszor rendezzük meg a cukorbetegek klubtalálkozóját Tivadarban. Igyekszünk tudományos munkát végezni, az osztály orvosai közül ketten a diabétesszel, ketten az emésztőszervi és hárman a kardiológiai kérdésekre szakosodtak. Csak sajnos, a szakvizsga előtti budapesti bentlakás szinte megoldhatatlan helyzet elé állítja a családfenntartó kollégákat.

Csirik Ferenc, aki zárkózott embernek tartja magát, megszerette Fehérgyarmatot. őt, pontosabban az egész családot befogadták, a neje Cégénydányádon tanít. Ha van szabad idejük, rohan haza − vajon melyik már az igazi? A lányuk legszívesebben olvas, a fiuk szerel. Felsorolni is nehéz, hány tisztség és testület jelent pluszmunkát az osztályvezető főorvosnak. Tagja a fehérgyarmati kórház gyógyszerügyi bizottságának, és a szigorú takarékoskodás mellett ez nem is könnyű feladat. A kórházi tudományos munkát irányítja, a munkatársai szakmai előrehaladását patronálja. Az Orvosi kamara Fehérgyarmati szervezetének elnöke.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)