Budapest

Dohos László ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, Liszt-díjas karnagy, Tiszavasvári díszpolgára, sok-sok zeneszerető ember barátja szerte a világon. Vallja, hogy a zene nem ismer határokat, összeköti a népeket. A fúvószene kissé hangos, de egy kicsit kapcsolatot is teremt a katonák és a civilek között. A méltán híres − bár szerény − főkarmester Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári a neve) látta meg a napvilágot, itt élt és tanult 14 éves koráig. Megszeppent, kissé gátlásos fiúként Budapestre vitte a jó sorsa. Itt felállhatott a világot jelentő deszkákra. A tehetsége adta kezébe a karmesteri pálcát. Szép szál ember, már a külsejével is kitűnik társai közül. Műveltsége, humorérzéke is figyelmet érdemel.

Ötven évvel ezelőtt egyszerű emberek gyermekeként született a szabolcsi faluban. S a magyar szabadságharc 150. évfordulóján Európára szóló szerepet szántak neki, de erről essék szó később. Alig kezdte el általános iskolai tanulmányait, édesapját baleset érte, félárván maradt. Tizennégy éves korában édesanyja is elment, árvaként a rokonok nevelték. A mostoha sors miatt akár el is kallódhatott volna. Ám az iskola ének-zene tanára, Hankó László felfedezte őt. Foglalkozott vele. Megtanította énekelni, hangszeren játszani. 1962-ben ő javasolta, hogy menjen Pestre tanulni a honvédség zeneművészeti szakközépiskolájába. Ment, vitte magával a terheket… Tájszólással beszélt, majd levetkőzte és magára öltötte a növendékek egyenruháját. Egy fekete-fehér fénykép bizonyítja, hogy 1965-ben a Ki mit tud?-on az iskola kamaraegyüttesével a kategóriában országos első helyezést ért el. Az együttes tagjai jutalomként Moszkvába repülhettek. Óriási élmény volt ez a suhancnak!

A középiskola elvégzése után tiszthelyettesként Székesfehérvárra vezényelték, az ottani katonazenekarba. 1973-ban itt tamburmajornak nevezték ki. Fehérvári volt egészen 1977-ig. Ekkor hat évre Moszkvába szólították az illetékesek. Egy évig főleg nyelvet tanult, majd öt álló évig hallgatója volt a Csajkovszkij Állami Zeneakadémia mellett működő katona-karmesteri fakultásnak. A hat év alatt úgy megtanulta a nyelvet (is), hogy néha még mindig oroszul álmodik. A moszkvai felsőoktatási intézményben német, bolgár, vietnami és afgán évfolyamtársaival ismerkedett, barátkozott. 1983-ban vörösdiplomával tért haza a Vörös tér közeléből.

Itthon főhadnagyi rangot és ragyogó beosztást kapott: a Néphadsereg központi zenekarának főkarmestere lett. Ezerkilencszáznyolcvanöttől a Magyar Honvédség főkarmestere, ez a beosztása ma is. Munkaköréhez tartozik a szakmai felügyelet, a katonazenészek felkészítése, fesztiválok, rendezvények szervezése. Az egykori középiskoláját is felügyeli.

A rendezvények szervezésénél említjük, hogy 1998. március 15-én, a magyar szabadságharc 150. évfordulóján magyar, orosz, osztrák, lengyel, román, szlovák és horvát katonazenekar játszott a budapesti Kossuth téren és a Hősök terén Kossuth-nótákat és a szabadságharccal kapcsolatos indulókat. E látványos és figyelemre méltó rendezvény fő szervezője Dohos László volt. Neki is köszönhető, hogy a történelmi eseményeket feledve hét nemzet fiai nem fegyverrel, hanem hangszerrel vonultak fel.

Dohos László egyébként harsonán játszik, néha zongorázik is. 1998 első napján a szintén híres nyíregyházi jubiláló fúvószenekar sikeres újévi koncertet adott. Ezen részt vett Dohos László is, mint a Magyar Fúvószenei Szövetség elnökségi tagja, oklevelet adott át a nyíregyházi zenekarnak. Alighogy hazament egykor volt szűkebb hazájából, január 24-én Budapesten a fúvószenei szövetség elnökének választották. A nyíregyházi ünnepségen is büszkén hangoztatta, hogy Szabolcsból indult, ide hazajött és hogy Tiszavasváriban ma is élnek kedves rokonai.

 A rokonoktól messze vitte a sorsa. Járt Amerikában szakmai úton. Ausztriába és Németországba, vagyis a katonai fúvószene őshazájába gyakran jár. (Magyarországon jelenleg kilenc katonazenekar van.) Sztorija van bőven. Spanyolországba karácsonyra azért hívták, hogy civil zenekart vezényeljen. Szenteste, tizenkilenc fokos melegben a vallásos spanyolok bohéman mulattak, népesek voltak az utcák. A karácsonyi koncerten főleg másnapos, hamisan játszó zenészeket vezényelt. A közönség így is élvezte a zenét, viharos volt a taps. A rendszerváltás után egy protokolláris ünnepségen egy darabig azt hitte, hogy a cseh helyett a szlovák himnuszt vezényli. A végén kiderült, hogy jót vezényelt, nagy kő esett le a szívéről.

A fia és a lánya pénzügyi szakember. Egy unokája is van. Dolgozószobája falán egy Moszkvában készült karikatúra látható, őt ábrázolja, amint horgászbottal hadonászik, illetve azzal vezényel. Gyakran horgászik, de a karmesteri pálca nagyobb sikert hozott neki, mint a horgászbot. Rászolgált erre a sikerre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)