Miskolc

Kivételesen gazdag, szakmai és egyéni sikerekben bővelkedő életutat tudhat maga mögött a hamarosan 70. születésnapját ünneplő dr. Barzó Pál. 46 éve áll a gyógyítás szolgálatában, és még ma is a fiatalokat megszégyenítő aktivitással dolgozik.

1933. július 5-én, a család egyetlen gyermekeként született Nyíregyházán. Édesapja számvevőségi és gazdasági képesítése révén az ország több egészségügyi intézményében, kórházában dolgozott. Édesanyja háztartásbeliként gyermeke felnevelésének szentelte életét. Apai ágon Barzó Mihály építész és fia, Barzó Endre festőművész, anyai ágon Kézdy Kubacska István, az Evangélikus Iskola igazgatója, Prékopa István és Krúdy Gyula is a rokonsághoz tartozott. Édesapja különböző beosztásai miatt mozgalmas gyermekkora volt. Az első elemi után Gyula, majd Nagykálló következett, ahol gimnáziumi tanulmányainak legjavát folytatta. 1946-tól 1951-ig kiváló felkészültségű tanárok oktatták.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen jó szellemű évfolyamon tanulhatott. Korábbi zeneiskolai tanulmányai révén (Nyíregyházán még Vikár Sándor is tanította) zongorázott az egyetemi zenekarban, az énekkar kísérője és másodkarvezetője volt. Tudományos diákköri tagként, dr. Megyeri Lászlóval közösen pályamunkát is írtak, amiért első díjat kaptak.

1957-ben a végzés után a megyei kórház I. számú belgyógyászati osztályán dr. Vajda István indította el a szakmai pályán, akitől emberileg is nagyon sokat kapott. 1960-ban került a Miskolci Tüdőgyógyintézetbe, 1962-ben belgyógyászatból, majd tüdőgyógyászatból szakvizsgázott. A pulmonológiai és a bronchológiai ellátás jelentette az igazi szakterületét, nem véletlen, hogy 1972-ben a III. tüdőbelgyógyászati osztályon és a hozzátartozó II. bronchológián osztályvezető főorvos lett. Az osztályon évente átlagosan 1500–1600 beteget ápoltak. 1998-as nyugdíjazásáig 1990-től megyei pulmonológus szakfőorvosként is részt vett a megye tüdőgyógyászati ellátásában.

Eddig több mint 200 előadást tartott többnyire országos és nemzetközi kongresszusokon. Egyebek mellett két alkalommal előadott Bronchológiai Világkongresszuson (München, Budapest) és több nemzetközi tüdőgyógyász kongresszuson (Magdeburg, Weimar, Pozsony, Berlin, Klagenfurt, München). Százharminc publikációja jelent meg, egy könyv társszerzője, 35 cikke neves külföldi folyóiratokban (német, olasz, japán, amerikai, skandináv) látott napvilágot.

Dr. Barzó Pál a Magyar Pulmonológiai Társaság elnökségi tagja, a Magyar Bronchológus Egyesület vezetőségi tagja, a Miskolci Akadémiai Bizottság Orvosbiológiai Szakbizottsága Pulmonológiai Munkacsoport elnöke, a World Association for Bronchology, az International Academy of Chest Physicians and Surgeons, a European Respiratory Society és a Deutsche Gesellschaft zur Bekämpfung von Fettstoffwechselstörungen und ihren Folgeerkrankungen DGF (Lipid-Liga) e. v. társaságok tagja. 1999-től a miskolci Szent Ferenc Kórház IV. Tüdőgondozójában dolgozik nyugdíjasként főorvosi beosztásban.

Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: Kiváló Munkáért (1978), Batthyány Strattmann László-díj (1997), Korányi Frigyes-emlékérem (1998), Kassay Dezső-emlékplakett (1998), Kassay Dezső-díj (2000), B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat Alkotói Díja (1998). Az Orvosi Hetilap szerkesztősége 1976 és 1999 között nyolc alkalommal részesítette nívódíjban, mivel a folyóiratban több mint 600 külföldi cikket referált.

A siker titkáról így vall Barzó főorvos úr: „Az ambíció többé-kevésbé az ősöktől öröklődik, szüleim igyekeztek bennem is kifejleszteni. Szigorúak (de nagyon emberségesek) és igényesek voltak magukkal szemben és velem is. Azt vallották, az ember végezze munkáját magas színvonalon. Pontosság, becsületesség, lelkiismeretesség voltak a leggyakoribb otthon hallott kifejezések. A beteg érdeke volt és marad számomra a legfőbb törvény, ennek igyekszem most is mindent alárendelni. Ezt a feleségem is elfogadta, aki igyekezett kiegyensúlyozott, nyugodt családi hátteret biztosítani. Mai napig ő a család összetartó ereje.” A feleség, Tóth Erika vörösdiplomával végzett kémia–fizika szakos tanár, ma már a Földes Ferenc Gimnázium nyugdíjasa, aki diákolimpiai első és második helyezettet nevelt, többek között „Az Év Kémiatanára” cím birtokosa. 1959-ben kötött házasságukból két gyermekük született: Pál, aki habilitált egyetemi magántanár a Szegedi Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. Felesége anatómus-orvos, tanársegéd, két gyermekük tizenegy és hétéves.

Tímea a Miskolci Egyetem Polgárjogi Tanszékének adjunktusa. Férje a Diósgyőri Kórház Baleseti Sebészetén adjunktus, kislányuk tíz, fiuk hatéves.

Dr. Barzó Pál szabad idejében szívesen hallgat zenét, szeret túrázni és kedveli a kerti munkát. Életével elégedett, legjobban családjának örül és annak, hogy még hetvenévesen is helyt tud állni és számítanak gyógyító tevékenységére.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)